Nekünk nyolc

Sürgősen végrehajtandó feladatok találhatók abban a nyolcpontos kormányhatározatban, amelynek a lelke, hogy az elmúlt években extrém módon felpörgetett uniós támogatások kifizetési nagyságrendje jövőre se szakadjon be – az ugyanis visszahúzná a gazdasági növekedést. Még annyit a technikai részletekről, hogy az uniós pályázaton sikerrel szereplő jelentkezők bőkezű előleget kapnak állami forrásból, de jut majd pénz energetikai fejlesztésre, valamint fel akarják pörgetni a környezetvédelmi, a humánerőforrás és közlekedésfejlesztés tendereit is. Továbbá a nevesített, kiemelt projektek között felbukkan a budapesti 3-as metróra szánt tétel is.

Mire ez a nagy sietség? Miért is kell „felturbózni” az uniós dotációt költségvetési pénzekből?

Nos, a legegyszerűbb közgazdasági magyarázat a bevezetőben megtalálható: oly módon rákapott a közösségi pénzekre a magyar gazdaság, hogy ebből a „függőségből” egyhamar nem tud kikecmeregni.

Ami nem baj. Itt ugyanis arról van szó, hogy nem a magyar adófizetők állják a cechet, hanem osztrák, német vagy éppen svéd polgárok befizetéseiből valósulnak meg a hazai beruházások. Más kérdés, hogy üzlet ez a Lajtán túliaknak is, miután az amúgy pénz- és tőkeszegény Magyarországon jól járnak az osztrák, német vagy éppen svéd cégek, övék a kivitel és a piac jelentős része, arról nem is beszélve, sokszor pont a külföldi tulajdonban lévő vállalatok a direkt nyertesei a brüsszeli kiírásoknak.

A „függőséggel” lehet és kell is élni: az utolsó nagy pénzszórása ez az uniónak. De észnél kell lenni: merjenek pályázni a vállalkozások, ám ne azért, mert a kiírás alapján nyerhetnek pénzt, hanem mert úgy látják, hogy az adott piacon talpon tudnak maradni. Ha meglévő forrásaik mellé szereznek ingyenpénzt, annak örüljenek, de ne ettől tegyék függővé a következő öt évüket.

Ugyanakkor tény, hogy a magyar gazdaság tavaly rendkívüli mértékben, 3,7 százalékkal bővült, idén háromszázalékos lehet éves alapon a nemzetgazdaság gyarapodása, jövőre azonban lassulunk: utóbbi fő oka, hogy a korábbi növekedést támogató hatás – az uniós források lehívása – erőtlenebb lesz. Azaz a jövő esztendő tesztüzemmódban telik: szakértők 2017-re teszik a magyar GDP ismét emelkedő növekedését, az addigra várhatóan felfutó fejlesztéseknek tudhatóan.

Számítások szerint 2016-ban forintban számolva a felére esne vissza az uniós támogatás kifizetési üteme, ezért is indokolt a tuning.

Hozzá kell még azonban tenni, hogy a magyar gazdaság magára találását azért nem érzi az átlagos halandó, mert kicsit „pontatlan” a GDP-mutató. Ugyanis nem a lakosság zsebében lévő, elkölthető jövedelmet mutatja, hanem mást: az ország területén megtermelt árutömeget. Amiben benne van például a német, japán autógyárak, a gumigyárak termelése és az itteni hozzáadott értéke. Ezt tehát a magyar gazdaság termeli meg, de a profit természetesen nem a magyar gazdaságé.

Mielőtt berzenkednénk, tegyük azért hozzá: a fentiek is rendben vannak, hiszen a tőkéjét más hozta ide és kockáztatja. Ráadásul Magyarország nem is túl könnyű terep, az állami szabályozás, az adórendszer nem kifejezetten egyszerű, a munkabérek ugyan elég alacsonyak, de ha mellétesszük a szociális járulékokat, akkor nem sokkal vagyunk versenyképesebbek, mint a délnyugat-európai uniós tagállamok.

Ráadásul negatív folyamatok is megfigyelhetők: nem húz a gazdaság minden ága, hanem csupán egy-két szektor működik jól. S ennek a veszélyeit most láthatjuk. Könnyű belefutni egy olyan botrányba, mint ez a mostani az autóiparban, amely a magyar ágazatok közt a legelső. Persze örülünk a nagy autógyáraknak, de a minimális célkitűzés az kell, hogy legyen, munkahelyek ezrei ne csak a multiknál létesüljenek, hanem hazai középvállalatoknál is, amelyeknek piacuk van. S abban a pillanatban nem lennénk kitéve ilyen megrázkódtatásnak.

Mindezek okán a most következő uniós ciklus alatt ténylegesen a magyar vállalkozások felé kellene áramoltatni az uniós forrásokat. Ám ettől a magyar gazdaság kitörését hosszabb távon nem lehet remélni.

Egyelőre azonban a legfontosabb, hogy tesztüzemmódban se essen vissza a gazdasági növekedés mértéke, hiszen túl sok bázisugrást nem visel már el – mintegy tíz évig tartó pangó időszak után – a magyar gazdaság.

Nekünk akkor lesz nyolc, ha a kormányhatározatban rögzített sürgősségi feladatok érdemi hatást kiváltva teljesülnek. De az akarat mellé legalább ilyen fontos a jegybankkal történő stratégia megerősítése is, mert alacsony kamatok, olcsó hitelek és jól prosperáló tőzsde nélkül „egyedül nem megy”.

Akik pedig nem tudnak belenyugodni abba, hogy az uniós források okozta egyszeri hatások előbb-utóbb kiesnek, azoknak ajánlhatjuk Teng Hsziao-ping mondását. Mindegy, hogy milyen színű a macska, ha megfogja az egeret.

Ahogy a mi macskánk is.