Távol Kínától

Újból itt van-e a pénzügyi-gazdasági „világvége”, vagyis megismétlődik a 2008–2009-es globális visszaesés? S ránk, magyarokra miként is hat a tőzsdék mélyrepülése?

A kérdésekre különböző szakértői válaszok születtek az elmúlt hetekben, azonban tény: akkor, amikor a görög válság után végre megnyugodtak volna a piacok, Kína „megzuhanása” negatív történetként hat a világgazdaságra. A tőzsdei árfolyamokban keletkező tetemes mínuszok pedig általában magukkal rántják a reálgazdaságot is. Sokan attól tartanak, hogy ha rosszabbul megy az ázsiai gazdasági birodalomnak, annak hatása aligha áll meg a határnál, hanem alaposan „begyűrűzik” hozzánk is. Mivel Magyarország külgazdasági értelemben kicsi, de nagyon nyitott, exportáló uniós tagállam.

Nyugalom, a szufla még nem fogyott ki Kínából, Ázsiából. Sőt a következő tizenöt évben félmilliárdról hárommilliárdra emelkedik a középosztályba sorolható ottani alkalmazotti réteg. Innét kezdve pedig nem is kell ragozni, hogy mekkora fogyasztási többlettel járhat mindez. Hiszen több autót, mosógépet, élelmiszert vásárolnak majd.

Momentán viszont azzal szembesülünk, hogy globálisan kevesebb a szabad pénz – ezért esnek a tőzsdék –, Kína pedig kevesebb nyersanyagot – így például szenet, olajat, rezet – vásárol. Utóbbiból pedig levezethetőek a növekedési aggodalmak, amelyek miatt globálisan feszült a helyzet. Vagyis Kína, ha légvárként még nem is eresztett le, lassabban bővül. Az egykori, időnként a két számjegyet is meghaladó GDP-növekedés helyett jelenleg be kell érni öt-hat százalékos teljesítménnyel, amely a „beszállítóknak” és a kínai gazdasággal szorosan összenőtt régióknak (Egyesült Államok, Nyugat-Európa) nagy csapás ugyan, de még nem katasztrófa.

Miként említést nyert, a magyar gazdaság különösen érzékeny a külkereskedelemre, s ebből a szempontból szerencsés, hogy ezen a szakterületen egyre nagyobb a többlet. Ráadásul a magyar gazdaságra még direkt hatással nem is „rontott rá” a kínai lassulás. Igaz, lehetne jobb is a forint euróval szembeni árfolyama, de rögzítsük, hogy eközben egyes pénzpiaci szereplők már menedékdevizát is látnak a hazai fizetőeszközben. Ilyen még sosem volt!

Bár elkönyvelhettünk az elmúlt napokban néhány megingást a budapesti börzén, az állampapírhozamok emelkedésében nincs dráma, sőt továbbra is vonzóak vagyunk, holott elképesztően alacsony kamatot, megtérülést kínálunk értük.

Most az az alapkérdés, mivel egyre többen távol tartják magukat a kockázatos befektetési eszközöktől, hogy elég távol vagyunk-e Kínától. Mert hiába vágnak bele esetleg Pekingben a makroadatok kozmetikázásába, attól még a ténylegesen a kereskedelem nem pörög fel.

Azonban most Magyarországra rásüt a nap: stabil a költségvetési helyzetünk, tartozásunkból pedig folyamatosan apad a devizahányad. Az alacsony államháztartási hiány, a devizaadósság csökkenése és a gazdasági fellendülés – a három százalék körüli éves gyarapodás már az! – miatt huzamosabb ideje kedvelnek bennünket a befektetők. Makrogazdasági paramétereink alapján hazánk most a felülteljesítő piacok közé sorolható. Az összes komolyan vehető elemzés alapján benne vagyunk a raliban: s ez nem a szerencsés véletlennek köszönhető, hanem a fegyelmezett állami pénzügyeknek. S annak is, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzések – amelyekért a kormány felel –, összhangban vannak a monetáris tervekkel, amelyekért pedig a Magyar Nemzeti Bank az illetékes.

Félreértés ne essék, szó sincs még itt habzsi-dőzsiről, osztrák életszínvonalról. Azonban korábban mindig feltűnt, hogy a magyar gazdaság ramatyul nézett ki, lelógtunk minden grafikonról, a költségvetés kozmetikázása miatt pedig mi voltunk az elrettentő példa. Most pedig – többek között – a rendbe rakott, kiszámítható költségvetésnek, a devizahiteles mentőcsomagnak s azon állami intézkedéseknek tulajdoníthatóan, amelyek stabillá tették külkereskedelmi kapcsolatainkat, az egyik legjobb megítélésű kategóriába jutottunk a világ befektetési célpontjai között.

Itt is kellene maradni!