Teszt Junckernek

Ritka macerás dolog, ezért is minden tiszteletem a női nemnek. Talán nem lövök le előre poént, ha leírom: negatív lett. Ez bennem felemás érzelmeket keltett. Egyfelől megkönnyebbültem, kifejlődőfélben lévő sörhas és terhesség együtt nehezen menne, másfelől meg úgy éreztem, hogy a férfi és női mivoltom összeegyeztetése kárt szenved a kudarcos teszttől. Egy pillanatra felmerült, hogy a negatív tesztet elküldöm Angela Merkelnek vagy Jean-Claude Junckernek, hiszen ők azt mondták, egyenlők, egyformák vagyunk, és esélyünk is ugyanannyi, mint mindenkinek a nagyszerű Európai Unióban.

Hát nincs.

S nem a fent leírt szürrealisztikus történet miatt. Az Európai Unió kettészakadt. Vannak „urak” és „szolgák”. Vagy ha úgy politikailag korrektebb: megmondó országok és teljesítésre kötelezett államok. Közhely leírni, hogy Franciaország, Németország utóbbinak tekinti régiónkat. Hol kisantant, hol valami ennél is borzalmasabb, csizmadübörgősebb. De ez természetesen a múlt, a jelen Telekom- cégekben virít pillanatnyilag.

Európának azonban a jelek szerint ebből most már nagyon elege lett.

A legfrissebb a spanyol választás. Spanyolországban tíz fiatal közül nyolc munkanélküli. A családjuknál élnek, a családjukat terhelik. Anyjukra maradnak. Nem a mediterránokra vonatkozó, amúgy szép, családhoz való kötődést jelző „Oh, Mamma” felkiáltás miatt, azért, mert nem futja saját lakásra vagy albérletre. S erre rához az Európai Unió pár százezer „mórt”. Mert munka ugyan neki sincs, de az otthoni munkabéreket azért leveri, dúljon a Monopoly. Ezt egy madridi szocialista kormány művelte.

Spanyolország újra bebizonyította, hogy a magát baloldalnak, szocialistának, liberálisnak nevező oldalnak ma nincsenek válaszai a világ problémáira. Nincsenek a hagyományos szociáldemokrata pártoknak sem, és nincsenek az összepénzelt „új baloldalnak” sem, mint esetünkben Spanyolországban a Podemos. Ez a görög Sziriza gyenge másolata, egy projekt a semmire, pontosabban arra, hogy átmentse a szoclib kádereket és az ezzel járó pénzt máshova. A mostani spanyol választás és a korábbi francia önkormányzati voksolás megmutatta, az embereknek elegük van az átverésből, az álszéplelkűségből, az elvekbe burkolt elvtelenségből.

A cikk elején volt ez a furcsa felvetés a férfiúi terhességről és ami azzal jár. Nyilvánvaló marhaság. A Kedves Olvasó is tudja, én is tudom. Az említett szoclib erőknek azonban csak ennyi maradt.

Ismételném: nincs egyetlen válaszuk sem arra, hogy milyen országot akarunk. Mert az nem válasz, hogy mindenki legyen trendi avagy gender szexuális, esetleg létesítsen a gangján egy „gyere ide, de jó fej vagy házi éttermet”.

Nem válasz az sem, hogy a multikulti tobzódjon, s attól aztán jobb lesz. Nem lesz jobb. Nagyon nem lesz jobb.

Beszél az európai szoclib gazdaságról, oktatásról, társadalmi esélyegyenlőségről? Dehogy beszél. Már miért beszélne? Hol van ilyesmi egy pöpec marketingtervben?

Nem válasz az antifasizmus sem. Ha ezzel szeretnének hadakozni az úrelvtársak, részben magukba nézzenek, részben gondolják át, hogy az elmúlt évtized háborúi honnan indultak. Amiket lelkesen támogattak. Egyetlen uniós szocialista képviselőn sem látni persze a McDonald’s emblémáját, ők bölcs szocialisták, válogatni kell, ott a Burger King vagy valamelyik kedélyes amerikai hadiipari vállalat logója.

Magyarországra térve: bármilyen csalódáskeltő, de az sem válasz, hogy utálom Orbán Viktort. Az említett urat ugyanis túlnyomórészt kedvelik.