Vélemény és vita
Szankcióstop Odesszában
Álláspont. A hétvégén egy Porshe Cayenne belehajtott Odessza kikötőváros egyik szimbólumába, egy horgony alakú szívbe.
A rendőrség adatai szerint a jármű rendszáma litván volt, a merevrészeg vezető, illetve az utasok pedig „arab származású német állampolgárok” voltak. Az illetők Odesszában tanulnak, s tényleg, nincs az az egyetem, ahol ne néznék ki azt a vendégtanulót, aki nem egy filléres Porshe Cayennel hajt végre diákcsínyt.
Ez a hír normális esetben a krónika rovat egyik szilveszter előtti szórakoztató információja lenne. De mivel közeledünk az újévi pezsgőzéshez, engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy fokozzam. Az említett emlékműért felelős ukrajnai illetékesek közölték: tulajdonképpen nem történt semmi. Az emlékművet nem újítják fel, az országnak nyilván új szimbólumokra van szüksége, Odesszában meg egyébként is túl sok az orosz ajkú polgár. A város Kijevből kinevezett kormányzója mellesleg az a Mihail Szaakasvili volt grúz elnök, akit hazájában köröznek. Korrupció, hatalommal való visszaélés, egyéb kedélyességek miatt, amilyen például az amerikai nyomásra levezényelt értelmetlen orosz–grúz háború volt. S hát Szaakasvili értelemszerűen nem ukrán állampolgár, ami Ukrajnában pillanatnyilag nem nagy újdonság.
Ilyenkor a politikai korrektség kedvéért érdemes megemlíteni az orosz szálat is. Ám legyen: Szaakasvili egyik tanácsadója egy már nem annyira ifjú hölgy, aki az azóta elhunyt Jegor Gajdar orosz főreformer, az oroszországi privatizáció levezénylőjének leánya. (Gajdar amúgy bizony annak a legendás Timur és csapatát megíró Gajdarnak az unokája, de ez történetünk szempontjából részletkérdés, legfeljebb a mindenkori hatalom kapcsolati tőkéjét minősíti. Oroszországban mellesleg átkozzák Jegor Gajdar nevét, nem igazán jöttek be a piaci reformjai. Mi meg természetesen Bokros Lajost és Békesi Lászlót imádjuk.) Nos, a hölgy Szaakasvili egyik gazdasági tanácsadója, a legutóbbi önkormányzati választásokon kedvesen beült egy szavazókörbe, hogy majd segíti a szavazatok számlálását… A szavazat ugye számlálva jó, Ukrajnában ez hatékonyan ment, egyes helyeken még a halottak is urnához járultak – elnézést a gyenge szójátékért, de sajnos valóság, hogy ezerszámra volt az elhunyt emberek kormánypártra adott voksaiból.
De hagyjuk is a fránya orosz szálat, keressünk egy tengerentúlit. Az kicsit egyszerűbb, szinte számtalan van belőle. Az ukrán erőszakszervek amerikanizációja talán még érthető lenne, a „donbaszi bányászok” mögött is ott van Putyin. Azonban a független Ukrajna független kormányának független miniszterei közül legalább három bevallottan amerikai állampolgár. Biztos vannak ukrán gyökereik valahol, mint Soros Györgynek magyarok.
Szilveszterhez tulajdonképpen korai is annyira előre rohanni. Itt van, pontosabban volt, a karácsony. Talán nem nagy hír, de Kárpátalja egyes kerületeit és némi nyugat-ukrajnai területet leszámítva Ukrajna pravoszláv ország. Ehhez képest Olekszandr Turcsinov, a nemzetbiztonsági tanács vezetője közölte: „Eljött az idő, hogy Ukrajna is december 25-én ünnepelje meg a karácsonyt, mint a többi civilizált ország.” „Civilizált ország”, ahol a szabad nyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás bizony még mindig csak léhán betartott ígéret. Turcsinov úr egyébként baptista, ami az Egyesült Államokban egy igen elterjedt vallás, szláv országokban finoman szólva nem annyira népszerű. Ukrajnában, mondjuk, van legalább néhány tagja, ha megengedik, nem sorolom fel a Turcsinov-klán minden képviselőjét.
A fentiek csak szemelvények voltak a jelenlegi ukrán állam leírásából, és igazából csak azt szolgálták, hogy megmutassák, milyen abszurd, fölösleges, az „európai értékekkel szemben álló” dolog ezt a rezsimet pénzelni.
Márpedig az Európai Unió ezt teszi a szankcióháborúval. Senkinek sem használva, magát károsítva – elsősorban persze a „gyarmatokat”, a közép-európai, Moszkvával hagyományosan gazdasági kapcsolatokat ápoló országokat. Például minket, magyarokat. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tegnap kijelentette, négyszemközt az európai vezetők túlnyomó többsége azt mondja, ez az egész értelmetlen, káros. Az év elején lejárnak, ne újítsuk meg őket.
Ismétlem: értelmetlenek, károsak. Nekünk is, az oroszoknak is.
De milyen az az Európai Unió, amelynek vezetői kevés kivétellel ezt nem mondják, nem mondhatják ki nyíltan?
A szankcióháború valahol ugyanolyan, mint a menekültkérdés, vagy az „arab származású uniós állampolgárok párizsi kilengései”.
Nem jó ez így, urak-hölgyek! Nem erre szerződtünk, nem ezt akartuk! Változtatni kell! De ha bizottságot hozunk össze a változtatásra, csak bizottságunk lesz, és már nem lesz min változtatni!