Vélemény és vita
Szocreál konzumár
Álláspont. Az Egyesült Államok a menekültkrízis elhúzódásában, a gyenge és kihasználható Európában érdekelt.
Új taktika kell!– mondta MSZP egyeske.
Új stratégia kell! – mondta MSZP ketteske.
Új megújulás kell! – mondta MSZP hármaska.
Ha a Kedves Olvasónak van rá ideje, a számokhoz neveket is rendelhet. Kedve szerint, Tóbiás József pártelnöktől kezdve hetyke Kunhalmi Ágnesen és nagyon bölcs Hiller Istvánon át a „néphangja” Gőgös Zoltánig és az egyre fiatalodó Lendvai Ildikóig. Beírhatja az új szoci celebreménység, Harangozó Tomika nevét is. Teljesen mindegy, melyiket hova firkantja, mindegyikük mondott már ilyet is, olyat is. Nem csak az MSZP november végi kongresszusa után követendő politikájáról, akármiről.
Példának okáért a migránsválságról is.
A jelenlegi pártvezetés úgy kerüli ezt a témát, mint szoci píáros az MSZP feketekasszákról szóló híreket. Nem mondhatnak igent a határzárra, hiszen akkor Orbánnak adnak igazat. Nem mondhatnak nemet, mert a magyarok zöme a baloldalon is kerítéspárti.
Hiller István 2014-es pesterzsébeti egyéni győzőként, parlamenti alelnökként így most látta elérkezettnek az időt, hogy lépjen. Pontosabban visszalépjen az MSZP tényleges vezetésébe. Ezért nagyot kellett mondania. Mondott is, magára uszítva ezzel Tóbiáséket. A helyzetre ráérzett Gőgös MSZP-elnökhelyettes is, ő is gyorsan odasomfordált Hiller mellé – hátha ő lesz az erősebb –, elkerülhetetlen szükségszerűségnek nevezve a déli határzárat. A már említett novemberi pártkongresszuson nem lesz tisztújítás, a „sikerre vezető politikáról” vitáznak majd, a posztokat jövőre osztják újra. De aki lépni akar, annak most kell megmutatnia magát.
A Tisztelt Olvasó joggal kérdezheti, hogy ugyan már, mi a jó abban, ha valaki MSZP-s pártvezető, hiszen a szervezet népszerűsége jó, ha tízszázalékos, kormányváltásra szemernyi esélye sincs. Közhelyszerű válasz: a kis konc is konc. Ennél nagyobb buli az ellenzéki vezető szerep és az attól remélt külföldi támogatás. Ez nem összeesküvés-elmélet, ha csak nem tételeznek fel ilyesmit a 168 Óra című lapról. Az immár függetlenségét és liberalizmusát a tengerentúli érdekeltségű Brit Média Kft. többségi tulajdonában büszkén erősítő kiadvány írta: szeptember 30-án az Egyesült Államok Bimbó utcai villájában látták vendégül a „demokratikus ellenzék” képviselőit. Mindenhonnan ketten jöttek, egyedül a PM-et képviselte csak Szabó Tímea, a másik négy párttagra, nyilván, máshol volt szükség. Vendéglátójuk egy bizonyos Robert Berchinski volt. A harmincöt éves férfi jelenleg helyettes államtitkárként emberi jogokat gondoz a washingtoni külügyben. Korábbi munkahelyei erre predesztinálják, Berchinski az amerikai légierő felderítő századosaként Németországban és Koreában állomásozott, majd volt hírszerző tiszt Ruandában és Irakban is. Utóbbi kettőben kimondottan jó munkát végezhetett, az emberi jogok tekintetében egyenesen isteni arrafelé a helyzet…
Nos, a lap bizalmas információi szerint az amerikai megbízott nem volt elégedett, többet várt a „magyar demokratáktól”, akik továbbra is külföldi segítségért kuncsorognak, és valamilyen Orbán-ellenes belső puccsban reménykednek. Utóbbi irreális, bármennyire is próbálta minap az egyik libbal internetes portál ezt adni Navracsics Tibor szájába. A tengerentúli segítség meg persze jön – a 168 Óra cikkírói kéjelegve sorolták, mi mindent „követelhet”, miképpen gyakorolhat politikai és gazdasági nyomást Magyarországra Washington –, a kérdés, hogy a számszerűsíthető részéből ki kap többet.
A szocialisták? Hányan és kik? Gyurcsányék, Együtt vagy PM? Vagy valami új, civilszerű? Lesz-e „új Bajnai”?
Amerikában kell bízni, az európai úrelvtársak most nem segítenek, van elég bajuk a saját túlélésükkel kapcsolatban. Az uniós szocialista-szociáldemokrata pártok válságban, sőt a migránsok elsöpörhetik a „megértő konzervatívokat” is. A menekültkvóta már kitalálásakor megbukott, Soros György lobbizhat bőszen, a helyzet aligha változik. Az osztrák szögesdrót akkor is határzár lesz, ha lombsövénynek vagy nárciszos virágágyásnak hívják. Berlinben Angela Merkel utóvédharcot vív a „liberális befogadó értékekért”, belátható időn belül nem az a kérdés, lesz-e hatékony német határvédelem, hanem az, hogy mikor lesz.
Az Egyesült Államok a menekültkrízis elhúzódásában, a gyenge és kihasználható Európában érdekelt. Ehhez keres magyarországi szövetségeket is, természetesen demokratikus és jogvédelmi mázba bújtatva. A hazai „demokratikus ellenzék” ebben nyilvánvalóan partner, hatalmat nem hazai választótól, hanem ismét külföldi segítségtől remél.
Taktika, stratégia, megújulás, egyéb nagy szavak, pálfordulásnak tűnő hatalmi trükkök – mindez szánalmas próbálkozás egy nagyobb konzumár kiharcolásáért.