Vélemény és vita
Szomszédolás
Álláspont. Amikor kitavaszodik, lassan, fokozatosan, de minden évben ciklikusan ismétlődve, egyre több szempár szegeződik Horvátország felé – Magyarországon is.
Az ország fővárosa, Zágráb, ahol a politikai döntések születnek, persze messze esik a magyar turisták által vágyott Adriától, s a közéleti viharok sem borzolják fodrosra a dalmáciai tengervizet, koalíciók felemelkedése és bukása sem okoz tektonikus mozgásokat a csodálatos szigetvilágban, de az elnöki és miniszterelnöki kabinetből, az államvezetésből, a parlamentből érkező hírekre, a legnagyobb pártok szkanderharcaira azért felkapjuk a fejünket, ha a (jó)szomszédságból érkeznek.
Olyan kormányválság alakult ki ugyanis ezekben a napokban Horvátországban, hogy könnyen lehet, mire ezek a sorok megjelennek, már be is váltja valaki a fenyegetéseket, a politikai zsarolásokat. Most megy ugyanis az öklözés, ki tud az érdekeinek megfelelően a lehető legtöbbet kicsikarni, kifacsarni a másikból. A horvát politikai pártok többsége máris az előre hozott választásokra készül… Aztán persze, hogy végül mégis feleslegesnek és elhamarkodottnak bizonyul-e ez a készülődés, egyelőre bizonytalan, de a jelek furcsamód egybehangzóan utalnak arra, hogy talán mégsem.
Az ügy hátterében – természetesen – a Mol áll. De a Zágrábban kialakult helyzet elég bonyolult, ezért első lépésben próbáljuk meg áttekinteni, hogy mi is történik. Szombaton tartotta tisztújító közgyűlését a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ), s új elnökségi tagokat és alelnököket választott. A párt elnökét, Tomislav Karamarkót egy hónappal ezelőtt – egyetlen jelöltként – választották meg a szervezet elnökének, az ő pozíciója a párton belül most sem volt veszélyben. Karamarko, aki a HDZ-ben vállalt funkciója mellett a horvát kormány első miniszterelnök-helyettese is egyben, szombaton azt mondta: Horvátországnak nincs ideje egy újabb választásra. Szerinte a kormánykoalíció kisebbik pártja, a Híd Függetlenek Listája, a szociáldemokratákkal közösen meg akarja buktatni a kormányt. S milyen igaz…
Második lépésben lássuk akkor, hogy jön itt a képbe a Mol. Karamarko mint első miniszterelnök-helyettes ellen az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SDP) nyújtott be bizalmatlansági indítványt, mert a sajtó megszellőztette, hogy a politikus felesége üzleti kapcsolatban állt egy olyan céggel, amely a Molnak lobbizott. A szavazást erről legfeljebb június 18-ig lehet halogatni, ami azt jelenti, hogy – a horvát parlamenti erőviszonyok hevenyészett ismertetésétől most sebtében eltekintve – Karamarkónak nagyjából három hete van arra, hogy tizenegy támogatót szerezzen a képviselőházban. Egyelőre tehát cseppet sem áll jól a szénája. Ennek ellentmond azonban, hogy a Vecernji List című napilap arról cikkezett, hogy Tihomir Oreskovic miniszterelnök a HDZ oldalára állt. S tette ezt elsősorban azért, hogy megmentse a kormányát, hiszen korábban ő inkább a Híd felé hajlott. (A kormányfőről tudni kell, hogy hivatalosan párton kívüli, s habár Zágrábban született, korábban, csecsemőkora óta Kanadában élt, ami annyit tesz, hogy hazájában nincs számottevő politikai múltja.)
Harmadik lépésben pedig tisztázzuk, hogy a Híd elfogadta a szociáldemokraták érvelését, sőt, rá is lapátolta még a maga ötlettárát – tetézve azt, amit már egyébként sem lett volna szükséges tetézni –, tehát így kívülről nézve egyértelműnek tűnik, hogy fel akarja rúgni a kormánykoalíciót, s igazából, a közvélemény-kutatások eredményei alapján most a kisebbik kormánypárt lenne az előre hozott választások legnagyobb nyertese. Ezért is mondhatta tegnap magabiztosan Bozo Petrov, a Híd elnöke, hogy ha a szábor, azaz a horvát parlament megmenti Karamarkót, azzal egyenes utat jelöl ki az előre hozott választásokhoz.
Negyedik lépésben pedig tisztázzuk még azt is, hogy ez a történet nem a Molról szól, itt a magyar olajcég csupán eszköz, amelyet felhasználnak egy belpolitikai játszmában, szkanderezésben, erőfitogtatásban. És erőemelésben, amelynek az a központi kérdése, hogy ki emeli magasabbra a tétet…
De ezzel együtt is azonban – talán az ötödik lépésünknek is mondhatnánk – Zágráb elég messze van az Adriától ahhoz, hogy amikor nyáron a nyaralásunkon turistaként a tengerbe csobbanunk, egyáltalán ne foglalkoztasson bennünket, hogy mi lett Karamarkóval – ő hazudott nagyobbat vagy Petrov?, melyikük volt az ügyesebb zsaroló? –, s hogyan alakult a kormánykoalíció sorsa. Vagyis hogy ne zavartassuk magunkat… Ma reggelre talán már meg is változhat minden, ami tegnap este még bizonyosságnak tűnt. De ugyanekkora eséllyel akár maradhat is minden a régiben. Vagyis a sós víz a medrében és a sziget is a tengerben.
Olyan kormányválság alakult ki ugyanis ezekben a napokban Horvátországban, hogy könnyen lehet, mire ezek a sorok megjelennek, már be is váltja valaki a fenyegetéseket, a politikai zsarolásokat. Most megy ugyanis az öklözés, ki tud az érdekeinek megfelelően a lehető legtöbbet kicsikarni, kifacsarni a másikból. A horvát politikai pártok többsége máris az előre hozott választásokra készül… Aztán persze, hogy végül mégis feleslegesnek és elhamarkodottnak bizonyul-e ez a készülődés, egyelőre bizonytalan, de a jelek furcsamód egybehangzóan utalnak arra, hogy talán mégsem.
Az ügy hátterében – természetesen – a Mol áll. De a Zágrábban kialakult helyzet elég bonyolult, ezért első lépésben próbáljuk meg áttekinteni, hogy mi is történik. Szombaton tartotta tisztújító közgyűlését a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ), s új elnökségi tagokat és alelnököket választott. A párt elnökét, Tomislav Karamarkót egy hónappal ezelőtt – egyetlen jelöltként – választották meg a szervezet elnökének, az ő pozíciója a párton belül most sem volt veszélyben. Karamarko, aki a HDZ-ben vállalt funkciója mellett a horvát kormány első miniszterelnök-helyettese is egyben, szombaton azt mondta: Horvátországnak nincs ideje egy újabb választásra. Szerinte a kormánykoalíció kisebbik pártja, a Híd Függetlenek Listája, a szociáldemokratákkal közösen meg akarja buktatni a kormányt. S milyen igaz…
Második lépésben lássuk akkor, hogy jön itt a képbe a Mol. Karamarko mint első miniszterelnök-helyettes ellen az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SDP) nyújtott be bizalmatlansági indítványt, mert a sajtó megszellőztette, hogy a politikus felesége üzleti kapcsolatban állt egy olyan céggel, amely a Molnak lobbizott. A szavazást erről legfeljebb június 18-ig lehet halogatni, ami azt jelenti, hogy – a horvát parlamenti erőviszonyok hevenyészett ismertetésétől most sebtében eltekintve – Karamarkónak nagyjából három hete van arra, hogy tizenegy támogatót szerezzen a képviselőházban. Egyelőre tehát cseppet sem áll jól a szénája. Ennek ellentmond azonban, hogy a Vecernji List című napilap arról cikkezett, hogy Tihomir Oreskovic miniszterelnök a HDZ oldalára állt. S tette ezt elsősorban azért, hogy megmentse a kormányát, hiszen korábban ő inkább a Híd felé hajlott. (A kormányfőről tudni kell, hogy hivatalosan párton kívüli, s habár Zágrábban született, korábban, csecsemőkora óta Kanadában élt, ami annyit tesz, hogy hazájában nincs számottevő politikai múltja.)
Harmadik lépésben pedig tisztázzuk, hogy a Híd elfogadta a szociáldemokraták érvelését, sőt, rá is lapátolta még a maga ötlettárát – tetézve azt, amit már egyébként sem lett volna szükséges tetézni –, tehát így kívülről nézve egyértelműnek tűnik, hogy fel akarja rúgni a kormánykoalíciót, s igazából, a közvélemény-kutatások eredményei alapján most a kisebbik kormánypárt lenne az előre hozott választások legnagyobb nyertese. Ezért is mondhatta tegnap magabiztosan Bozo Petrov, a Híd elnöke, hogy ha a szábor, azaz a horvát parlament megmenti Karamarkót, azzal egyenes utat jelöl ki az előre hozott választásokhoz.
Negyedik lépésben pedig tisztázzuk még azt is, hogy ez a történet nem a Molról szól, itt a magyar olajcég csupán eszköz, amelyet felhasználnak egy belpolitikai játszmában, szkanderezésben, erőfitogtatásban. És erőemelésben, amelynek az a központi kérdése, hogy ki emeli magasabbra a tétet…
De ezzel együtt is azonban – talán az ötödik lépésünknek is mondhatnánk – Zágráb elég messze van az Adriától ahhoz, hogy amikor nyáron a nyaralásunkon turistaként a tengerbe csobbanunk, egyáltalán ne foglalkoztasson bennünket, hogy mi lett Karamarkóval – ő hazudott nagyobbat vagy Petrov?, melyikük volt az ügyesebb zsaroló? –, s hogyan alakult a kormánykoalíció sorsa. Vagyis hogy ne zavartassuk magunkat… Ma reggelre talán már meg is változhat minden, ami tegnap este még bizonyosságnak tűnt. De ugyanekkora eséllyel akár maradhat is minden a régiben. Vagyis a sós víz a medrében és a sziget is a tengerben.