Szlovén mérleg, brüsszeli érdek

Az Európai Uniónak nem reformokra, hanem fejlődésre van szüksége – hosszan beszélt erről Miro Cerar szlovén kormányfő abban a berlini interjúban, amelyet tegnap közölt a ljubljanai Delo című napilap. A politikus azért járt a német fővárosban, mert ott találkozott a hét végén az osztrák, a horvát, a bolgár és a szlovén miniszterelnök Angela Merkel német kancellárral. Cerar megítélése szerint pedig nem volt jelentős különbség Merkel és a vendégek véleménye között. Nofene! – nyílik ki az ember zsebében a bicska. Valaminek tehát mindenképp meg kellett változnia, csak még az nem teljesen világos, hogy éppenséggel mi volt az.

Mit jelenthet számunkra Cerar értékelése? Ne feledjük el, hogy Szlovénia, akárcsak Magyarország, a schengeni övezet „ütközőállama”, vagyis határos egy olyan országgal, amelyik nem tagja a közös határőrizeti megállapodásnak, s amelynek területéről illegális migránsok rohamozzák az átkelőket, a zöldhatárt, a titkos ösvényeket, az Európai Uniót. Horvátország aláírta ugyan a schengeni egyezményt, de még nem vált az övezet teljes jogú tagjává, ezért egy kicsit más szabályok vonatkoznak rá… Szlovéniának tehát igen nagy szerepe van a közösség felé, elsősorban a Németországba igyekvő migránsáradat feltartóztatásában. S ne feledjük azt sem, hogy a nagyon okos korábbi osztrák kancellár a szlovén határra is szép, nagy, szélesre tárt „szárnyas kapukat” álmodott. Werner Faymannt tehát Szlovéniában sem őrzik sem a politikusok, sem a választók a legszebb emlékeik között. De Faymann legalább már a saját bőrén is megérezte, hogy politikájával nemcsak hazáját, de az egész Európai Uniót vezeti zsákutcába. A gondot csak az okozza, hogy a lényegi vonatkozásaiban az ő lemondásával sem változott semmi.

Faymann zsákutcába vezető útját azonban Angela Merkel jelölte ki. Hiszen már tavaly nyáron, amikor a szerb és a horvát kormány személyszállítmányozási vállalkozássá alakult, és állami szinten tömegével buszoztatta, vonatoztatta a szíriai menekülteket előbb a magyar, majd a szlovén határra, azzal tulajdonképpen nem oldotta meg a krízist, hanem csak egy laza mozdulattal – áthelyezte. (Mármint földrajzilag.) Áttelepítette. Jószomszédinak semmiképp sem mondható módon… Akkor még zengett Berlinből és Bécsből a biztatás, s ahogy Magyarországra is civilek jöttek autóikkal Ausztriából a menekültekért, ugyanúgy Szlovéniára is a megbélyegzések özöne zúdult, amikor lezárta a határait mindazok előtt, akik illegálisan, papírok nélkül akartak bejutni az unióba. Később pedig csak annyi migránst engedett át, amennyit „a meghívó országok” – Németország és Ausztria – hajlandók voltak átvenni tőle.

Ha tehát Cerar most „jó nyomon” beszél, akkor valaminek nagyon is meg kellett változnia. „A német kancellár is kezdi belátni, hogy a problémát hatékonyabban kell kezelni”, s hogy a nyitott kapuk politikája nem jelent megoldást – mondta az interjúban a szlovén kormányfő, aki szerint az Európai Unió ma már nem tud fejlődni, mert nem tud koncentrálni és megfelelő válaszokat adni az egyéb kihívásokra. Sem. Csak az a baj, hogy dekoncentráltságában a migránskrízisre – mint kihívásra – sem tud megfelelő válaszokat adni. Hogy az egyebekről szót se ejtsünk.

Az Európai Unió „fennmaradása is kétségessé válhat, ha nem tudja megoldani a migrációs válságot” – így fogalmazott Cerar. De mondhatjuk ugyanezt durvábban, élesebben is: komoly bajok lesznek, ha a közösség nem lesz képes, esetleg nem lesz hajlandó megvédeni magát. Mert ha ezt ilyen egyenesen nem is mondta ki, a szavaiban – s nem is csak kódolva – egyértelműen benne van. Szerinte egy újabb, nagyobb migrációs hullám destabilizálhatja a Nyugat-Balkánt. Ez pedig – a korábbiakat tetézve – azért is gond, mert sok helyen még alig állt helyre a béke, a nyugalom, a rend, minden olyan törékeny, akár egy porcelánboltban… S ha ebben a régióban a hajszálrepedések mentén újra széthullana mindaz, amit a polgárháborúk óta sikerült összeeszkábálni, az olyan babonás következményekkel járna, mint amikor valaki leveri a tükröt. Hét év szerencsétlenség. Vagy talán annál is több…

A szlovén kormányfő elismerte ugyan, hogy a schengeni rendszer fennmaradása elsősorban a balkáni migránsútvonal miatt került veszélybe, mégsem a reformokban látja a megoldást. „Meg kell őrizni az Európai Unió jelenlegi működési formáját azokkal a szabályokkal és elvekkel, amelyek be vannak építve a már létező alapdokumentumokba” – mondta. S éppen ezért „Szlovénia nem támogatja a reformokat és az átszervezéseket, mert arra jelenleg nincs szükség”. Ő a migránsáradat megállításban látja annak előfeltételét, hogy biztosítani lehessen „az unió fejlődését, gazdasági növekedését, valamint állampolgárainak jólétét”.

A migránsáradat ugyanis ma már ezeket veszélyezteti. Márpedig fejlődés és erős gazdaság nélkül – s ebben mindenképp egyetérthetünk a szlovén kormányfővel – az unió is egyre gyengébb lesz, elveszíti tekintélyét és befolyását, kiszolgáltatottá válik. Mindezek pedig egyértelműen meghatározzák a polgárok jólétét. S a schengeni rendszer összeomlása lesz a legkevesebb, amit majd sirathatunk.

Ha Angela Merkel történetesen ebben is egyetértene Miro Cerarral, az első jele lehetne annak, hogy megpróbál kikeveredni a zsákutcából.