Ne bántsd a magyart! 1.

Árpád vezér vezetésével 895 tavaszától fokozatosan birtokba vették az alföldi és kisalföldi rónákat, az erdőket a délvidéktől fel az északi hegyek lábáig. Az ott élő szlávok meghódoltak a mintegy kétszázezres lélekszámú harcos nép előtt.

A nomád kalandozás évtizedeinek végét jelző, 955. évi augsburgi vereség a végleges helyben maradásukhoz parancsolta a magyarokat. Géza fejedelem 973 húsvétján tizenkét magyar követet küldött a quedlinburgi keresztény európai „csúcstalálkozóra”, ekkortól kezdődik a magyarok beszervezése a nyugati kereszténységbe és az új társadalomba. A nyugati gyepűelve 998-ban véglegesen a germán birodalom részévé lett. A bölcs Géza fejedelem és István király felmérte birodalmának erejét, s a korábbi támadások helyett a területek és országhatárok – valamint a lakossága – fegyveres megvédésére összpontosított.

Innentől fogva egy hosszúnak tűnő, azonban roppant tanulságos felsorolás következik a Magyarország elleni katonai (és politikai-gazdasági) támadásokból a 11. és a 21. század közötti ezer esztendőből.

1030: II. Konrád német-római császár hada Esztergomig benyomul az országba, de kifogyván a munícióból, egy magyar csapat visszakergeti őket Bécsig. 1050: Gebhard regensburgi püspök sereggel tör Magyarországra. 1051–52: III. Henrik császár vezet hadat a Dunántúlra, amit a Vértes vadonában a magyar vitézek szétszórnak. Gebhard püspök dunai hajóhadát Pozsony vára alatt elsüllyeszti egy merész magyar búvár. Öt ízben támadnak magyar területekre 1055 és 1067 között német és cseh vasas seregek, 1071-től besenyők és bizánciak támadják a délvidéki Szerémséget. 1074-ben IV. Henrik német király nyomul hadsereg élén Vácig vazallusa, Salamon király megsegítésére; végül utánpótlás híján hazatér. 1077-ben királlyá koronázzák I. (Szent) Lászlót. 1085: Kutesk besenyő (kun) vezér sereggel betör Erdélybe és a Felső-Tiszavidékre, László király Kerlésnél leveri a támadókat. 1091: a kunok az Al-Duna vidékétől vonulnak át Erdélyen Biharig és az Alföldig. Az 1095-ben elhunyt László utódja, Kálmán király 1096 nyarán kiűzi magyar földről Gottschalk pap rablóseregét és a mosoni várat ostromló francia és német kereszteseket. 1108: Premysl Szvatopluk cseh herceg a Vág vidékét pusztítja, 1109-ben Nyitra környékét rabolja ki. 1146: német és osztrák zsoldosok elfoglalják Pozsony várát, II. Géza király pénzzel visszaszerzi. 1152: I. (Barbarossa) Frigyes német–római császár Magyarország hűbéri hódoltatását tervezi; I. Mánuel (Komnénosz) bizánci császár feldúlja a Szerémséget. 1163: a Rőtszakállú haddal készül Magyarország ellen; Mánuel elhódítja a Száva–Duna vidékét, amit III. Béla király 1182-ben visszafoglal, ugyanő 1188-ban támogatja a harmadik szentföldi keresztes hadjárat seregeinek átvonulását Magyarországon. 1198: III. Ince pápa felszólítja András herceget, hogy váltsa be atyjának, III. Béla királynak tett ígéretét a részvételre, különben kiközösítik.

1204: III. Ince pápa megrója Imre királyt, mert a somogyvári bencés apátság élére magyar apátot állított az addigi franciák helyett; 1207-ben megerősíti Bertold meráni grófot – Gertrúd királyné öccsét – a kalocsai érsekség székében. A királyi udvar tele van külföldiekkel, az ország lézengő ritterekkel. 1213-ban magyar főnemesek megölik az utált Gertrúdot. 1216 és 1222 között kiürül a királyi háztartás, amire válaszul a rendek új törvénykönyvet – az Aranybullát – alkotnak. III. Honorius pápa aggodalmát fejezi ki a népi összejövetel miatt, és felszólítja II. András királyt, hogy a tizedet továbbra is arany-ezüst pénzben fizessék. 1233-ban az ifjabb András herceget, Halics fejedelmét a peremilji (Premysl) csatában ellenségei, Kötöny vezér pogány kunjai-nak segítségével, legyőzik. 1235: II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg vérteseivel betör Magyarországra, de II. András, Béla és Kálmán királyfi lovas sereggel visszaveri a támadást.

Abban az évben a mongol kurultaj, vagyis a törzsi nagygyűlés elhatározza az Európa elleni hadjáratot. 1241 tavaszán a lázongó pesti nép követelésére magyar és német fegyveresek megölik Kötöny kun fejedelmet, mire a kunok pusztítva kivonulnak az országból. A helyükbe érkező tatár fősereg a Sajó menti Muhi pusztai szekértáborban halomra öli a részeg, álmából felébredő magyar hadat. A másfél évig tartó országos gyilkolás és rombolás következtében a négymilliós lélekszámú magyarság fele elveszett. 1246: Frigyes herceg a Lajtánál rátámad Magyarországra. 1258: a stájerek fellázadnak a magyar fennhatóság ellen. 1260: II. (Premysl) Ottokár cseh király északnyugaton próbálkozik áttörni a Kárpátok és a Vág vonalát, végül IV. Béla királlyal megegyeznek „döntetlenben”. Ottokár visszavonul, Béla továbbépítteti a végvári védőrendszert az ország határai mentén. Tömegével érkeznek külföldről a hospeseknek (vendégeknek) nevezett beköltözők. V. István ifjabb király 1262-ben városi kiváltságot ad a nagyszőlősi (Ugocsa vm.) németeknek, a felső-magyarországi városok 1241-ben elpusztult bányászai helyébe sokszor annyian érkeznek Türingiából, a Rajna mellől, Elzászból az új honfoglalók: építőmesterek, iparosok, kereskedők. Ekkortól virágoznak fel először a Szepesség és a Garam folyó menti bányavidékek, Kassa, Eperjes és Bártfa, a szász és vallon bevándorlóknak köszönhetően.

1266 nyarán V. István ifjabb király megtorló hadjáratot indít Bolgárország despotája, Szvetiszláv Jakab ellen. Öt csatában legyőzik a bolgárokat, a despota meghódol a magyarok előtt. 1268 folyamán IV. Béla sereget küld a macsói hercegséget gyötrő Uros szerb király ellen. Legyőzik a szerbeket, foglyul ejtik a királyt, akinek szabadsága fejében férjhez kell adnia Katalin leányát István herceghez. Ilyen nyugalmas, megszelídült korszakot hagyott örökségül az utolsó Árpád-házi király, III. András? Vagy korántsem? w

(Folytatjuk)