Vélemény és vita
Posztszovjet kóma
Ha egy országban polgárháború van, azzal együtt jár nemcsak a halál és a pusztítás, hanem az elszegényedés, a nyomor, a nincstelenség is.
A szomszédos Ukrajna költségvetése, gazdasági mérlege pedig a polgárháború kitörése, a Krím elcsatolása előtt sem állt túl fényesen, az ország a függetlenségének 1991-es elnyerése óta eltelt idő alatt sem tudott kilábalni a posztszovjet kómából, belső viszonyai nagyrészt rendezetlenek maradtak, és hiába igyekezett a vezető politikai réteg egy jelentős része az unió, az áhított Nyugat felé, más, régi, hagyományos kötődések mégis sokkal inkább a keleti érdekövezethez terelték. Ebből a kettősségből nem tudott kilábalni az időközben eltelt huszonnégy esztendő alatt. A helyzet pontosan ennyi ideje megoldatlan, időnként válságos is. Akárcsak most, a polgárháború kitörése óta.
Tegnap jelentették be, hogy a Világbank ötszázmillió dollár hitelt folyósít Ukrajnának az ország pénzügyi szektorának megerősítésére. A hírforrások idézték Qimiao Fan, az ukrán ügyekben illetékes igazgató szavait, aki a reformok felgyorsítására szólította a kormányzatot: „Csakis reformok útján lehet a stabilitást helyreállítani és újra gazdasági növekedést elérni Ukrajnában” – mondta.
A növekedés beindításához – a reformok mellett – elsődleges a béke megteremtése. Márpedig nincs béke még Kelet-Ukrajnában… Sőt, az ENSZ adatai szerint csaknem nyolcezer – egészen pontosan: 7962 – ember halt meg a szeparatisták és az ukrán hadsereg közötti összecsapásokban a válság tavaly áprilisi kirobbanása óta. Így már nem kicsit kerül más megvilágításba mindez. Tizennyolcezren sebesültek meg könnyebben vagy súlyosabban. Azonban: „Ez egy óvatos becslés, a valós számok ennél jóval magasabbak lehetnek” – írták a világszervezet múlt heti helyzetértékelésében.
A polgárháborús pusztítás felgyorsítja az elszegényedést, ami ugyan tüneti kezelésként hitelekkel átmenetileg „szépíthető”, de a posztszovjet kómából nem hoz ébredést, ugyanis az eladósodás ugyanúgy a lerongyolódás része, akárcsak az elképesztő nincstelenség, amelyet ennek a jövőre negyed évszázados államnak egyes területein két és fél évtized alatt sem sikerült enyhíteni.
Illetve ezt az egyet, a nincstelenséget – látszólag végérvényesen – tényleg sikerült stabilizálni. Akárcsak a posztszovjet kómát bebetonozni és gondosan leaszfaltozni.