Okosok(k)!

Megyek az utcán. Számtalanszor összeütközünk, mert fel sem néznek. Megállok és megvárom, hogy kikerüljenek. Csak a gondviselésnek köszönhető, hogy nem üti el őket naponta és óránként az autó. Bár nemrég gázoltak halálra Amerikában egy fiatal lányt, mert az okostelefonján „pokémonozott”. Nem véletlenül tiltották be ezt az idióta játékot jó néhány országban. Mivel az alkalmazás alapvető feltétele a folyamatos figyelem és helyváltoztatás, nem kevés veszély leselkedhet a kiterjesztett valóságra épülő játék óvatlan rajongóira. Persze ne fogjuk a Pokémonra azt, hogy már virtuális világban élünk. Haladni kell a korral, hisz már itt vannak az elektronikus levelek, a szmájlik, meg a virtuális ölelések. Jönnek az okostévék, az okoskocsik, az okosotthonok, okossütővel, okosablakkal, talán az okosebéd is megfőzi magát az okoskonyhában. Jönnek az okosgyógyszerek is, az okoskönyvek és okosórák, az okoskódok és okoskodók. Jönnek az okosok! Maradi lennék? Korlátolt? Nem hiszem. A bajom, hogy kiveszett a társalgás, a szomszéd szobába is üzeneteket küldünk. Nemrég kivettem gyerekem kezéből az okost – utaztunk a kocsiban. Volt ám duzzogás, végül két teljes órát végigbeszélgettünk. Beszélgettünk! Picit kellene egymásra figyelni. Persze kevesebb izgalom lenne, mit is ér az élet Pokémon és virtuális valóság nélkül!