Széplelkek a placcon

Schiffer András mára rájött, hogy egyet is alig. Az LMP alapítója, társelnöke és parlamenti frakcióvezetője ezért jelentette be, hogy kiszáll a nagypolitikából. Nem titkolta, hogy csalódott, talán meg is keseredett valahol. Pedig a történet olyan szépen indult.

Schiffer András és barátai rájöttek arra, hogy az SZDSZ összeomlásával felszabadult egy piaci szegmens. A cinikus liberális szavazó és támogató persze megtalálta magát az MSZP, majd később és főleg Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc pártalakulatainak pragmatista módon fizető világában. A széplelkeknek azonban kellett valami.

Tetszik tudni, őket szokták politológusok és más kreatív papírgyártó guruk úgy jellemezni, mint a „jó családból” származó, az átlagnál nagyságrendekkel jobban kereső, a szinglilétet kedvelő, válásból válásba menekülő, a nagy eszméket cinikusan kezelő, de az édibédi kiskutyák és kiskorúak láttán azonnal elérzékenyülő réteget. Külső jellemzőjük korosztálytól függően a méregdrágára újradizájnolt szimatszatyorból kilógó energiaital és tablet, a több tízezerért szakadtra nyiszált farmer, illetve a lazán panyókára vetett, koptatott Armani-zakó – a Boss az nem píszí, mert a cégalapító SS-egyenruhát is tervezett egykor, a Kruppnak ezt jobban megbocsátják, ott csak ágyú készült. Imádnak mindent, ami kézművestermék, az eladótól megkérdezik, hogy kellően bio-e a hypo, és bármely piaci kofán azonnal számon kérik a karalábé genetikai kódját zöldséggenerációk évtizedeire visszamenőleg. A piacon persze leginkább az irodaházak, plázák és romkocsmák közelébe időszakosan települt vásárféleségeket értsük, ahol az árcímke végére még legalább egy nulla dukál, a disznósajt minőségét meg egy művelődésszervező diploma biztosítja, mert ettől lesz hitelesen, természetesen és megbízhatóan trendi a dolog.

A fenti jellemzésen, kérem, senki se bántódjon meg, én mindössze az ő kifejezéseiket használtam, meglehet, kissé más szemszögből nézve – sajnos, nem a szarkazmusra általuk kijelölt melós, proli, nemzeti és Orbán szavakat vettem listára. Nincs is ezzel baj, normális esetben a liberalizmus azt jelenti, hogy mindenkit kedvére és ízlése szerint hagyunk élni, és nem kisebbségi véleményt kényszerítünk a többségre.

De hagyjuk is ezt a sajátos politikai korrektséget, lényeg a lényeg: ez, a nagyjából a mindenkori parlamenti választások szavazóinak öt–nyolc százalékát adó csoport az LMP potenciális tábora. Ennél több legfeljebb valamilyen szélsőséges esetben lehet.

A parlamenti pártok jelenleg nem csak úgy születnek, pénz nélkül az ötszázalékos küszöb az LMP-nek is átléphetetlen lett volna. Párttagság százmilliókat csak akkor dob össze, ha anyagi lehetőségeit tekintve Gyurcsány-szintű emberekből áll. Márpedig az LMP-nek egy Budapestre szakadt amerikai milliomost leszámítva sikerült diszkréten kezelnie ezeket az ügyeket. Ne is kutassunk a pártkasszákban. A kérdés inkább az, hogy a szponzorok, bővebb bukszára vágyó pártvezetők meddig elégednek meg a „tisztes parlamenti ellenzéki lét” által nyújtott lehetőségekkel. Hiszen az öt-nyolc százalék akkor ér valamit, akkor profitál, ha ennyi hiányzik valamelyik nagy kormányzásához. Akkor vannak a tűz mellett. Ehhez meg kell alkudni, tudva azt is, hogy az SZDSZ piócaléte óta mindenki többször is megfontolja egy liberális jellegű párt – mert ne hülyítsük egymást, lehet magunkat nagyon zöldnek és nagyon rendszerkritikusnak titulálni, de alapvetően az LMP a szabaddemokraták örököse – baráti ölelését.

Schiffer abban látta a megoldást, hogy a függetlenség és a tisztaság érdekében nem áll sem az egyik, sem a másik oldalra. Karácsony Gergelyék támadását sikerült is ki védenie, a Párbeszéd Magyarorszá­gért Gyurcsányékkal, a szocialistákkal ment volna, s most reménykedhetnek, hogy Fodor Gáborhoz hasonlóan ők is 2018-as fizetési listára kerülnek. Mára azonban a jelek szerint elfogyott a levegő. Még egyszer hangsúlyozva: a szép szavak ellenére az LMP nem ideológiai, hanem egy projektpárt. Az ilyesmi sikere-sikertelensége pedig csak az év végi könyvelési pluszszaldó összegével mérhető. Schiffer vagy beleundorodott ebbe, vagy nem bírt tagtársai piacorientált nyomásának ellenállni, vagy csak visszalépett, hogy majd később ő legyen a visszatérő Messiás.

Kiderül. Egy biztos. Az LMP közhelyszerű szánalmasággal bizonyította, hogy nem lehet más. Ha nincs eszme és érték, csak hangulat és PR-zöldség, akkor a lufi kipukkad.

Az LMP másik társelnöke, Szél Bernadett tegnap jelezte, hogy a nyár végére lesz új Schiffer. Természetesen csak férfi lehet, hiszen az LMP alapszabálya szerint az esélyegyenlőséget ez biztosítja. Legyen a párt élén egy férfi és egy nő. Mindegy a tehetségük, elkötelezettségük, gondolkozásuk. A kirakategyenlőség megvan.

Az LMP-t újra piacra dobták. Lehet licitálni a placcon.