Vélemény és vita
Rokonok
A fővárosba elszármazott Hümér évek óta ígérgette negyvennegyedik nagybátyjának, hogy meglátogatja őt és családját Piliscsakra-külsőpusztán
Hát csak ideértél, pesti gyerek, ezek szerint mégsem a buzifelvonulásra mentél – rikkantott rá a kiskapunál szerencsétlenkedő alakra Korhelly Vajk Csataráz, amikor meglátta, hogy rég nem látott unokaöccse, Ágasshy Hümér falfehérré válva szemléli a portát őrző két komondort. A fővárosba elszármazott Hümér évek óta ígérgette negyvennegyedik nagybátyjának, hogy meglátogatja őt és családját Piliscsakra-külsőpusztán, de aztán mindig valamilyen átlátszó kifogással odázta el a vizitet. Csataráz öröme őszinte volt, amikor megpillantotta a satnya rokon gyereket, meg is pödörte huszárfazonú bajuszát, majd csettinteni próbált az Ebay-en rendelt, Hongkongban, hatéves gyermekmunkások által egy dzsunkán összeszerelt, újrahasznosított pillepalackokból készült karikás ostorával, aminek mindössze annyi lett az eredménye, hogy sokadszor is tarkón csapta magát.
A piliscsakraiak szerint indokolatlanul magyarkodó, ötvenes éveinek közepén járó Csataráz már kora reggel felvonta portája előtt a hátulján „Made in China” feliratot viselő, a zászlótan szabályainak fittyet hányó, a hanyag kivitelezés miatt igazából 10,5 sávosra sikeredett árpádsávos lobogóját, miközben az „egy cica, két cica, száz cica, jaj” kezdetű egykori slágert fütyörészte.
A döntően szülői apanázsból élő, hipertoleráns, kozmopolita Hümért a komondorok és a zászló okozta sokk után méginkább megrémítette, amikor meglátta a lugas alól elésiető nagybátyját, aki bő betyárruhát és egy akkora betyárkalapot viselt, amelynek kerülete három centiméterrel meghaladta egy MTZ traktor hátsó kerekéét.
Csati – ahogy a piliscsakraiak szólították az egykori lelkes ifjúgárdistát – hátraparancsolta a komondorokat, és berántotta a kiskapun Hümért, aki a facebookos konzumidióta tökéletes mintapéldányaként ugyan mindenért rajongott, ami bio, de a természet neki igazából a Ligetvárost, azon belül is a közpark felújítása miatt tartott tüntik helyszíneit jelentette. A kölcsönös udvariassági körök - remélemhogyvagyok – után Csataráz megragadta Hümér karját, és elindult vele, hogy megmutassa mélymagyar birtokát. A gazda különösen büszke volt arra a satnya meggyfára, amelyen összesen tizenhat szem ecet savanyúságú gyümölcs fityegett. Már leszedtétek a termést? – kérdezte Hümér, de nagybátyja ledorongolta: hát nem látod, hülyegyerek, hogy még a szárán van? Tavaly is ilyen szép termés volt, Rózsika nénéd elrakott belőle négyszázharminchat üveg dzsemet, eladtam a teszkónak hat mázsát, a maradékból meg lett több mint hétszáz liter pálinkám úgy, hogy pluszba’ az összes csakrai gyerek ezt zabálta egész nyáron. Na de gyere, mutatok neked különbet, ezek a legújabb szerzeményeim, aranytojást tojó tyúkok.A Tücsök szerezte, azt mondta, hogy ezek ősszittya szíriuszi tyúkok, ha levágod a combját, kinő, mint a gyík farka, ez lesz az igazi nagy biznisz. Hümér egykedvűen szemlélte a két nyamvadt szárnyast, amelyekről Csataráz csak egy év múlva tudta meg, hogy azért nem tojnak, mert mindkettő kappan. Akkor aztán égre-földre kereste a fekete bajusza, haja, kreol bőre miatt Tücsöknek hívott cimboráját, de az éppen börtönben volt, miután befürdött a négyszázezer százalékos kamatot garantáló pilótajátéka.
A káposzta, a pacal, a zsíros tészták, Csataráz elképesztő nagyotmondásai, illetve a kiadós esti pálinkázás után Ágasshy Hümér másnap pokoli kínokra ébredt, de nagybátyja nem hagyta pihenni, hanem kapálni invitálta. Hümér az első mozdulattal súlyos sérülést okozott a bokáján, így a piliscsakrai vizitnek az lett a vége, hogy Csataráz visszafuvarozta unokaöccsét Budapestre.
Hümérnek annyira elege lett a természetből, hogy azt fontolgatta: a következő tüntire ki sem megy a Ligetvárosba.
A piliscsakraiak szerint indokolatlanul magyarkodó, ötvenes éveinek közepén járó Csataráz már kora reggel felvonta portája előtt a hátulján „Made in China” feliratot viselő, a zászlótan szabályainak fittyet hányó, a hanyag kivitelezés miatt igazából 10,5 sávosra sikeredett árpádsávos lobogóját, miközben az „egy cica, két cica, száz cica, jaj” kezdetű egykori slágert fütyörészte.
A döntően szülői apanázsból élő, hipertoleráns, kozmopolita Hümért a komondorok és a zászló okozta sokk után méginkább megrémítette, amikor meglátta a lugas alól elésiető nagybátyját, aki bő betyárruhát és egy akkora betyárkalapot viselt, amelynek kerülete három centiméterrel meghaladta egy MTZ traktor hátsó kerekéét.
Csati – ahogy a piliscsakraiak szólították az egykori lelkes ifjúgárdistát – hátraparancsolta a komondorokat, és berántotta a kiskapun Hümért, aki a facebookos konzumidióta tökéletes mintapéldányaként ugyan mindenért rajongott, ami bio, de a természet neki igazából a Ligetvárost, azon belül is a közpark felújítása miatt tartott tüntik helyszíneit jelentette. A kölcsönös udvariassági körök - remélemhogyvagyok – után Csataráz megragadta Hümér karját, és elindult vele, hogy megmutassa mélymagyar birtokát. A gazda különösen büszke volt arra a satnya meggyfára, amelyen összesen tizenhat szem ecet savanyúságú gyümölcs fityegett. Már leszedtétek a termést? – kérdezte Hümér, de nagybátyja ledorongolta: hát nem látod, hülyegyerek, hogy még a szárán van? Tavaly is ilyen szép termés volt, Rózsika nénéd elrakott belőle négyszázharminchat üveg dzsemet, eladtam a teszkónak hat mázsát, a maradékból meg lett több mint hétszáz liter pálinkám úgy, hogy pluszba’ az összes csakrai gyerek ezt zabálta egész nyáron. Na de gyere, mutatok neked különbet, ezek a legújabb szerzeményeim, aranytojást tojó tyúkok.A Tücsök szerezte, azt mondta, hogy ezek ősszittya szíriuszi tyúkok, ha levágod a combját, kinő, mint a gyík farka, ez lesz az igazi nagy biznisz. Hümér egykedvűen szemlélte a két nyamvadt szárnyast, amelyekről Csataráz csak egy év múlva tudta meg, hogy azért nem tojnak, mert mindkettő kappan. Akkor aztán égre-földre kereste a fekete bajusza, haja, kreol bőre miatt Tücsöknek hívott cimboráját, de az éppen börtönben volt, miután befürdött a négyszázezer százalékos kamatot garantáló pilótajátéka.
A káposzta, a pacal, a zsíros tészták, Csataráz elképesztő nagyotmondásai, illetve a kiadós esti pálinkázás után Ágasshy Hümér másnap pokoli kínokra ébredt, de nagybátyja nem hagyta pihenni, hanem kapálni invitálta. Hümér az első mozdulattal súlyos sérülést okozott a bokáján, így a piliscsakrai vizitnek az lett a vége, hogy Csataráz visszafuvarozta unokaöccsét Budapestre.
Hümérnek annyira elege lett a természetből, hogy azt fontolgatta: a következő tüntire ki sem megy a Ligetvárosba.