Amióta megírták róla, hogy szinte a semmiért vesz fel havi négy-öt milliót az Európai Parlamentben – a huszonegy magyarból a tizenkettedik –, előrébb lépett. Igaz, korábban is tapétaember volt Gyurcsány csapatában, most viszont megunni látszik a háttérszerepet, s a politikai színpad előterében botladozik. Csütörtökön például Miskolcon tűnt fel, és személyesen győződött meg a romák diszkriminálásáról. Ami nagyon helyes, hiszen még a szomszédját sem ismeri ma már az ember, így aztán Budapestről vagy Brüsszelből aligha tudja megítélni, hogy mi történik Diósgyőrben. Bár, mint európai horizontú humanista, mehetett volna még kicsit északabbra, Füzesérre, s akkor tetten érhetett volna százharminckilenc baráti szlovák rendőrt, amint éppen összever egy komplett cigánytelepet.
De nem, ő maradt Miskolcon, találkozott minden érintettel meg talán nemérintettel és persze előítéletekkel, majd megállapította: éppen a legvédtelenebbek és a legkiszolgáltatottabbak nem kapnak semmiféle segítséget a várostól. Ami vagy így van, vagy nincs így. Ezzel együtt el kell ismerni, képviselőként viselkedett. Csak az a furcsa, hogy ő már korábban ítéletet hirdetett. Brüsszelben. Ugyanis már ezt megelőzően fordult írásban az Európai Bizottsághoz, az iránt érdeklődve, hogy Magyarország megfelelően alkalmazza-e a Tanács 2000/43/EK irányelvét a személyek közötti faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról. És egyáltalán, a Miskolcon történtek összhangban vannak-e a Nemzeti Roma Stratégiák Európai Keretrendszerével, amely a romák lakhatási körülményeinek javítását tűzte ki célul.
Na így, a kis szerény, csendes, megbúvó Niedermüller, Gyurcsány mögül az első sorból, középről. Pedig eddig mintha tartotta volna magát a hippokratészi eskü első, legfőbb parancsolatához: ne árts! Hát most beindult. Jön, nyomul, nem csak megjelenik, mint eddig, már kérdez is. Legközelebb már vádolni fog. Ez az ember előbb-utóbb még Gyurcsány szakdolgozatát is megtalálja.