(Sz)építkezők

Macedónia kétmilliós állam, nem engedheti meg magának, hogy naponta tízezer migráns lépjen be a területére, akik felborítják a működését – mondta tegnap a hivatalos budapesti látogatáson tartózkodó macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki. Úgy fogalmazott: nehéz idők várnak Macedóniára, ezért számítanak Magyarország segítségére. S tegyük hozzá, annak a kétmilliónak a jelentős része is – a lakosság negyede – albán nemzetiségű. Macedóniának eddig tehát egészen más jellegű terrorizmussal kellett szembenéznie, mint amilyen napjainkra jellemző. Voltak ugyanis esetek, amikor a hadseregnek kellett visszafoglalnia hegyvidéki falvakat, járásokat a Koszovói Felszabadítási Hadsereg mintájára megalakított, vagy inkább csak átszivárgott „macedón szárny” fegyvereseitől, a füstölgő hegyoldalakról készült tévéfelvételek pedig az ismert világ határáig (vagy még azon is túl...) eljutottak. A NATO asszisztált mindehhez, de csak a távolságtartó külföldi rokon alapállásából, mintha hallgatólagosan tenné. S egészen más kérdés a Görögországgal továbbra is fennálló, gyakorlatilag megoldhatatlannak és feloldhatatlannak tűnő névvita, amely miatt Macedóniá-nak továbbra sincs épkézláb, nemzetközileg is elfogadott hivatalos megnevezése, s magával vonszolja a Volt Jugoszláv Köztársaság pszeudonimáját. Vagy megint más megközelítést érdemel, hogy az uniós tag bolgárok pedig megkérdőjelezik a macedón nemzet és nyelv létezését, mert szerintük ez csak a bolgár egyik nyelvjárása...

Macedóniának tehát mint a Balkán egyik legingatagabb államának – ebben az ezer szálon számtalan nemzetközi tényező függvényében álló viszonylagos függetlenségében – van éppen elég baja, amelyek sorában csak a legújabb, legfrissebb a migránskrízis. A régről húzódó bajok azonban olyan kényszerhelyzetet teremtettek a kis ország számára, amelyben mindenképp meg kell őriznie jó kapcsolatait a világ és Európa vezető hatalmaival, sokszor még olyan esetekben is, amikor olyasmit várnak el tőle, ami ellenkezik az érdekeivel. Tehát „jópofiznia” kell, ha tetszik, ha nem. Ha fenn akar maradni. Márpedig miért ne akarna?

Macedónia éppen ezért igyekezett kimaradni az elmúlt hónapok bevándorlókat érintő vitáiból, megpróbált úgy tenni, mint aki ott sincs... Persze nagyon is ott volt, hiszen százezrek baktattak át országútjain, őgyelegtek autópályáin, de ebbe semmi módon nem akart beleszólni. Mint aki jelen van ugyan, de félreáll, és csak figyeli az eseményeket, amelyekre nem lehet befolyással, s amelyeket egyébként sem az ő döntései határoznak meg.

Tízezrek poroszkáltak végig a macedón utakon, völgyeken és lankákon, s most már Gruevszki miniszterelnök is azt mondja, hogy ez megengedhetetlen. Fel kell hát adnia – neki, személyesen is – a lírai széplélek politikáját, nem lehet tovább „szépelegni”. A párizsi események után most végtére Macedóniának is lépnie kell, határozottan, vagy ha úgy alakul, akkor energikusan, erőteljesen is. Kicsit kevesebbet „jópofizva”, nem félreállva. A macedón biztonsági tanács múlt szombaton döntött, hogy „végső esetben”, ha nem csökken az áradat, és ha egyre több ország zárja le határát, akkor kerítést emelnek a görög határszakaszon. Ennek nyomán tegnapelőtt a hadsereg megkezdte a terep előkészítését az építendő kerítés számára.

Macedónia szűrni kezdte származás szerint a migránsokat, csak azokat engedi be, akik szír, iraki vagy afgán okmányokat tudnak felmutatni. Ennek az intézkedésnek pedig egy következménye lesz: megugrik a jelzett országok dokumentumainak értéke a török bazárokban. Így tehát, ha a terep készen áll, kezdődhet az építkezés – no meg a seftelés az útlevelekkel.