Rácsodálkozás

A határon túli régiókban elsősorban a kárpátaljai magyarok képzelik el jövőjüket Magyarországon – azok közül, akik azt tervezik, hogy a közeljövőben elhagyják szülőföldjüket. Más régiókban a kivándorlást mérlegelők aránya „alig” harminc-negyven százalék körül mozog, Kárpátalján azonban meghaladja az ötven százalékot is azok száma, akik egy nemrég készült felmérésben úgy nyilatkoztak, hogy fontolgatják a külföldre való végleges elvándorlást.

Sajnos nincs is ebben semmi meglepő, még akkor sem, ha figyelmen kívül hagyjuk a szociális gondokat, a szegénységet vagy a munkanélküliséget, hiszen egyszerűen csak mindig – régi tanulság ez – a háborús övezetekből menekülnek, távoznak a legtöbben. Így volt ez már az időszámításunk előtti időkben is, amikor Julius Caesar a gallokkal, keltákkal viaskodott. De persze nem is kell ilyen messzire visszamennünk a történelmi időkben, s felesleges is volna nagy történelmi parabolákba burkolóznunk. Láttunk már ilyet a két nagy világégés óta is, például a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek szüntelen újratermelődő lokális háborúinak időszakában, de a kilencvenes évek vérgőzös délszláv őrületében is.

Akárhogy vesszük is, Kelet-Ukrajna ma még mindig polgárháborús térség, hiszen a rengeteg békekezdeményezés, a több tíz munkaórányi éjszakázás, tárgyalás, egyezkedés, csűrdöngölés, a tűzszüneti megállapodások sorozata, no meg persze a minszki vállalások ellenére még most vasárnap is halálos áldozatokról érkeztek jelentések ebből a régióból: két ukrán katona vesztette életét, négyen pedig megsebesültek Donyeck környékén – közölte kijevi sajtótájékoztatóján Olekszandr Motuzjanik, az elnöki hivatal hadműveleti ügyekben illetékes szóvivője. S mint mondta, a kelet-ukrajnai szakadárok a minszki egyezmények alapján tiltott nehézfegyvert, százhúsz milliméteres kaliberű aknavetőt vetettek be a Luhanszktól északra fekvő Sztanicja Luhanszka településnél lévő katonai állások ellen.

Csodálkozunk hát, ha a kárpátaljai magyar fiatalok – akiknek lényegében semmi közük ehhez a polgárborúhoz – nem egy olyan állam területén képzelik el jövőjüket, amely csak az állampolgárságuk miatt bármikor mozgósíthatja és egyenruhába bújtathatja, a harctérre küldheti őket? Ebben a helyzetben egy magyar útlevél életmentő lehet...

Egy nap alatt harminchatszor szegték meg a tűzszüneti megállapodást. Számomra ez azt jelenti, hogy az a tűzszüneti megállapodás már nincs érvényben.

Az életösztön ellenben igen. Nagyon is. Ahogy a felmérések eredményei is mutatják.