Pénzügyi idők

A tekintélyes brit üzleti napilap összeállításának lényegét – miszerint a forint elsősorban az euróhoz kötődik, emellett hazánknak jelentős többlete van a folyó fizetési mérlegben, az uniós pénzből megvalósuló beruházások pedig további támogatást jelentenek a gazdaságnak – tegnapi számunkban ismertettük. Egyébként a világszerte mérvadó pénzügyi-gazdasági újság azt mérlegelve foglalkozott velünk, hogy milyen következményekkel járhat ránk nézve a közelgő amerikai kamatemelés. A jegybank funkcióját betöltő Fed lépésétől ugyanis sokan tartanak – köztük mi is, hiszen világgazdasági értelemben kicsi piac a magyar – külgazdasági pozíciónk „kitett”, az adósság egy jelentős részét külföldiek finanszírozzák, nagyban függünk a tőketranszferektől (uniós pénzek, vállalati működő tőke), az export a húzóerő –, vagyis minden egyes globális rezzenést megérzünk.

A Financial Times riportja pont arról értekezett, hogy Magyarország védett a negatív hatásoktól, kevésbé sérülékeny, mint korábban volt. Utóbbi pedig a hazai intézkedéseknek tulajdonítható – „plakátkampány-nyelven” szólva: működnek a reformok.

Elfogadom: miközben törvényszerű, hogy a nagy visszaesések után felpörög a gazdaság, addig valószínűleg nem pusztán a szerencse és a véletlen műve, hogy a fontos makrogazdasági mutatók szinte mindegyikében tetten érhető a javulás.

Az elmúlt években sikerült az Európai Unió és a világ szemében is fegyelmezett költségvetési gazdálkodást felmutatni, amelynek következtében kikerültünk az ellenünk folyó uniós deficiteljárás hatálya alól. Ugyanilyen fontos, hogy az adósságrátát sikerült csökkenteni – szemben az eurózónás, vagy más kelet-európai országokkal.

Pénzügyileg a helyzet úgy alakult, hogy a Magyar Nemzeti Banknak sikerült mérsékelnie az ország külső sérülékenységét azzal, hogy „visszavett” a külföldiek szerepéből az államkötvény-piacon. A devizahitelek forintosítása pedig tovább mérsékli az oly sokat emlegetett devizafüggőséget. Ráadásul elképesztő aktivitást mutatott az állam is az uniós források lehívásában. Közben Fortuna is velünk volt: nagyrészt kedvezők voltak a külső körülmények – például az alacsony olajár pozitívan hatott a gazdasági folyamatokra.

Rég volt már olyan – utoljára Surányi György jegybankelnöksége és Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején –, amikor a monetáris és a fiskális politikában nagyjából, egészéből teljes volt az összhang, és mindkét terület funkciójának megfelelően működött. Az előbbit laza, az utóbbit pedig feszes mechanizmusok jellemzik. Itt nem is lehet engedni az ortodoxiából: a költségvetési és a pénzpolitika szigorú összhangja a gazdaságpolitika eredményességének a kulcseleme.

Mindenesetre most a Financial Times megerősítette, sőt világgá kürtölte, hogy az ország megítélése, a magyar pénzügyekről kialakuló kép azt sugallja, hogy ellenállók, sokktűrők vagyunk, és még egy kedvezőtlen globális beavatkozás sem roppant össze bennünket, sőt a jövőben is fennmarad az oly fontos „pénzelés”, likviditás a gazdaságban.

Szokatlan helyzet ez Magyarországon. Még akkor is, ha az Orbán-kormány kritikusai szerint nem a kabinet miatt, hanem a kabinet ellenére növekedünk, hiszen jogbizonytalanság van, ad hoc jellegűek az intézkedések, a beruházások nem bővülnek, a hitelezés elfojtott, magas az áfa és egyebek. Viszont „hatnak” az uniós pénzekből finanszírozott projektek, (korábban) a mezőgazdaság és az autóipar teljesítményei.

Pénzügyekből jól állunk, és az „Orbanomics”, azaz Orbán Viktor gazdasági elképzelései sem vezetnek majd katasztrófához. Az üzleti világban emelkednek a megrendelések, erősödik az építőipar, folyamatosan nő a kivitel, az idegenforgalom terén megduplázódott a szállásfoglalások száma, azaz a fogyasztók úgy látják, már egy kicsit többet költekezhetnek, mint korábban.

Gazdasági növekményünket pedig nagyon meg kell becsülni a nyugat-európai egy-másfél százalékokhoz képest. Még akkor is, ha a külső környezet látszólag felnagyítja a magyar mutatót.

Mindenesetre a Financial Times „vette a lapot”, és jó hír: a kormánynak egy fillérjébe sem került a dicsérő értékelés.