Romantika nélkül

Vagyis: előbb vagy utóbb el kell fogadnia a kialakult helyzetet, hogy területének egy részét bizony elveszítette. S ez bizony fájni fog. (Az most teljesen más kérdés, hogy az önállósult Koszovó független államként teljesen életképtelen, befolyásos alvilági körök a legmagasabb irányításba, államvezetésbe is beszivárogtak, és tulajdonképpen butaság volt az egykori tartományt hozzásegíteni a Szerbiától való elszakadáshoz… De megtörtént, s innen már nincs visszaút. Nagyon jól tudják ezt Pristinában, és egyre inkább érzik Belgrádban is.) Az első számú felelős már rég halott: Slobodan Milosevic diktatúrájának dicstelen hagyatéka ez a területvesztés. A presztízsveszteséget most hagyjuk… Hiszen annak tekintetében Szerbiának még évtizedeket kell dolgoznia ahhoz, hogy mindent helyrehozzon, helyreállítson, amit ez a pusztító, embertelen rendszer lerombolt.

Szépen indult az este, akár romantikus vacsora is lehetett volna belőle. Aztán mégsem az lett. Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kedden este kötetlen, „nem formális” vacsorára várt vendégeket, hogy ezzel is oldja a tárgyalásokon kialakult feszült hangulatot. (Hogy lehet egy vacsora nem formális? Nem eszik meg az ételt, csak nézegetik az asztalon?) A két meghívott: Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök és koszovói hivatali kollégája, Isa Mustafa kormányfő. Szerbia csatlakozási tárgyalásai­ban most érkeztek el a sokat vitatott harmincötödik fejezethez, amely előírja, hogy az ország csak akkor lehet az unió tagja, ha elismeri volt tartományának függetlenségét. Talán felesleges is részletezni, hogy röviddel a vacsora előtt a szerb küldöttségnek megküldött tervezet mennyire megváltozatta Vucic kormányfő szájízét, vélhetően még az étvágya is elment.

A vacsorameghívás romantikájából nem lett tehát semmi. Ahogy a békés egymás mellett élésből sem az elmúlt évtizedekben. A gyűlölködéssel meg egyébként is már mindenki jóllakott…