Másról sem szól a honi gazdasági közélet, mint arról, hogy hamarosan kifutnak az európai uniós támogatási források (a 2014–2020-as közösségi költségvetési ciklus után nagyságrendekkel kevesebb brüsszeli pénz érkezhet), és előbb-utóbb véget érnek a jegybanki hitelprogramok, az alacsony kamatkörnyezet, vagyis az olcsó pénz korszakának pár éven belül „lőttek”. Közben a magyar gazdaság rááll(t) ugyan a növekedési pályára, de ahhoz, hogy intenzívebben növekedjünk, a mindennapokban pedig közelebb kerüljünk az osztrák életszínvonalhoz, valamivel fel kell pörgetni a gazdaságot. Hozzáteszem: a mostani problémákra – versenyképesség javítása, munkaerőpiac, elsősorban a munkaerőhiány megoldása, valamint a bérfeszültség kezelése – addig is választ kell adni. Mármint addig, amíg a csodafegyver el nem dördül.
De miféle csodafegyver?
Egy biztosnak, kézenfekvőnek tűnik: a Budapesti Értéktőzsde „felturbózása”. Akármilyen oldalról közelítjük meg a témát, van tér a fejlesztésre. A jelenleg a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában lévő tőkepiaci intézmény hosszú időn át az osztrákoké volt, akik az utóbbi években már nem láttak benne fantáziát. Az idén tavasszal ötéves stratégia született a börze megújítására, gazdaságpolitikai helyzetének átalakítására.
Tőzsdére, magyar? Igen – és feltétlenül! Ez a vállalati értékpapírpiac ugyanis rendes esetben nem az, amire sokan gondolnak: vagyis nem a spekuláció és az azonnali meggazdagodás lehetősége, de legfőképpen nem zűrös brókercégek megtelepedési helyszíne. A tőzsde alapesetben olyan intézmény, amely a legjobban kifejezi, merre tart az adott ország gazdasága. Ugyanis a börzén jegyzett vállalatok teljesítménye a valós reálgazdasági folyamatok tükre.
Az elmúlt években – hiába forog többtucatnyi részvény a parketten – alapvetően négy-öt nagyvállalat értékpapírjai húzták a forgalmat. A szerencsés az lenne, ha megfordulna a folyamat, és mind több vállalati papír dominálna.
Reális-e a magyar vállalatokat a tőzsdére csábítani? Igen, és feltétlenül. Üzleti számítások szerint legalább száz olyan vállalat van, amely azonnal a BÉT-en jegyzett tőzsdei cég lehetne. Csakhogy tartanak tőle a vezetőik. Egyebek mellett az átláthatóság, a bizonytalanság vagy éppen a magas költségek miatt. Márpedig forrásokat gyűjteni előbb-utóbb a tőkepiacról is kell. Pont a fent részletezett okok miatt. Vállalataink azonban továbbra is állami támogatásokra, uniós pénzesőre várnak. Pedig a tőzsdén leginkább tőkét lehet kapni, azok a cégek, amelyek a bankoktól nem tudnak forrást szerezni, vagy a banki hitellel már nem lenne optimális a finanszírozási szerkezetük, a börzét választhatják.
Úgy tűnik, komoly munka kezdődött a háttérben a jogszabályi környezet átalakítása terén, hogy megérje a magyar vállalatoknak „tőzsdézni”. Bőven van hová fejlődnünk: nem pusztán a nyugat-európai országok járnak előttünk, hanem például a lengyelek is. Miközben már jövőre egy sor nemzetközi kockázat felbukkanhat – az amerikai elnökválasztás utóhatása, a német és a francia választások, valamint a Brexittel kapcsolatos érdemi tárgyalások elindulása –, ezért a következő évek kritikusak is lehetnek a forrásgyűjtés szempontjából. Persze a magyar tőzsde fejlesztése politikai kérdés is. Egyfelől az állami vállalatok tőzsdei bevezetése alapvetően a kormányzat döntésén múlik, másfelől a tőzsde élénkítésére kitalált eszközök bevezetéséről több minisztériumnak is döntenie kell.
Miközben a korábbi kormányok szavakban támogatták a Budapesti Értéktőzsdét, sokat nem tettek érte – így kerülhetett osztrák befektetők tulajdonába. Holott alapigazság, hogyha az ország jól teljesít, az abszolút tükröződik a részvénymutató értékében, és fordítva is. Tehát közös érdekről van szó. Különböző nemzetközi tanulmányok alapján kimutatható, hogy érezhetően tudja bővíteni egy jól működő tőzsde a gazdasági növekedési lehetőségeket.
Összegezve tehát, azzal kell számolnunk, hogy Magyarországon az európai uniós források hamarosan jelentősen csökkennek, a támogatott hitelprogramok kifutnak, ezért a vállatok forrásbevonásának tisztán piaci alapon is működőképesnek kell lennie. Ehhez az aktív banki hitelezés mellett működőképes tőkepiacra van szükség. Fontos tényező, hogy a tőzsde tulajdonosa a Magyar Nemzeti Bank, amely elősegítheti, hogy szélesebb értelemben vett állami támogatás legyen a fejlesztése mögött.
A csodafegyver tehát adott. Csak el kell sütni.
De miféle csodafegyver?
Egy biztosnak, kézenfekvőnek tűnik: a Budapesti Értéktőzsde „felturbózása”. Akármilyen oldalról közelítjük meg a témát, van tér a fejlesztésre. A jelenleg a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában lévő tőkepiaci intézmény hosszú időn át az osztrákoké volt, akik az utóbbi években már nem láttak benne fantáziát. Az idén tavasszal ötéves stratégia született a börze megújítására, gazdaságpolitikai helyzetének átalakítására.
Tőzsdére, magyar? Igen – és feltétlenül! Ez a vállalati értékpapírpiac ugyanis rendes esetben nem az, amire sokan gondolnak: vagyis nem a spekuláció és az azonnali meggazdagodás lehetősége, de legfőképpen nem zűrös brókercégek megtelepedési helyszíne. A tőzsde alapesetben olyan intézmény, amely a legjobban kifejezi, merre tart az adott ország gazdasága. Ugyanis a börzén jegyzett vállalatok teljesítménye a valós reálgazdasági folyamatok tükre.
Az elmúlt években – hiába forog többtucatnyi részvény a parketten – alapvetően négy-öt nagyvállalat értékpapírjai húzták a forgalmat. A szerencsés az lenne, ha megfordulna a folyamat, és mind több vállalati papír dominálna.
Reális-e a magyar vállalatokat a tőzsdére csábítani? Igen, és feltétlenül. Üzleti számítások szerint legalább száz olyan vállalat van, amely azonnal a BÉT-en jegyzett tőzsdei cég lehetne. Csakhogy tartanak tőle a vezetőik. Egyebek mellett az átláthatóság, a bizonytalanság vagy éppen a magas költségek miatt. Márpedig forrásokat gyűjteni előbb-utóbb a tőkepiacról is kell. Pont a fent részletezett okok miatt. Vállalataink azonban továbbra is állami támogatásokra, uniós pénzesőre várnak. Pedig a tőzsdén leginkább tőkét lehet kapni, azok a cégek, amelyek a bankoktól nem tudnak forrást szerezni, vagy a banki hitellel már nem lenne optimális a finanszírozási szerkezetük, a börzét választhatják.
Úgy tűnik, komoly munka kezdődött a háttérben a jogszabályi környezet átalakítása terén, hogy megérje a magyar vállalatoknak „tőzsdézni”. Bőven van hová fejlődnünk: nem pusztán a nyugat-európai országok járnak előttünk, hanem például a lengyelek is. Miközben már jövőre egy sor nemzetközi kockázat felbukkanhat – az amerikai elnökválasztás utóhatása, a német és a francia választások, valamint a Brexittel kapcsolatos érdemi tárgyalások elindulása –, ezért a következő évek kritikusak is lehetnek a forrásgyűjtés szempontjából. Persze a magyar tőzsde fejlesztése politikai kérdés is. Egyfelől az állami vállalatok tőzsdei bevezetése alapvetően a kormányzat döntésén múlik, másfelől a tőzsde élénkítésére kitalált eszközök bevezetéséről több minisztériumnak is döntenie kell.
Miközben a korábbi kormányok szavakban támogatták a Budapesti Értéktőzsdét, sokat nem tettek érte – így kerülhetett osztrák befektetők tulajdonába. Holott alapigazság, hogyha az ország jól teljesít, az abszolút tükröződik a részvénymutató értékében, és fordítva is. Tehát közös érdekről van szó. Különböző nemzetközi tanulmányok alapján kimutatható, hogy érezhetően tudja bővíteni egy jól működő tőzsde a gazdasági növekedési lehetőségeket.
Összegezve tehát, azzal kell számolnunk, hogy Magyarországon az európai uniós források hamarosan jelentősen csökkennek, a támogatott hitelprogramok kifutnak, ezért a vállatok forrásbevonásának tisztán piaci alapon is működőképesnek kell lennie. Ehhez az aktív banki hitelezés mellett működőképes tőkepiacra van szükség. Fontos tényező, hogy a tőzsde tulajdonosa a Magyar Nemzeti Bank, amely elősegítheti, hogy szélesebb értelemben vett állami támogatás legyen a fejlesztése mögött.
A csodafegyver tehát adott. Csak el kell sütni.