Piréz jeti

Talán épp a mostanára a feledés homályába vesző veresegyházi asszonykórus radikális frakciója, amely így akar egy kis népszerűséget visszacsempészni az életébe, és tagjai most somolyogva kacsintanak össze csipkehorgolás közben: na, Ilonkáim, újra híresek lettünk. Gyűlnek a szemtanúk, akik persze nem a nyomozók munkáját segítik, hanem bulvárportáloknak mondják el, hogy magyarul nézett rájuk egy férfinő, aki csakis a merénylő lehetett. Biztosan rá volt írva, hogy ő az. Ki tudja, honnan szalasztott szakértők hümmögnek, hogy ezek bizony profi elkövetők voltak, mert ilyen bombát más nem készíthet. Amúgy tíz doboz gyufából, meg egy marék mosóporból bármelyik kémiaszakkörös gimnazista összedobja tíz perc alatt, csak ez most nem hangzik olyan jól.

Borzalmas dolog történt szombaton a körúton, amit csak tetéz a magyar sajtó jelentős része, amely egymást túlüvöltve csinál magából hülyét percről percre. Kegyelmi állapot ez, mivel a robbantás ügyében hírzárlat van, a hatóságok a legádázabb baromsággal sem fognak vitatkozni, de legalább jókat röhöghetnek a reggeli lapszemlén. A hírverseny lovagjai nagyobbnál is nagyobb ökörségekkel ámítják olvasóikat, és biztosan el is hiszik magukról, hogy ők most oknyomoznak. Bárkivel fogadnék egy sörben arról, hogy egy héten belül megtudjuk, mi volt a rendőrnő jele az óvodában, vagy hogy szereti-e a mákos tésztát. A magyar társadalom egy részének mentális állapotát jelzi, hogy ezeket a hülyeségeket gondolkodás nélkül veszi be, sőt bőszen terjeszti is. Ettől talán olyan jól- értesültnek hiszi magát, mint aki a hírt költötte.

A két felrobbantott rendőr ebben a játszmában már nem is számít igazán, ők immár csak a hírverseny gazdatestjei, történetükből le lehet vezetni mindenféle összeesküvés-elméletet, amelyeknek a jelek szerint néhány ellenzéki politikus is lelkes hívője.

És ettől a két derék rendőrt, a rendőrséget ért támadás sztorija még szomorúbb.