Okszi?

Végeláthatatlan tenger és napfény, és elképesztően kék az ég is. Ott az ouzo és a metaxa, jóféle giroszt majszol már az újszülött is. Jó, persze ott a válság, a mértéktelen eladósodás, a csődpánik és az elszegényedés minden jele.
De könyörgök, miért is?
Miért jutottak ide?

Lusták a görögök? Dehogy lusták, kényelmesek. Ön, kedves olvasó, nem szeret(ne) kényelmesen élni? Ez egy életforma, alapvetően szórakoztató, és végül is, nem lehet mindenki német- vagy svájci-féle. Görögországról ma divat azt mondani, hogy a mi pénzünkből szórakoznak. Ez igaz, van egy görög elitréteg, amely valóban az általunk is Brüsszelbe küldött zsugából tartja el szeretőjét, jachtját és veszteségesre menedzselt gyárát. Nem most, az elmúlt öt percben, hanem bőven mért évtizedek óta. Már akkor kialakult ez a rendszer, amikor még egy kéjes álomszerűség volt az Európai Unió. Mérhetetlen pénz özönlött Görögországba, ez volt a multinacionális tőke igazi last minute-je.

Mondhatjuk-e a szegény embernek, hogy miért buli hitelezni? De alighanem a hazai devizahiteles átverésen megtanultuk, hogy kifosztani azt a legegyszerűbb, akinek alig van valamije. Leleményes banki eljárás, hogy ezért kell sok szegény embert hollywoodi álomba ringatni és értelmetlen költekezésre ösztönözni. De természetesen ők így is fizetni fognak. Ha meg nem, hát fellendül az ingatlanpiac.
Görögországban a művelt Nyugat irgalmatlan pénzeket keresett, és keres most is.

A recept roppant egyszerű: adok hitelt, hogy megvedd az én árumat. Aztán a hitelt kamatostól add vissza. Ez ment is sokáig, a világválság viszont átrendezte a képletet. A görögök már nem tudtak kamatot fizetni. Megtehette volna a nagyszerű Európai Unió, hogy a brüsszeli lobbisták haszonkulcsát csökkenti, és ad esélyt a görögöknek. Hitelt csak munkahelyteremtő beruházásra, és türelmet, hogy a görögök maguk hozzák rendbe magukat, és ne egy újabb eurókölcsönnel fokozzák az eddigi eladósodást? Hát hogyne… de ki keres már ilyen balgaságon? Ehelyett tovább pumpálták a pénzt Athénba, hogy ha kamatot már nem szereznek, akkor vigyék, ami vihető. Kikötőket, szigeteket, cégeket és úgy egészben, a teljes pénzügyi rendszert.

Az Európai Unió javaslata Görögországnak nyílt zsarolás volt. Alekszisz Ciprasz miniszterelnök felszólította népét, hogy mondjon „oxi”-t erre. Görögül az oxi nemet és nem jóváhagyást jelent. Nyert, mert ahhoz azért elvakult Bokros Lajos-fannak vagy liberálisan mazochista bevállalósnak kell lenni, hogy valaki a saját kárát szavazza meg.

S akkor most mi lesz?
Mi változik?
Igazából semmi.

Ciprasz nem akar változtatni az elmúlt évtizedek rendszerén, mindössze azt akarja, hogy neki és barátainak több és jobb jusson. Ha az unió rábólint az ő tervére, akkor is lesz megszorítás és privatizáció, csak lájtosabbra állítják a már korábban említett haszonkulcsot. Brüsszel mondhat persze nemet is, Görögországot kizárják az euróövezetből – hogy miképp, az egyébként titok, hiszen erre nincs gyakorlat vagy terv és jogszabály, mert az Európai Unió a világ végezetéig számol az euróval –, és visszajön a drachma. Ki keres rajta? Hát ki más, mint a Görögországban lévő nyugati bankok. A régi-új pénz árfolyama papírforma szerint zuhanni fog az euróhoz vagy éppen a svájci frankhoz képest, ez sok zsák extrapénzt jelent a pénzintézeteknek a semmiért.

Cinikusan hangzik mindez? Annak hát, mert ezt a játékot ilyen „elvek” alapján vezénylik.
Végezetül egy talán megfontolandó gondolat: a brüsszeli bürokrata bölcsek most nagyon fel vannak háborodva a görögök balgaságán. Pedig azon kellene inkább elgondolkodni, hogy ebben a formában ez az unió nem válságokat old meg, hanem okozza azokat. Ha egy ház elkezd rothadni, nem az a megoldás, hogy tartunk minősíthetetlen mennyiségű értekezletet, konferenciát, amelyek csak egyetlen döntést képesek meghozni: kell még egy jóféle szakértői megbeszélés.

Az Európai Unió egyre kevesebb problémát tud a jelenlegi szerkezetében kezelni, viszont okoz bajt eleget. Tudom, hogy a következőket leírva nem engednek be egy jobb romkocsmába, de végül is fröccsöt konyakáron tud az ember otthon is keverni: ez a mostani Európai Unió nem egy jó szövetség, ha nem változtatunk rajta, ez a nagy „közös ház” ránk omlik.

A görög népszavazás ezt erősítette meg.