Sportérmek és sorstörténetek

Nekünk, magyaroknak nagy szerencsénk, hogy a férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó csapat aranyérmet nyert Pjongcsangban.

A sporttörténeti siker és az elismerések mellett a szaksajtó nem feledkezett meg az 1980. évi amerikai Lake Placid-i téli játékokon ezüstérmet nyert Regőczy Krisztina–Sallay András műkorcsolyapáros remekléséről sem. Azonban megint elfelejtették a sportújságírók, hogy volt egy harmadik magyar olimpiai ezüstérmes párosunk is: a Kékessy Andrea–Király Ede műkorcsolyázó- kettős, akik 1948-ban lettek második helyezettek a svájci St. Moritz-i téli olimpiai játékokon.

Kereken hetven éve történt. A versenyszakértők már biztosra vették, hogy a magyar korcsolyapáros megnyeri az aranyat, ők mégis lecsúsztak a második helyre. Nem okoztak csalódást, hibátlan kűrt mutattak be, ám a bírák másként döntöttek: egy tized pont különbséggel alul maradtak a belga páros mögött. Az akkori Népsport munkatársa finomkodás nélkül leírta: a pontozók ténykedése egyszerűen csalás volt. A páros egyik tagja sem jött vissza Rákosi Mátyás pártfőtitkár és bandája Magyarországára. Kékessy Andrea 1949-ben Kanadába emigrált és ott telepedett le, Király Ede menedékjogot kért és kapott Angliában. Később ő is Kanadába költözött, jégpályát bérelt és tartott fenn, gyerekeket oktatott korcsolyázásra. Nyolcvanhárom éves korában halt meg 2009-ben.

Jegyezzük meg, 1932-ben a Lake Placid-i, 1936-ban a garmisch-partenkircheni téli olimpián két-két ezüstérmet szerzett a Rotter Emília–Szollás László páros, 1952-ben és 1956-ban a Nagy Marianna–Nagy László kettős nyert műkorcsolya-bronzérmeket Oslóban és Cortina d’Ampezzóban. Ennyi a sporttörténet, ez a hét téli olimpiai érem a magyar bajnokok és dobogósok teljesítménye. Nem szabad összehasonlítani a nagy sportnemzetekével.

A Kékessy–Király páros históriája mást is hagyott maga után Magyarországon. Disszidálásuk megtorlásaként az Államvédelmi Hatóság letartóztatta Király Ede anyját és idős nagynénjét, akiket eljárás és ítélet nélkül elhurcoltak a kistarcsai női büntetőintézetbe. Nem tarthattak fenn kapcsolatot, nem levelezhettek a politikai intézményből, a börtönvarrodában dolgoztatták őket, olyan „bűntársaik” is voltak, mint Rajk László, Sólyom László és más kivégzettek özvegyei.

Az ÁVH nem elégedett meg ennyivel: 1950-ben elhurcolták Király Ede öccsét, Király Zoltán fővárosi jogász tisztviselőt Zugligeti úton bérelt, idegenekkel megosztott lakásásából. Egy ideig a hírhedt Buda-déli politikai internálótáborban dolgoztatták, onnan vitték el zárt teherautóban a a recski titkos kényszermunkatáborba. Nagy Imre miniszterelnök első kormányzása idejében, 1953-ban szabadon engedték, egy szót sem beszélhetett Recskről. Időközben elvált tőle a felesége, a kisfiát máshol, mások nevelték – ennyi évi távollét után halottnak vélték Király Zoltánt.

Király Zoltán egyébként maga is műkorcsolyázó volt, korosztályos versenyeket, több ízben Budapest bajnokságot nyert. Amikor hazatért a táborból, eleinte csak segédmunkához jutott Pesten, egy állami fotóüzletben. Később fényképészeti szakfolyóiratot alapított és terjesztett, majd szerkesztője lett az 1963-ban megjelent, máig egyetlen akadémiai Fotólexikonnak. Fiatalon, negyvenkét éves korában hunyt el 1963-ban, a Farkasréti temetőben nyugszik.