Vélemény és vita
Remélt aranyak nyomában
A jó házasságok mind egyformák, a rosszak mindig a maguk módján azok.
Tolsztoj igazát azóta sem kérdőjelezi meg senki, mint ahogyan abban is teljes az egyetértés, hogy egy család életébe kívülről belekiabálni több egyszerű modortalanságnál, már-már a bűn kategóriájába tartozik. Így aztán aligha lehetséges napjaink szinte verhetetlen úszózsenije, Hosszú Katinka és a szövetség megromlott nászában igazságot tenni, sőt, még maga a próbálkozás is kimondottan egészségetlennek tűnhet föl.
Különösen az olimpia előtt fölösleges okoskodni, handabandázni, ítélkezni, így aztán jószerivel szinte minden írás – meglehet, még ez is – nem több egyszerű kavarásnál. Ha Katinka érmeket hoz, rögtön kész az ítélet: lám, mi szerencsére még idejében szóltunk. Ha pedig Rióban elúszik éremálmainkkal, belefullad a medencében, akkor viszont: pedig mi idejében szóltunk!
Ahogyan Katinka mostanság nyilatkozgat, leszól mindent és szinte mindenkit, s például nem akar a hazai vizes-világbajnokság egyik arca lenni, talán az érthetően megizmosodott sztárságtudatának tulajdonítható. Meg persze annak, hogy – ha tetszik, ha nem – a zsenikre többnyire más szabályok vonatkoznak. Ők járják a maguk útját, rendszerint azt az utat, amelyet mások életveszélyesnek vagy egyszerűen járhatatlannak tartanak. És aztán azon az úton érnek el a célig. Vagy nem érnek el. Mindenesetre az eredmény aztán minősít. Nem csak magát a zsenit, a környezetét is.
Katinka érmein egzisztenciák múlnak. Ha aztán elmaradnak, abba emberek halnak bele, egzisztenciák mennek a kukába. Bukik edző – történetesen éppen a férje –, sportállamtitkár, ilyen-olyan elnök, csapatorvos, masszőz és talán még az uszoda kabinosa is. Még akkor is, ha csak a győzelem mindig közös, a kudarcok, mint a házasságok, mind a maguk módján egyediek.
Ma mindenesetre megtöri a csendet az előkerült Hosszú Katinka, kiáll a sajtó elé. És meglehet, minden kiegyenesedik, rendbe jön, elsimulnak az ötvenméteres medencében mesterségesen keltett hullámok, ám az is előfordulhat, újabb nyilatkozatháború veszi kezdetét. És az nem jó, mert mind ez idáig még a legszebb, legőszintébb, legmeghatóbb és legkeményebb nyilatkozatokkal sem nyert senki aranyérmet.
Márpedig Hosszútól rengetegen várják az aranyat, ezért aztán nincs joga ilyen-olyan ál- vagy igazi sérelmek miatt megrabolni milliók hitét, álmát, vágyát, reményeit. Lehet ugyan, hogy neki van igaza, és nem a vezetőknek, de hát ez Rióban majd úgyis kiderül.
Különösen az olimpia előtt fölösleges okoskodni, handabandázni, ítélkezni, így aztán jószerivel szinte minden írás – meglehet, még ez is – nem több egyszerű kavarásnál. Ha Katinka érmeket hoz, rögtön kész az ítélet: lám, mi szerencsére még idejében szóltunk. Ha pedig Rióban elúszik éremálmainkkal, belefullad a medencében, akkor viszont: pedig mi idejében szóltunk!
Ahogyan Katinka mostanság nyilatkozgat, leszól mindent és szinte mindenkit, s például nem akar a hazai vizes-világbajnokság egyik arca lenni, talán az érthetően megizmosodott sztárságtudatának tulajdonítható. Meg persze annak, hogy – ha tetszik, ha nem – a zsenikre többnyire más szabályok vonatkoznak. Ők járják a maguk útját, rendszerint azt az utat, amelyet mások életveszélyesnek vagy egyszerűen járhatatlannak tartanak. És aztán azon az úton érnek el a célig. Vagy nem érnek el. Mindenesetre az eredmény aztán minősít. Nem csak magát a zsenit, a környezetét is.
Katinka érmein egzisztenciák múlnak. Ha aztán elmaradnak, abba emberek halnak bele, egzisztenciák mennek a kukába. Bukik edző – történetesen éppen a férje –, sportállamtitkár, ilyen-olyan elnök, csapatorvos, masszőz és talán még az uszoda kabinosa is. Még akkor is, ha csak a győzelem mindig közös, a kudarcok, mint a házasságok, mind a maguk módján egyediek.
Ma mindenesetre megtöri a csendet az előkerült Hosszú Katinka, kiáll a sajtó elé. És meglehet, minden kiegyenesedik, rendbe jön, elsimulnak az ötvenméteres medencében mesterségesen keltett hullámok, ám az is előfordulhat, újabb nyilatkozatháború veszi kezdetét. És az nem jó, mert mind ez idáig még a legszebb, legőszintébb, legmeghatóbb és legkeményebb nyilatkozatokkal sem nyert senki aranyérmet.
Márpedig Hosszútól rengetegen várják az aranyat, ezért aztán nincs joga ilyen-olyan ál- vagy igazi sérelmek miatt megrabolni milliók hitét, álmát, vágyát, reményeit. Lehet ugyan, hogy neki van igaza, és nem a vezetőknek, de hát ez Rióban majd úgyis kiderül.