Szegénység Magyarországon

Az anyagi javakban való szűkösség behatárolja a társadalmi javak egyéb, nem anyagi természetű összetevőihez való hozzáférést is.

A hétköznapi szóhasználat azt tartja szegénynek, aki éhezik, nincs hajléka, rongyos ruhában jár. A szegénység szubjektív fogalom, jövedelmi viszonyok, tulajdonolt anyagi javak mennyiségi összehasonlításának az eredménye. Ebből kiindulva a tartalma is állandóan változik. Mást értettek szegénység alatt a 19. századi Magyarországon, mint a maiban. Igaz ez kisebb dimenzióban is, mert egy generáció alatt is módosul a szegénység jelentésének abszolút tartalma – mást értettünk szegény alatt a rendszerváltozás előtt, mint 2015-ben.

Az egyének, családok, közösségek és rétegek helyzete között jelentős különbségek, társadalmi egyenlőtlenségek mutatkoznak, s ezek a történelem folyamán csak növekedtek. Különösen kiéleződtek korunkban, a globalizáció világában. A szociálpolitika központi kérdése, problémája a szegénység ügye, ám sajnos ennek a fogalomnak a jelentéséről sincs egyetértés. Konszenzus leginkább abban van, hogy a szegénység kérdése nem tárgyalható időtől és tértől függetlenül, hogy egy-egy kor és ország szegénységét az adott társadalom egyenlőtlenségeinek rendszerében lehet értelmezni.

A közelmúlt tekintetében a következőket tapasztalhatjuk: 2005 és 2012 között folyamatosan növekedett a relatív szegénységben élők aránya és a szegénységi kockázat. A szegénységben élők egyre távolabb kerültek a kikerülés lehetőségétől. A szegénység csökkenése 2013-ban megkezdődött, kockázata pedig csökken az életkorral. A legveszélyeztetettebbek a gyerekek 17 éves korig, a legvédettebb a 65 év feletti népesség. A 25–46 évesek szegénységi kiterjedése átlagos, az 50–64 évesek körében a 2000-es években ingadozást mutatott, majd 2007–2012 között ezen korosztály mutatói jelentősen romlottak, 2013 óta viszont javulnak. Míg korábban a nők hátrányos helyzetben voltak a szegénység tekintetében, 2012-ben már a háztartásfő neme jelentett differenciáló tényezőt.

Az iskolai végzettség erősen befolyásolja a szegénység kockázatát, a szegénység elsősorban az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők körében növekszik. A munkaintenzitás szintje szintén meghatározó, minél magasabb a munkaintenzitás a háztartáson belül, annál alacsonyabb a szegénység kockázata.
A háztartásfő etnikai hovatartozása továbbra is erősen növeli a szegénység kockázatát. A család- és háztartásszerkezet szintén jelentősen befolyásolja a szegénységi kockázatot: a háztartásban élő keresők száma, életkora és a gyerekszám meghatározó. A legkiszolgáltatottabbak a nagycsaládosok és az egyszemélyes, nem idős háztartások. A legvédettebbek a gyermektelen, aktív korú és idős párok, és a kétkeresős, egy vagy két gyermeket nevelő háztartások.

Lakóhely tekintetében a legrosszabb helyzetben a községben élők, a legvédettebb pozícióban a budapestiek vannak. Az idősek között a szegények aránya az elmúlt három évben csökkent (2011: 20,6 százalék; 2012: 19 százalék; 2013: 18 százalék).

Az idős emberek jövedelmi szegénysége 4,2 százalék volt 2013-ban, ami közel negyede az országos átlagnak. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy a nyugdíj ma rendkívül stabil és kiszámítható jövedelemforrásnak számít Magyarországon.

A 18 év alattiak több mint kétötöde (41,1 százalék) volt kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának 2013-ban. Ugyanakkor 2012-höz képes ez az arány 1,5 százalékkal csökkent.

Fontos kérdés, hogy ne önmagában gyermekszegénységről beszéljünk, hanem szegény gyermekes családokról (háztartásokról), s ez érzékelteti, hogy alapvetően a gyermekek hátteréül szolgáló családok helyzetének javítására van szükség.

A kormány kiemelten fontos kérdésként kezeli a szegénység újratermelődésének megakadályozását, ezt a célt szolgálja a gyermekétkeztetés kiterjesztése, az ingyenes tankönyvek, a kötelező óvoda, amely hátránycsökkentő szerepű, a speciális programok, például a Biztos Kezdet Gyerekházak, a tanodák, illetve a szülőknek a közmunka biztosítása.

A gyermeket nevelő családok 36,3 százaléka, a gyermektelenek 25,7 százaléka volt kitéve a szegénység és a kirekesztődés kockázatának 2013-ban. A szegénységi kockázatnak leginkább a többgyermekes családok és a gyermeküket egyedül nevelők vannak kitéve, de 2012-höz képest 2013-ra a gyermekes háztartások szegénységi kockázatát is sikerült csökkenteni mintegy 1,5 százalékkal.

A szegénység csökkentéséhez jelentősen hozzájárul a családtámogatási rendszer. A családi adókedvezmény a gyermeket nevelő családok 85 százalékát éri el. A családok összesen 230-240 milliárd forint adókedvezményt vehetnek már igénybe.

Emellett bővültek az otthonteremtés feltételei és a család és munka összeegyeztetésének lehetőségei (gyed extra, rugalmas foglalkoztatás ösztönzése, otthonteremtési program, családi otthonteremtési kedvezmény, a devizahitelesek segítése, rezsicsökkentés stb.).

Az alapvető cél tehát a családok megerősítése. A gyermekvállalás és –nevelés nem jelenthet szegénységi kockázatot.