Túl sok a fehér

Sadiq Khan pakisztáni származású, muzulmán vallású, mint ahogy a felmérések szerint London lakóinak legalább húsz százaléka is. Nyilván ennek is köszönheti győzelmét, no meg természetesen a sokszínű város lakosai toleranciájának. Brüsszelen kívül talán sehol Európában nem ilyen népszerű a píszí-gondolkodás.
Na és tessék most mindezek fényében még egyszer elolvasni az idézett mondatot: Túl sok a fehér ember a londoni közlekedési vállalat vezetésében. A politikai korrektség baloldali sztárja a bőrszínük alapján különböztet meg embereket. Nem azt mondja, hogy tehetségtelenek, szakmailag alkalmatlanok a munkájukra, netán politikai kinevezettek. Vagy netán úgy tudja, európai rasszuk miatt kerültek be a vállalat vezetésébe.

Nem. Szimplán az a baj velük, hogy fehérek.

S emiatt természetesen mindenki piszkos rasszista, aki nem az ő nézeteit vallja.

Ja, a londoni közlekedési vállalat vezetésében nőből is csupán három van. Nemi kvóta kell tehát nyilván, aki ezzel nem ért egyet, az egy piszkos arrogáns hímsoviniszta. Minden nő szavazzon rá, megvédi őket. Sadiq Khan azért is akar egyébként több asszonyt a helyi BKK vezetésébe, mert az elmúlt években megötszöröződött a „speciális női problémák” száma a londoni tömegközlekedésben. Magyarán: nőket erőszakoltak meg. Ez természetesen semmilyen összefüggésben nem lehet a muzulmán lakosság, a bevándorlók érkezésével. Mint ahogy nem volt az Kölnben, Hannoverben és más európai városokban sem. Aki ilyesmit állít az is rasszista, ráadásul semmi európaiság és emberség sincs benne.

Sadiq Khan szocialista jelölt ezzel a hol kimondott, hol csak sugallt politikai programmal és néhány szakmainak tűnő populista ígérettel nyert a brit fővárosban.

Ez a jelenlegi uniós elit, Angela Merkel német és Francois Hollande francia vezető politikai krédója is. Azért, mert Európa hagyományos vallási és nemzetiségi összetételének megváltoztatásával szavazóbázisukat bővíthetik? Vagy netán kell az olcsóbb munkaerő, amivel lejjebb lehet vinni a hazai béreket? Ki tételezne fel róluk ilyen „sorosizmust”?

A félreértelmezett politikai korrektség zászlajának lengetése mögött nyilvánvaló döntési tehetetlenség sejlik fel. Nincs stratégia semmilyen meghatározó európai uniós kérdésben, csak méregdrága „stratégiai dokumentumok” előkészítése zajlik. Amelyek aztán életképtelenségük miatt rendre a brüsszeli és strasbourgi irodák papírzúzóiba kerülnek.

Ezért van a Törökországgal való tragikomikus menekültcsörte is. Az ankarai vezetés eurómilliárdokat zsarolt ki szinte a semmiért. Ez minden európai polgár zsebére megy, ezt nem Merkelék külön kasszájából fizetik ki. Recep Tayyip Erdogan török elnök az arcunkba röhög, és rajtunk kéri számon a demokráciát. Ragyogóan szemtelen retorika: ha demokráciaértelmezési versenybe kezdünk, akkor már minden csak nézőpont kérdésévé válik. Ráadásul sajátos morális felhatalmazást adna az Európai Unió erkölcscsőszeinek is arra, hogy minden komolyabb feltétel nélkül töröljék el a török vízumkényszert. Márpedig a vízummentesség újabb menekülthullámot indítana el felénk, amely ellen szinte védtelenek lennénk, hiszen éppen Brüsszel adott zöld utat a töröknek tűnő útlevéllel érkezőknek.

A londoni szavazás a londoniak ügye, ezt kérték, ezt kapják. Számunkra inkább csak a fent említett tanulságai miatt érdekes. A fontos választás a június 23-i, az uniós tagságról szóló referendum lesz. Kétlem, hogy a kilépést támogatók kerülnének többségbe, a kampányt el lehet és sokan el is vitték már a fenti píszí irányba. Nem arról beszélünk, hogy mi a brit polgár érdeke, hanem valamilyen magasztosra értékelt értékvilágról. Van nyílt rémhírkeltés is: tegnapi cikkükben volt brit kémfőnökök szinte azzal riogattak, hogy már a kilépési döntés másnapján orosz kozákok fognak a Buckingham-palota előtt saslikot sütni. Bármilyen eredmény születik is azonban Nagy-Britanniában, az mindenképpen figyelmeztető lesz egész Európának. Ha az esetleges maradási döntésből az Európai Unió elitje azt olvass ki, hogy minden rendben, megy a szekér, akkor sokkal nagyobb baj van, mint gondolnánk.

S kérem – csak, hogy mindenki érthesse –, ez nem fehér vagy nem fehér ember kérdése. Nem a kirekesztésről, hanem a megmaradásról szól.