Szivárványszín szuperhős

„Isten óvja Európát, csak egy szuperhős mentheti meg immár az Európai Uniót” – írta némi szarkazmussal egy londoni blogger, Nigel Farage, a Brexit-kampány egyik vezetője bejelentését kommentálva, amely szerint lemond unióellenes pártja vezetéséről, és energiáit ezentúl arra fordítja, hogy a kontinensen minél több követőjük legyen a briteknek. Farage tehát hasonlóan járt el, mint a Brexit másik arca, Boris Johnson, megcsinálta a balhét, aztán másokkal viteti el… De hát ez legyen az ő és a britek lelkiismereté­nek dolga. Mi nézzük, milyen is a mostani uniós Superman, aki a „brüsszeli gondolat” megmentésére hivatott.

Nos, először is az uniós Superman nem man, sőt nem is woman. Brüsszel nem korlátozza szupersztárjai nemi hovatartozását, az randa jogfosztás és diszkrimináció lenne. Az uniós szuperhősnek ne legyen neme, vagy legalábbis ne vállalja azt, a sztároknak járó tangaszerű, világoskék, sárga csillagos gatyót szivárványszín palásttal bárki viselheti. Így nevet is nehéz adni neki persze, hiszen az identitászavarokat okozhat, főleg egy fejlődésben lévő szupersztár esetében. Statisztikailag praktikus lenne a Mohamed Chan elnevezés – mint ahogy ezt egy vígjátéksorozat agymenője találóan megjegyezte, ez pillanatnyilag a legnépszerűbb kereszt-, illetve vezetéknév a világon. Ez szép üzenet lenne a migránsoknak, nyitnának a kínai piac felé is. De azért mégis kellene bele valami, ami a „régi” Európára és a német–francia tengelyre is utal, szavazó is van még a világon. Tehát akkor legyen, mondjuk Angela Francois Mohamed Chan a hős neve, de a jövőben ízléséhez mérten magára tűzhet más, az LMBTQ-cenzúra által jóváhagyott névjegykártyát. (Kellő szponzoráció is szóba jöhet, pillanatnyilag a George név is erősen versenyben van.)

Nemzetisége értelemszerűen EU, származása Brüsszel, két laptoptáska között fogant egy uniós delfinvédelmi doktrínán. Szülei beazonosíthatatlanok, ő igazából csak kipattant egy aktakupacból.
A vallás természetesen kényes kérdés. A keresztény természetesen azonnal kiesik, ez igen kirekesztő lenne Európában. A zsidó szembemenne az uniós migránspolitikával. A muzulmán csábító ötlet, de azoknak is van értelmezhető hitük és elvük, szóval hagyjuk. Hollywoodban nagyszerűen bevált a szcientológia, ez pénzt is jól hozna a konyhára, de azért elég, ha a génmódosításban lefekszünk az amerikaiaknak. A keleti vallásokat szintén hagyni kell, azok bonyolultak lennének egy uniós szuperhősnek. Legyen tehát a hite a mindenen túlmutató, mindent egyesítő, a Párizstól Brüsszelen át Berlinig mindent egyesítő nagyszerű bürokrácia!

Az uniós szuperhős politikailag legyen rendkívül korrekt. Szépen tartsa számon, kit ment meg, legyen egy fehér, egy fekete, egy barna és egy sárga bőrű sikertörténet. Nem kell azzal foglalkozni, hogy ki van bajban, mert az rút diszkrimináció lenne, az ügyet az Eurostat azonnal felfedné grafikonjain, aztán jönne az Európai Bíróság. De akármilyen is a bőrszín, mindenkor elsőbbséget élvez az ámbrás cet, a csivava és az eurovíziós dalfesztivál bármelyik nyertese. Az uniós szupersztár ne törődjön olyan semmiségekkel, mint a bezárt gyár, a munkanélküliség, a pocsék oktatás és egészségügy vagy éppen a nyugdíjasok helyzete. Ez brüsszeli hatáskör, van rá valahol erdőirtásnyi papírhatározat az unió összes nyelvén, számtalan másolatban. Mert archiválni kell ám a munkának tűnőt, azért jár a fizetés és juttatás.

Kérdés, legyen-e pártállása az uniós csúcsembernek? Inkább ne legyen. Egyrészt egy cuki feszülős ruciba hova tenné a párttagkönyvet, másrészt a pártok változó dolgok, egyszer ilyen kártya kell, egyszer olyan, a brüsszeli pókerhez. Legyen a drágánk liberális, az egy könnyen mintázható valami, színt, alakot, elvet bármikor vált.

Ez így már szinte tökéletes. Ott van persze egy kényes kérdés: mit csináljon az uniós szuperhős? Persze ha nagyon ráér, néha megmenthet ezt-azt, a fenti kritériumoknak megfelelően. De ezt leszámítva ő csak szerepeljen, vonuljon fel Pride-okon, szerepeljen valóságshow-ban és főzőműsorban, néha indulhat egy repülési tehetségkutatón is. Igazából nem kell csinálnia semmit, hiszen neki az uniós gondolatot kell megtestesítenie, sőt, ő maga az. Ezért kap hét számjegyű eurós havi gázsit, huszonhét titkárt és titkárnőt – a brit sajnos már kiesett – és egy-egy, pillanatnyilag huszonhét sarkú gumiirodát Brüsszelben és Strasbourgban.

Az ilyen uniós szuperhős legyőzhetetlen!

Mindössze egy kriptonitja van: a nemzeti önrendelkezés, a népek szabad akaratnyilvánítása.