Hírösszeállítást közölt napilapunk a szíriai Palmüra (Tadmor) ókori romvárosának az Iszlám Állam hadserege általi veszélyeztetettségéről (Veszélyben az ezeréves város, Magyar Hírlap, május 15.). Semmi oka sincs senkinek, hogy legyintsen a hírre. Van elég történelmi tapasztalatunk a rombolásról.
A régészeti védelem alatt álló, csupán kis részben bekerített és védelmezett Palmüra romterülete az UNESCO világörökségi jegyzékén szerepel. Sokkal kevesebben ismerik a világban, még kevesebben látogatják külföldiek, mint Itália vagy Görögország vele egykorú látnivalóit, holott roppant fontos és megkapóan szép építészet- és művelődéstörténeti emlékhely. Az ország közepén, Damaszkusztól kétszáztizenöt kilométerre északkeletre, a Szíriai-sivatag közepén fekszik (arab nevén) Tadmor.
Sok ezer évvel ezelőtt kialakult karavánutak – többek közt a Selyemút – fontos találkozási pontja és pihenőhelye volt a bő vízforrással rendelkező, pálmafaligetes vádi (mélyedés), ahol az időszámítás előtti 2. évezred elején keletkezett állandóan lakott település. A görög nevén Palmüra ókori sémita népek lakhelye, majd a hellén és a Római Birodalom része volt; a Krisztus utáni évszázadokban arabok, majd szeldzsuk törökök fennhatósága alá került. Először II. Aurelius császár romboltatta le 273-ban mint a lázadók fészkét, majd az 1400-as évek elején a timurida törökök felszámolták a jelentőségét veszített karavánállomást. Néhány száz évig csak nyugat-európai utazók keresték fel a helyet. A sivatagi romváros régészeti feltárása 1929-ben kezdődött meg az egykori ottomán, majd francia fennhatóság alá került szír utódállamban. A második világháború után svájci, majd lengyel expedíciók szakemberei tárták fel, tették látogathatóvá mindenki számára a homok alól kiásott romvárost.
Az új évezredben csak romlott a helyzet a régészeti és kulturális emlékei iránt nem túl érzékeny, inkább felelőtlennek mondható Szíriában. Kicsiben jellemző rá a 2010-ben leleplezett osztrák médiaguru – az RTL-es exfőnök Thoma – esete, akinek a villájában megtalálták egy Palmürából 1980-ban ellopott ritka nagy értékű ókori építészeti alkotás elemeit. Nagyban: a 2012-ben kívülről kirobbantott szíriai polgárháborúban máris jelentős – mit jelentős, jóvátehetetlen! – károkat szenvedtek ókori és középkori építészeti emlékek, védett régészeti területek. Leginkább az északi Aleppo (Haleb) város 11–13. századi fellegvárát és környékét érte súlyos rombolás az egymással szemben álló felek közötti tüzérségi összecsapások során. Aleppo ugyancsak négyezer éve alapított település, tartományi székhely volt az ókori görög és római korszakokban, Palmüra megdőlte után ez a város vette át a kereskedelmi központ szerepét. Virágzó helység volt, amikor az arabok 636-ban elfoglalták, a szentföldi keresztes háborúk idején a szeldzsuk törökök alapította szultanátus központja lett Haleb. Lenyűgöző fellegvárárát 1117 előtt építették, ez lett később az európai lovagi hadakkal szembeni ellenerőd. A mongolok 1260-ban lerontották; az egyiptomi mameluk szultánok uralmát követően 1516-tól I. Szelim szultán újjáépítette, és a Török Birodalomhoz csatolta.
A 19. században angol felségterület volt, akkor kezdődtek meg a régészeti feltárások az óvárosban és környékén; az 1193-ban meghalt hős Szaladdin szultán mauzóleumát azonban II. Vilmos német császár pénzén építették meg 1898-ban.
Bőven van még mit lerombolni Szíria területén. A tengerparti Latakia (Ladak) kikötőváros szomszédságában található az 1928-as kezdet óta is csak negyedrészben feltárt, jelenleg hatszázszor hatszáz méter romterületű Ugarit (Ras Samra) város, amely az időszámítás előtti 1300 körüli civilizáció egyik legfontosabb emlékhelye. Világszerte ismertté az a húszezer darab írásos, égetett agyagtáblalelet tette, amelyeknek feliratain elsőként jelenik meg az abc írásrend. Vajon mi minden rejtőzhet még a föld alatt? Ki tudja megvédeni a műkincseket az állig felfegyverzett katonák védelmét élvező „műkereskedőktől”?
Az iraki múzeumok készleteiből legkevesebb százhetvenezer műtárgy hiányzik a 2003-as amerikai támadás óta. Most az Iszlám Állam fanatikusai láttak hozzá Irak ókori műemlékeinek lerombolásához, hogy „átrendezzék a díszleteket” az eredeti és a 21. századi mohamedán vallásnak megfelelő ízlésük szerint. Moszulban az UNESCO kulturális védelmét élvező mecseteket, de más ókori műemlékeket is porrá törtek a fanatikusok. Veszélybe került Palmüra is: az oda telepített szíriai kormánykatonaság nehezen tudja megvédeni a máris tüzérségi támadást elszenvedett romvárost. Damaszkusszal és a szintén több ezer éves szír főváros műemlékeivel, múzeumaival is könnyen megeshet, ami Bagdadban történt, ha netán végképp eldurvul a fanatikusokkal zajló polgárháború. Rommá lőni, lebombázni, tönkretenni valamit, legyen az bármilyen közös kincse is a Földgolyón élő emberiségnek, csupán egyike a legkönnyebb katonai feladatoknak.