A köznevelési kerekasztal következő, két hét múlva esedékes ülésén már dönthetnek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, vagyis a Klik szervezeti, szerkezeti átalakításáról – ezt mondta Palkovics László oktatási államtitkár egy háttérbeszélgetésen. Palkovics szerint a tárcának még nincs kiérlelt álláspontja, de ő egy olyan modellt tudna elképzelni, amelyben elválik egymástól a szakmai és a gazdasági irányítás. Az elképzelés nem áll példa nélkül a nagyvilágban, másfelől pedig rugalmasságra is utal az államtitkárság és annak vezetője részéről. Egy héten belül megoldás születhet a Klik finanszírozási problémáira – erről Palkovics László a köznevelési kerekasztal második ülése után, kedden beszélt. Mint mondta, a tanácskozás résztvevői között nem volt vita abban, hogy a Klik finanszírozási nehézségekkel küzd, a hiány tizenhétmilliárd forint, amit teljes egészében kipótolnak. Palkovics értékelése szerint az átalakításoknál arra kell majd törekedni, hogy a hiány ne termelődjön újra. Ebben pedig mindenképp egyetérthetünk vele! Tehát erről sem lesz vita, még ha a köznevelési kerekasztal munkájában mi csak kibicek lehetünk.
Csak közvetve kapcsolódik ehhez, alapjaiban azonban szorosan összefügg nemcsak Palkovics szavaival, hanem az immár hetek óta húzódó pedagógustiltakozással, a sztrájkfenyegetéssel és a mindezek nyomán előállt – de leginkább mesterségesen kreált – helyzettel, hogy egy most elkészült felmérés szerint jelentős különbségek mutatkoznak a hazai középiskolás fiúk és lányok gazdasági-pénzügyi ismereteiben, legalábbis ezt állapította meg a a Családi Kasszasikerek Program kutatása, amelynek eredményeit a napokban hozták nyilvánosságra. Mindez pedig már az oktatást is minősíti…
Ahogy azonban az adatokat böngésztem, több érdekességet is találtam ezekben a nemi alapon meghatározott és rendszerezett eltérésekben. (Csak nehogy annyira politikailag korrekt legyen valaki, hogy még ebbe is belekössön, mint nemi szegregáció-ba… Soká éljen a matriarchátus!) Így például figyelemre méltó eredmény, hogy amíg a középiskolás fiúknak csaknem a fele (negyvenkét százalék), addig a lányoknak csak alig a negyede (huszonhárom százalék) rendelkezik megalapozottabbnak tekinthető gazdasági-anyagi tudással. A program munkatársai a tizenhat-tizennyolc éves középiskolás diákok körében végezték el reprezentatív kutatásukat.A szakemberek emellett kíváncsiak voltak a diákok továbbtanulási terveire és a jövőbeni munkahelyükkel kapcsolatos elvárásaira is.
Lássuk csak, böngészgetem tovább az adatokat, s kiderült, hogy a fiatalok rendelkezésére álló anyagi források mértéke is nemi alapon eltérő: a középiskolás lányok havonta tizenkétezer forinttal, a fiúk pedig pontosan kétszer ennyivel, vagyis huszonnégyezerrel gazdálkodhatnak – szigorúan véve: átlagosan. Nagy szerencse, hogy Gyurcsányéknak annak idején a borravalóhoz hasonlóan nem jutott eszükbe megadóztatni a zsebpénzt is. Azt sok-sok gimnazista, középiskolás – és elsősorban szülő! – bánná.
A diákok fontosnak tartják, hogy rendelkezzenek önálló keresettel, így az elmúlt időszakban nőtt a munkavállalási kedv a körükben – amit mindenképp pozitív fejleménynek kell tekintenünk –, a fiúk ötvenhat, a lányok negyvenkét százaléka dolgozik középiskolai tanulmányai mellett. A felmérés készítői felhívták a figyelmet arra is, hogy pénzügyi döntéseik meghozatalánál a lányok szívesebben kérnek tanácsot a családjuktól (nyolcvanegy százalék), mint a fiúk, utóbbiaknak ugyanis a barátok véleménye fontosabb (negyvenhárom százalék). Ez pedig összefüggésben állhat azzal is, hogy a több mint ezer diák megkérdezésével végzett kutatás megállapította: a fiúk nagyobb arányban (ötvenegy százalék) követik figyelemmel a gazdasági, közéleti híreket, mint a lányok (harmincöt százalék).
A továbbtanulásról és az első munkahelyről is eltérően vélekednek nemi bontásban a középiskolások – a lányok körében népszerűek az orvostudományi és művészeti képzések, szívesebben dolgoznának a nonprofit szférában, és fontos feltétel számukra a jó munkahelyi környezet. A fiúk az informatikai és műszaki szektorok iránt érdeklődnek, hatvan százalékuk pedig szívesen indítana saját vállalkozást az iskolai évek után. S itt érkeztünk el talán az egyik legfontosabb, de az elmúlt időszakban mindenképp legtöbbet vitatott „fejezethez”, a külföldi továbbtanuláshoz, ami a lányok körében népszerűbb, negyvenegy százalékuk szeretné külföldön folytatni a tanulmányait – míg a fiúknak csak a harmada. Márpedig akárhogy érveljen bárki is akármelyik demonstráción, pedagógustüntetésen, füttyhangversenyen, sőt, akármilyen érvrendszer mentén szervezzen bárki is sztrájkot, mindez nem elsősorban a Kliket, hanem az itthoni oktatási helyzetet, de továbbmegyek, a tanárok felkészültségét, rátermettségét, hivatástudatát is minősíti.
S talán ezek az adatok, a százalékszámítás alapján kellene most visszakanyarodnunk a tüntetésekhez, a sztrájkfenyegetéshez, már csak azért is, mert a diákok gondolkodását – az otthon látott minták mint „örökség” mellett – nagyrészt az oktatás határozza meg. Azok a hatások, amelyek az iskolapadban érik őket – amikor például hetedik közepén még mindig a hatodikos anyag felénél járnak történelemből –, alapjaiban befolyásolják azt is, hogy milyen szintű ismeretekkel lépnek majd tovább. S hogy milyen minőségű tudás birtokában hozzák meg életre szólóan fontos döntéseiket a pályaválasztás pillanatában. Kockás ingek ide vagy oda, a pedagógusoktól függ tehát az is, hogy az iskolapadban megszerzett tudást, ismereteket, hogyan kamatoztatják majd a felsőoktatásban, sőt, a későbbiekben, a hétköznapi életben, és majd természetesen szülőként is. Mert a berögződések folyamatosan hatványozódnak nemzedékről nemzedékre. Ez az igazi, a hétköznapokban mérhető hozadék – a legreálisabb kamat. Az utcákon tüntetve vagy a tárgyalóasztalok mellett is.
Csak közvetve kapcsolódik ehhez, alapjaiban azonban szorosan összefügg nemcsak Palkovics szavaival, hanem az immár hetek óta húzódó pedagógustiltakozással, a sztrájkfenyegetéssel és a mindezek nyomán előállt – de leginkább mesterségesen kreált – helyzettel, hogy egy most elkészült felmérés szerint jelentős különbségek mutatkoznak a hazai középiskolás fiúk és lányok gazdasági-pénzügyi ismereteiben, legalábbis ezt állapította meg a a Családi Kasszasikerek Program kutatása, amelynek eredményeit a napokban hozták nyilvánosságra. Mindez pedig már az oktatást is minősíti…
Ahogy azonban az adatokat böngésztem, több érdekességet is találtam ezekben a nemi alapon meghatározott és rendszerezett eltérésekben. (Csak nehogy annyira politikailag korrekt legyen valaki, hogy még ebbe is belekössön, mint nemi szegregáció-ba… Soká éljen a matriarchátus!) Így például figyelemre méltó eredmény, hogy amíg a középiskolás fiúknak csaknem a fele (negyvenkét százalék), addig a lányoknak csak alig a negyede (huszonhárom százalék) rendelkezik megalapozottabbnak tekinthető gazdasági-anyagi tudással. A program munkatársai a tizenhat-tizennyolc éves középiskolás diákok körében végezték el reprezentatív kutatásukat.A szakemberek emellett kíváncsiak voltak a diákok továbbtanulási terveire és a jövőbeni munkahelyükkel kapcsolatos elvárásaira is.
Lássuk csak, böngészgetem tovább az adatokat, s kiderült, hogy a fiatalok rendelkezésére álló anyagi források mértéke is nemi alapon eltérő: a középiskolás lányok havonta tizenkétezer forinttal, a fiúk pedig pontosan kétszer ennyivel, vagyis huszonnégyezerrel gazdálkodhatnak – szigorúan véve: átlagosan. Nagy szerencse, hogy Gyurcsányéknak annak idején a borravalóhoz hasonlóan nem jutott eszükbe megadóztatni a zsebpénzt is. Azt sok-sok gimnazista, középiskolás – és elsősorban szülő! – bánná.
A diákok fontosnak tartják, hogy rendelkezzenek önálló keresettel, így az elmúlt időszakban nőtt a munkavállalási kedv a körükben – amit mindenképp pozitív fejleménynek kell tekintenünk –, a fiúk ötvenhat, a lányok negyvenkét százaléka dolgozik középiskolai tanulmányai mellett. A felmérés készítői felhívták a figyelmet arra is, hogy pénzügyi döntéseik meghozatalánál a lányok szívesebben kérnek tanácsot a családjuktól (nyolcvanegy százalék), mint a fiúk, utóbbiaknak ugyanis a barátok véleménye fontosabb (negyvenhárom százalék). Ez pedig összefüggésben állhat azzal is, hogy a több mint ezer diák megkérdezésével végzett kutatás megállapította: a fiúk nagyobb arányban (ötvenegy százalék) követik figyelemmel a gazdasági, közéleti híreket, mint a lányok (harmincöt százalék).
A továbbtanulásról és az első munkahelyről is eltérően vélekednek nemi bontásban a középiskolások – a lányok körében népszerűek az orvostudományi és művészeti képzések, szívesebben dolgoznának a nonprofit szférában, és fontos feltétel számukra a jó munkahelyi környezet. A fiúk az informatikai és műszaki szektorok iránt érdeklődnek, hatvan százalékuk pedig szívesen indítana saját vállalkozást az iskolai évek után. S itt érkeztünk el talán az egyik legfontosabb, de az elmúlt időszakban mindenképp legtöbbet vitatott „fejezethez”, a külföldi továbbtanuláshoz, ami a lányok körében népszerűbb, negyvenegy százalékuk szeretné külföldön folytatni a tanulmányait – míg a fiúknak csak a harmada. Márpedig akárhogy érveljen bárki is akármelyik demonstráción, pedagógustüntetésen, füttyhangversenyen, sőt, akármilyen érvrendszer mentén szervezzen bárki is sztrájkot, mindez nem elsősorban a Kliket, hanem az itthoni oktatási helyzetet, de továbbmegyek, a tanárok felkészültségét, rátermettségét, hivatástudatát is minősíti.
S talán ezek az adatok, a százalékszámítás alapján kellene most visszakanyarodnunk a tüntetésekhez, a sztrájkfenyegetéshez, már csak azért is, mert a diákok gondolkodását – az otthon látott minták mint „örökség” mellett – nagyrészt az oktatás határozza meg. Azok a hatások, amelyek az iskolapadban érik őket – amikor például hetedik közepén még mindig a hatodikos anyag felénél járnak történelemből –, alapjaiban befolyásolják azt is, hogy milyen szintű ismeretekkel lépnek majd tovább. S hogy milyen minőségű tudás birtokában hozzák meg életre szólóan fontos döntéseiket a pályaválasztás pillanatában. Kockás ingek ide vagy oda, a pedagógusoktól függ tehát az is, hogy az iskolapadban megszerzett tudást, ismereteket, hogyan kamatoztatják majd a felsőoktatásban, sőt, a későbbiekben, a hétköznapi életben, és majd természetesen szülőként is. Mert a berögződések folyamatosan hatványozódnak nemzedékről nemzedékre. Ez az igazi, a hétköznapokban mérhető hozadék – a legreálisabb kamat. Az utcákon tüntetve vagy a tárgyalóasztalok mellett is.