Talált sajtótárgy

De ha éppen nincs kéznél a friss napilap, és még egy előző napi újság sincs, csak előkotrunk a fáspincéből egy jóval régebbi, fidibusznak szánt papírost, hátha találunk rajta valamilyen, ez idő szerint is aktuális írást.
Így került a kezembe, majd ide a tavaly július 11-i újság cikke az azóta megszűnt, hetvennégy évfolyamot megélt baloldali politikai napilapból. Egy év alatt sok minden történik, az írás könnyen elfelejtődik a gyorsan lepergő napok új és újabb papírkötegei alá kerülvén. Természetesen nem szó szerint idézem, rövidítem a szöveget, és megkerülöm a szereplők nevét, amúgy is mindenki tudni fogja, miről és kikről van szó. Íme.

Az egykori szobatárs, barát és szövetséges mindenáron meg akarja buktatni a kormányon levő miniszterelnököt, de nem lát közel s távol senki mást, akinek erre esélye lehetne. Egyetlen név motoszkál a fejében, akivel lehetne tárgyalni, és akinek van egy jobboldali politikai pártja is, azonban a hatvan év alatti lakosság és a nemzeti oldalt választó polgárság el sem tudja képzelni, hogy az illető képes lenne egy kormányváltásra. Egyedül kevés, amellett még alkalmatlan is egy választási szövetség építésére. Nemcsak a szóba jöhető személyiségek, de a pártok piacán sincs komoly választék, és ami főleg hiányzik: a hatalmas összegű választási támogatás. Egy szocialista politikus elmondta, hogy ők is bepróbálkoztak a milliár­dosnál, azonban a vezető baloldali pártból már kifogyott a lendület, a többi apró pártban meg nem is volt, és most sincs. Így azután marad az antiszemita és rasszista újnáci pozícióból középre behúzódott párt és az elnöke, aki megkísérli megismételni azt, ami a regnáló kormánypárt alapító tagjainak és vezetőjének egyszer, majd több ízben is sikerült: betölteni a politikai rést a magyar társadalomban.

A jobboldali pártvezetőre nem érdemes túl sok szót vesztegetni, annál érdekesebb kérdés, hogy van-e valóban betölthető hézag. A demokratikus és Európa-párti ellenzék évek óta nem képes élni a lehetőséggel, 2001 és 2014 vesztesei kisstílű torzsalkodásban, a kormány összefüggéstelen bírálatában élik ki magukat. Nincs komoly miniszterelnök-jelölt, a volt baloldali kormányfő és pártvezető ugyancsak képtelen a szövetségépítésre, a provinciális szegedi pártfigura jelölt pedig sánta lónak – vagy kutyának – számítható.

Van azonban olyan erő, amelyre az egykori szobatárs nem gondolt. A miniszterelnök azonban igen. Egy, az összetartásra is képes, termékeny közeg, ahonnan felbukkanhatnak vezetésre termett emberek, és akik viszonylag gyorsan megtanulhatják, hogyan teremtsék elő a működéshez szükséges forrásokat, hogyan változzanak együtt a pillanatnyi körülményekkel. Nem véletlen, hogy a hatalom a civilekben, az ügyek köré gyűlő spontán csoportokban és szervezkedésekben látja magára nézve a legfőbb veszélyt. Lehet, hogy a milliárdos számára a jobboldali párt vezetője az egyetlen alternatíva, de a magyar társadalom számára nem az. Innen ered minden, látszólag értelmetlen támadás, amely nem borítja fel az erőviszonyokat, a civilekkel azonban nehezebb dolga lehet a kormánynak és a miniszterelnöknek.

Eddig a többé-kevésbé idézett szöveg a múlt évi baloldali újság véleményrovatának írásából. Egy esztendő elteltével is időszerű és tanulságos. Egyre mozgalmasabb, változásokkal teli időket, eseményeket élünk meg Közép-Európában, de azon kívül is a Nyugattól Keletig. Már egy év sem kell ahhoz, hogy megtudjuk, kik lettek a soron következő választások győztesei. Nyugalomra, türelemre és fegyelmezettségre lesz szükségünk: a kisméretű kutyák is képesek nagyot harapni.