Szégyelljük magunkat, mi, homofób magyarok, akik csikósnadrágban és pálinkás kenyérrel ébresztjük gyerekeinket és estig szalonnamámorban fetrengünk! Mi, akik mindenkit kirekesztünk, a határainkon halomra lőjük a migránsokat, ráadásul tomboltatjuk a rasszizmust és az antiszemitizmust! S több, identitását kereső, négyfős csoportot is csak azért nem küldtünk eddig máglyára, mert tanulatlan bunkók is vagyunk, nem értve, hogy mit is akarnak külföldi szavak mögé bújva.
De leginkább azért szégyelljük magunkat, hogy szombaton nem tudtunk egy kis örömöt okozni a Pride szervezőinek, a csatlakozó Amnesty Internationalnek, a felvonuláson első sorba tolakodó szocialista és liberális politikusoknak! De most komolyan, elvesszük így a munkájukat! Semmi provokáció, semmi tojásdobálás, már kirekeszteni is csak egy tucat lájt-hangoskodó félhülyével tudunk? Mit fog ma Brüsszelben vagy Strasbourgban csinálni a jó Szanyi kapitány Ujhelyi Istvánnal, vagy mihez kezd magával a deli Jávor Benedek? Miről beszél majd elcsukló, demokráciaféltő hangon Molnár Csaba és Niedermüller Péter? Hiszen annyira jó tiltakozó beszédeket írtak a homofóbiát gerjesztő, szabadságjogokat eltipró Orbán-kormányról. Most maradjon mindez a laptop archívumában felhasználatlanul?! Hiszen a Pride drága szervezői is milyen szeretetre méltóan erőltették magánéleti témáik mellé a gonosz kormányt és a migrációs témát… És akkor egyetlen külföldit sem vernek meg Budapesten?! Mégis, mivel töltjük szombat este az időnket?!
A legnagyobb atrocitás az eseményt percről percre végigrajongó Index.hu szerint is csak az volt, hogy egy részeg barom a villamoson beszólt valakinek, és a rendőr nem vitte be? Mellesleg ha minden hasonlófélét bevinnének, a 7-es buszhoz vagy a 4-es és 6-os villamoshoz csatlakoztathatnának egy rabszállító szerelvényt is. Ennek a taplósághoz és nem a homofóbiához van köze.
Így hát engedjék meg nekem, hogy én is coming outoljak egy jót: bevallom, ennek az írásnak semmi köze nincs bárki nemi identitásához, az mindenkinek a magánügye. Itt arról van szó, hogy a magyarok többségét külföldön néhány hazai libbal politikus és „közszereplő” úgy akarja beállítani, mintha tegnap jöttünk volna ki a barlangból. Pedig a Pride ellen értelmezhető mértékű támadás nem volt, ami nem mondható el a fent említett Amnesty International szabadság- és demokráciajelentéseiben nálunknál kategóriákkal feljebb sorolt nyugati országok fővárosainak jó részéről.
Akkor tán mi, magyarok mégsem vagyunk kizárólag ordas hetero kőbunkók? És a tolerancia szót is jobban ismerjük néhány kioktatónál?
A mondvacsinált, látványosan itthonról ösztönzött vádak arra jók, hogy fennmaradjon a kettős mérce, hogy azt meg lehessen magyarázni az otthoni választónak is. Mert a Pride-okról mindenkinek van véleménye, a média derekasan nevel a valóságshow-ival, de valljuk meg, ki foglalkozik az otthon melegében energiabiztonsági kérdésekkel? Ki mondhatná, hogy az Európai Unióban vannak országok, amelyek a szankciók ellenére is meghatározó mértékben üzletelhetnek Moszkvával, s vannak olyanok is, amelyeknek ez tiltva van? De amennyiben a magyarok egyébként is homofóbok, lóbőrös kulaccsal verik szét az európai értékrendet, akkor érthető az is, hogy nekik nem jár se paksi bővítés, se – mondjuk – olcsó energiát adó extra gázvezeték. Az unió nagyjai, akik megfúrták a Déli Áramlatot, ma minden további nélkül rábólintanak az Északi kapacitásának megduplázására. A projektben a Gazprom mellett az E.ON, a Shell és az OMV vesz részt, de érdekelt benne a Holland Gasunie és a francia GDF Suez is. Nekik szabad, nekik jár a biztos és olcsóbb gáz, nekünk nem.
A kettős mérce nem kitalált szóösszetétel, hanem a valóság. Semmivel sem bizonyított vádakat vesznek elő, hogy lejárassanak egy országot, manipuláljanak az adott államban, de a sajátjaik között is – aztán nagyobb haszonkulcsot, piaci kizárólagosságot kényszerítsenek ki saját maguknak, cégeiknek, a mindent átfogni akaró multiknak. S igen, Magyarországon éppúgy, mint mondjuk a mérhetetlen eladósodásba kényszerített Görögországban is, vannak, akik ezt segítik, kihasználják a hatalom és a morzsák kedvéért.
Ha egyenjogúságról, szabadságesélyekről, mindenkit megillető független döntések lehetőségeiről beszélünk – talán ezen is érdemes elgondolkozni. Ez ugyanis nem magánügy, hanem közügy.
De a hálószobatitkok után leskelődő polgár lényegesen kényelmesebben kezelhető a gondolkodónál. S a vásárlóhajlandóság-mutatója is sokkal jobb…
Máté T. Gyula: Ordas mérceA kettős mérce nem kitalált szóösszetétel, hanem a valóság - (...) De leginkább azért szé...
Posted by Magyar Hírlap on 2015. július 12.