Tükröm, tükröm

Ha a kormány lazít, az a vád ellene, hogy választási költségvetést készít, amennyiben pedig szorosabbra húzza a gyeplőt - miként tette az elmúlt években –, „tulajdonképpen” megszorít.

Ez a van rajta sapka, nincs rajta sapka tipikus esete.

Tudniillik a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon, valamint az Európai Unió–IMF duetten kívül aligha örül más az alacsony költségvetési hiánynak, sőt az utca manipulált népe sokkal inkább arra kíváncsi: ha ennyire jól állunk – mármint makrogazdasági számokban –, akkor ezt miért nem érezzük a zsebünkben.

Hagyjuk tehát a hókuszpókuszt – az éves GDP, az adósságráta, az államháztartási hiány vagy éppen az állampapírhozamok –, nézzük, hogy jön ki a „háztartási matek” jövőre.

Hiszen erről szól – immár második alkalommal – a korai költségvetés. Pontosabban: erről is szól, miután hasonlóan fontos tényező ebben a gazdasági élet, továbbá maga az állam is. Egyébiránt pedig nyugtázzuk, úgy tűnik, ebből rendszer lett, ami nem baj, hiszen erősíti a kiszámíthatóságát az állami pénzügyekben. S miután az idei büdzsét nem kellett alapjaiban még „megmozgatni”, fölöttébb hiteles lehet ez a konstrukció.
Emlékezzünk csak: hányan károgtak a magyar ugaron, hogy mekkora kockázatokkal is jár, hogy az Országgyűlés nem télen, hanem tavasszal szavaz a következő évi költségvetésről. Egyelőre nem dőltünk össze, nem szálltak el a tartalékok, sőt már második hónapja annak, hogy többlet bukkant fel a költségvetésben. Holott a magyar hagyományok szerint az év első fele csak mínuszt termel.

„Számításaink szerint nyolcvanötezer forinttal csökken az adófizetése egy átlag magyar, négytagú családnak” – mindezt Varga Mihály jelentette ki tegnap, amikor is bemutatta, hogy a jövőre életbe lépő intézkedéseknek köszönhetően mire számíthatunk. Természetesen hátravan még a 2017-es büdzséről szóló végszavazás, azonban az a voks már csak hímzés lesz a terítőn. Ugyanis a költségvetést érintő főbb módosulásokat ki lehet azáltal pipálni, hogy a lényeg – az adócsomag – „átment” a T. Házon.
De mire is elég nyolcvanötezer forint?

Amit ide sem „ad” a kormány, csak nem veszi el…

Nyolcvanötezer forint – vagyis az, hogy ennyivel kisebb lesz az adóteher Magyarországon – nagyon sok pénz – egy átlagos háztartás számára. Ha nem hiszik, utazzanak el a vidéki városokba vagy a hátrányos helyzetű térségekbe. Ami esetleg itt Budapesten „nem ügy”, „nem tészta” – hiszen tele a pláza –, az másutt hathatós dotáció. Hiszen nem biztos, hogy tele a padlás.

Mást ne mondjak, egy átlagos családnak a rezsicsökkentés készpénzben „érzett”, sárga csekken megjelent hatása is nagyon sok pénz volt. Ráadásul az első körös rezsicsökkentés „benne is volt” a hazai energiarendszerben, alapjaiban csak a profitot rántotta vissza.

Szó se róla, jövőre sem érjük még el az osztrák nívót vagy a francia szociális ellátási szintet, és a német munkaügyi hálót sem fogjuk be, azonban a háztartások azt tapasztalhatják, hogy egy kicsikét jobb lesz.
A jelek szerint a kormány ismét ráérzett arra, hogy a már 2016-ban is (csok, áfacsökkentés) felbukkanó jóléti intézkedéseket jövőre fokozni kell: remélhetőleg nem azért, mert 2018-ban választások lesznek, hanem azért is, tényleg itt az ideje az adócsökkentésnek, a bürokrácia lefaragásának, s a munkaerőpiacot mobilizáló lépéseknek. Emellett sok-sok pozitív üzenet is kiolvasható még a megszavazott adócsomagból. Például a toldozott-foltozott jövedéki jogszabály helyett végre egységes szerkezetbe foglalták az érintetti körre vonatkozó előírásokat.

Okoz-e ez költségvetési borulást? Mármint a „lazítás”, ahogy a túloldalon fogalmaznak, a választási költségvetés. A papírforma szerint nem, bőven alatta leszünk az uniós kulcsszintnek.

Amennyiben pedig az ellenzék következetes (lett volna), és még nem késő (!), előállhatna egy tükörköltségvetéssel. Például a Fidesz ellenzékben kirukkolt ilyen komplex javaslatokkal. Pont azért, hogy a választó lássa, milyen elgondolása van az állami pénzügyek alakulásáról a leendő kormánypártnak.
Ilyen azonban nincs. Se híre, se hamva, csak az örökös vádaskodás. Amikor eltékozolt évekről beszél a túloldal, az rájuk is vonatkozik.

Még szomorúbb, hogy az ellenzék mögötti hátországnak, vagyis a baloldali és liberális közgazdászokból álló szakértői stábnak sincs ötlete arról, mit is kellene tenni. Ráadásul az idő nem is dolgozik nekik: előbb-utóbb a hátralévő két nagy hitelminősítő is feljavít bennünket, külső sérülékenységünk a devizaadósság leépülésével „méreteset” csökkent, és az összes előrejelzés alapján az év második részében, de jövőre bizton visszatér a növekedés.

Nem is lesz szükség 2018-ban választási költségvetésre.

Csak tükörre.