Vélemény és vita
Überhaupt
Magyarország megítélése általában pocsék a német – politikailag korrekt – sajtóban.
Akad persze néhány üdítő kivétel, mint például a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ), amely a magyar miniszterelnök mostani látogatása kapcsán Helmut Kohl tanítványának nevezi Orbán Viktort. Halkan jegyezzük meg, hogy a magyar arculatjavításért sokat tett Georg Paul Hefty egykori rovatvezető. Innét Budapestről üdvözöljük is a sok-sok kiváló riportot: Danke schön!
Hangsúlyozzuk azonban, hogy a Magyarországról megjelent híradások kicsengése egyáltalán nem fedi a német ajkú – német, osztrák, svájci – polgárok vélekedéseit. Ha nem hiszik, olvassák el a Der Standard, a Die Welt vagy éppen a Neue Zürcher Zeitung tudósításaihoz írt kommenteket.
Ez azonban nem elég, hiszen gyakran egy nyúlfarknyi riport kapcsán születnek politikai-gazdasági döntések. Éppen ezért szükségesek a „tisztázó” kezdeményezések. Ritkaság azonban az olyan közéleti esemény, amely például a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) elemzése kapcsán artikulálódott tavaly ősszel. Ebből a pódiumbeszélgetésből kiderült, hogy a rólunk szóló tudósításokból „torz kép” bontakozik ki, amelyet a német közélet „egyre inkább magáévá tesz”.
Szögezzük le, hogy nem pusztán a migránsügy óta élvezzük a német sajtó kitüntetett figyelmét, hanem azóta, amióta Orbán Viktor visszatért a miniszterelnöki székbe: 2010 óta nálunk ugyanis lábbal tiporják a demokráciát, a sajtószabadságot, feneketlen a korrupció, és rágyújtják a házat a kisebbségre, sőt immár a menedékkérőkre is.
Eközben épül az autoriter állam, sokan nem is értik a polkorrekt oldalról, hogy bennünket miért nem zártak még ki az EU-ból, a NATO-ból. Nos, ilyen felütésű cikkeknek se szeri, se száma, nem is csoda, hogy az átlagos német halandó csak ámul és bámul, ha eljön Magyarországra, és mást tapasztal.
Annak apropóján pedig, hogy Orbán Viktor meglátogatta Helmut Kohl volt német kancellárt oggersheimi otthonában, a szélsőbalos Antifa mozgalom aktivistái jelentkeztek be egy kis tüntetésre. Hiszen, mi magyarok, korlátozzuk a jogokat, és nacionalisták vagyunk, drótkerítést építünk – szemben a dicsőséges 1989-es Magyarországgal, amely megnyitotta a határát a keletnémet menekültek számára.
Leszögezzük, baráti népek számára több mint ezer éve nyitva áll a határ – legyen az német vagy lengyel. Így szó sincs arról a hülyeségről, amit odaát Magyarország számlájára akarnak írni, a hazánkkal szemben megfogalmazott „általánosító” kritika nem megalapozott. Mi itt, a polgári-konzervatív oldalon azt valljuk, lehet nem szeretni Orbán Viktort és Magyarországot, ám ettől még nem kell lejáratni a miniszterelnököt és bennünket, magyarokat. Hazánk ugyanis szabad, demokratikus ország Európa közepén, ráadásul Németország a legfontosabb gazdasági partnerünk, így az együttműködést az aktuális viták révén az eddiginél is jóval szorosabbá kell tenni.
Vannak olyan területek, ahol a kooperáció több mint példaértékű. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara huszonkettedik alkalommal kérdezte meg tagvállalatait, külföldi beruházókat arról, hogyan látnak bennünket. A pozitív és a negatív válaszok egyenlege rég nem volt olyan kedvező, mint 2016-ban, s a hazánk melletti üzleti elkötelezettség is hatalmasat javult.
Jelen pillanatban a befektetők nyolcvan százaléka ismét beruházna Magyarországon.
Őket arra kérjük, alkalmanként fejtsék ki a véleményüket – überhaupt – mit is gondolnak a német–magyar kapcsolatokról.
Hangsúlyozzuk azonban, hogy a Magyarországról megjelent híradások kicsengése egyáltalán nem fedi a német ajkú – német, osztrák, svájci – polgárok vélekedéseit. Ha nem hiszik, olvassák el a Der Standard, a Die Welt vagy éppen a Neue Zürcher Zeitung tudósításaihoz írt kommenteket.
Ez azonban nem elég, hiszen gyakran egy nyúlfarknyi riport kapcsán születnek politikai-gazdasági döntések. Éppen ezért szükségesek a „tisztázó” kezdeményezések. Ritkaság azonban az olyan közéleti esemény, amely például a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) elemzése kapcsán artikulálódott tavaly ősszel. Ebből a pódiumbeszélgetésből kiderült, hogy a rólunk szóló tudósításokból „torz kép” bontakozik ki, amelyet a német közélet „egyre inkább magáévá tesz”.
Szögezzük le, hogy nem pusztán a migránsügy óta élvezzük a német sajtó kitüntetett figyelmét, hanem azóta, amióta Orbán Viktor visszatért a miniszterelnöki székbe: 2010 óta nálunk ugyanis lábbal tiporják a demokráciát, a sajtószabadságot, feneketlen a korrupció, és rágyújtják a házat a kisebbségre, sőt immár a menedékkérőkre is.
Eközben épül az autoriter állam, sokan nem is értik a polkorrekt oldalról, hogy bennünket miért nem zártak még ki az EU-ból, a NATO-ból. Nos, ilyen felütésű cikkeknek se szeri, se száma, nem is csoda, hogy az átlagos német halandó csak ámul és bámul, ha eljön Magyarországra, és mást tapasztal.
Annak apropóján pedig, hogy Orbán Viktor meglátogatta Helmut Kohl volt német kancellárt oggersheimi otthonában, a szélsőbalos Antifa mozgalom aktivistái jelentkeztek be egy kis tüntetésre. Hiszen, mi magyarok, korlátozzuk a jogokat, és nacionalisták vagyunk, drótkerítést építünk – szemben a dicsőséges 1989-es Magyarországgal, amely megnyitotta a határát a keletnémet menekültek számára.
Leszögezzük, baráti népek számára több mint ezer éve nyitva áll a határ – legyen az német vagy lengyel. Így szó sincs arról a hülyeségről, amit odaát Magyarország számlájára akarnak írni, a hazánkkal szemben megfogalmazott „általánosító” kritika nem megalapozott. Mi itt, a polgári-konzervatív oldalon azt valljuk, lehet nem szeretni Orbán Viktort és Magyarországot, ám ettől még nem kell lejáratni a miniszterelnököt és bennünket, magyarokat. Hazánk ugyanis szabad, demokratikus ország Európa közepén, ráadásul Németország a legfontosabb gazdasági partnerünk, így az együttműködést az aktuális viták révén az eddiginél is jóval szorosabbá kell tenni.
Vannak olyan területek, ahol a kooperáció több mint példaértékű. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara huszonkettedik alkalommal kérdezte meg tagvállalatait, külföldi beruházókat arról, hogyan látnak bennünket. A pozitív és a negatív válaszok egyenlege rég nem volt olyan kedvező, mint 2016-ban, s a hazánk melletti üzleti elkötelezettség is hatalmasat javult.
Jelen pillanatban a befektetők nyolcvan százaléka ismét beruházna Magyarországon.
Őket arra kérjük, alkalmanként fejtsék ki a véleményüket – überhaupt – mit is gondolnak a német–magyar kapcsolatokról.