Pofonok

Sok-sok régi vagy éppenséggel nem is oly régi ügy jut hirtelen az eszembe, s elsőként talán a Pécsett 2012-ben meggyilkolt Bándy Kata esete – nyugodjék békében! –, hiszen már az első híradások után, amikor még sejtelmünk sem volt, ki lehetett az azóta már el is ítélt gyilkos, felsóhajtottam, hogy „jaj, csak nehogy az derüljön ki, hogy cigány volt az elkövető”. Mert előre tudni lehetett – benne volt a levegőben s kódolva a közhangulatban –, hogy azonnal megszólalnak az örökös hőzöngők. Óhajaim nem hallgattattak meg, az igazság alátámasztotta a félelmeimet. És a hozzájuk kapcsolt jóslataim is beigazolódtak: mindenféle önjelölt szervezetek azonnal masírozásokat, tüntetéseket, felvonulásokat szerveztek a halálbüntetés bevezetését követelve. Végül pedig a gyászoló családnak kellett – mintha nem lett volna az adott pillanatban enélkül is épp elég baja – lecsillapítania a kedélyeket azzal, hogy közleményben kérte, Bándy Kata tragédiáját senki ne használja ki politikai haszonszerzésre, uszításra, zavarkeltésre.

Hasonlóképp okot adott a felháborodásra a szegedi lány, Tímea brutális bántalmazása, amelyben tetézi a helyzetet, hogy börtönőr (volt…) az elkövető, aki kvázi azért támadt rá társaival a kis csoportra a Tisza-parton, a Belvárosi híd alatt, mert volt közöttük egy kubai-magyar származású félvér fiú, egyébként Viktor, akit a bőrszíne alapján (!) „bevándorlónak” nézett. A két esetben pedig közös, hogy ismét az áldozatnak kellett megszólalnia a nyilvánosság előtt ahhoz, hogy a kedélyeket lecsendesítse.

A megtámadott Viktor most a hét végén egy Facebook-bejegyzésben szólította meg azokat, akik politikai haszonszerzésre akarták/akarják felhasználni esetüket, pedig korábban sem ő, sem Tímea nem szeretett volna a nyilvánosság elé állni. Hiszen van most éppen elég bajuk enélkül is…

„Különösen zavar, hogy a jelenlegi emigránshullám körül kialakult helyzetet okolják, illetve a kormány propagandáját támadják egyesek, hiszen megítélésem szerint, sőt biztos vagyok benne, hogy a történéseknek ehhez semmi köze” – írta Viktor. S mint mondja: „…a bevándorlónak való kikiáltásom csak ürügy-provokáció volt ahhoz, hogy verekedést kezdeményezhessenek. Az ügy a hatóságokra tartozik, az ő dolguk annak tisztázása, hogy mi történt.” Viktor hangsúlyozza azt is, hogy egyszerre érzi magát magyarnak édesapja nevelése és kubainak az édesanyja vére miatt. A megvert fiú „hecckampánynak” minősítette mindazt, ami a nyilvánosságban az ügyre való hivatkozással történik. S habár nagyon jól tudjuk, hogy van ezekben a napokban épp elég baja enélkül is, mégis nagyon jó, hogy megszólalt, mert a találgatások, félinformációk áradata ebben az esetben sem volt egy fikarcnyival sem különb a fent említettnél.

A támadók között nagy különbségek nincsenek, a végkimenetel pedig sokszor csak a szerencsén múlik. A szegedi randalírozók sem mérlegelték tettük következményeit, ők csak a balhét keresték; kifogást, ürügyet pedig mindig talál az, akinek teljesen mindegy. Nem is különbek ők a másik elkövetőnél, aki szexuális indíttatásból cselekedett, hasonlóképp semmit sem mérlegelve, nem is értve az egészből.

Vannak ebben az országban szervezetek, amelyek büszkék a színlelt feddhetetlenségükre, és sohasem restek az igazság bajnokaiként elsőként sietni, ha megérzik a balhé szagát; hangulatot kelteni, ha épp ők vannak kéznél, hát a cigányok vagy a bevándorlók ellen. Mindegy nekik, hiszen mindkettő csak ürügy „ahhoz, hogy verekedést kezdeményezhessenek”. Így például a nyilvánvalóan jobbikos kötődésű egykori Új Magyar Gárda kapitányát, Kiss Róbertet a Terrorelhárítási Központ „kapcsolta le” a múlt héten, és érdekes módon épp az illegális bevándorlók Budapestre utazásának megszervezésével volt elfoglalva. A Jobbik meg csak hebegett-habogott, amikor Tuzson Bence, a Fidesz-frakció szóvivője azt mondta: egyértelműen kiderült, hogy „a szélsőséges párt emberei bevándorlókkal üzletelnek”, pedig hát ők a leghangosabbak a hangulatkeltésben. Hasonló fizetéskiegészítés után nézett a lopáson tetten ért T. Csaba is, aki a szervezet honlapja szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom makói elnöke és az országos vezetőség tagja. S érdekes módon a fiatalember garázdaság miatt korábban már volt büntetve, jogerősen két év – öt esztendőre felfüggesztett – börtönbüntetést kapott. De a szervezet igyekezett gyorsan elhatárolódni tőle, mondván, T. Csaba nem az elnökség tagja, dehogyis(!), ez „helytelenül szerepel” a honlapon. Értjük tehát, csak a melldöngetésben és a zavarkeltésben, a balhézásban „nagyok”, más meg nem is nagyon érdekli őket.

Összefoglalva mindezt, nem is nagyon tehetünk mást, mint hogy megköszönjük Bándy Kata családjának három évvel ezelőtti és a megtámadott Viktor mostani, példaértékű kiállását a lázítás és a hecckampányok ellen. Ők mérlegeltek és bölcs döntést hoztak, ami minden hőzöngő szervezet melldöngetésénél sokkal fontosabb.