Ha az lenne, a közösség tagjaira rákényszeríteni kívánt döntéseit politikai érvekkel támasztaná alá, és nem pusztán a morálból próbálná levezetni. Ha a közelmúlt történéseit vesszük alapul, láthatjuk, hogy folyamatosan ez történik. A halálbüntetésről vita nem folytatható, mert immorális, hogy erről vitatkozunk.
A homoszexuálisokkal kapcsolatban ellenérzésnek helye nincs, hiszen erkölcsileg megvetendő, ha különbséget teszünk az emberek között szexuális irányultságuk alapján. A bevándorlókat be kell fogadnunk, hisz európaiságunk fokmérője a tolerancia, amellyel viseltetnünk kell minden embertársunk iránt származástól, kulturális-szociális különbségektől függetlenül.
Úgy látszik, az ,,európai értékek” kimerülnek a liberális alapelvekben. Ebben az ideológiai klímában rém könnyű nacionalistává, sovinisztává, fasisztává válni, hiszen a tolerancia a más véleményen lévőket – meglepő módon – továbbra sem érheti utol. Ellenérzésnek helye egész egyszerűen nincs, párbeszédet folytatni a problémákról csak nonszensznek bélyegzés terhe mellett szabad. Aki ezt (hasonlóan a kormány nemzeti konzultáció-jához) megpróbálja, csak demagóg lesz és szakmaiatlan. Igen ám, de ha nem egyeztet a társadalommal, akkor minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy önkényesen kormányoz, mi több, diktatúrát épít.
Az Európai Unió ma nem politikai szervezet. Ha az lenne, a magasztos eszmék hangoztatásán, az ideológiagyártáson és a moralizáláson túl megengedné, hogy az emberek érdekei becsatornázódjanak a döntéshozatalba. Ehhez két dologra lenne szükség. Az első annak a ténynek az elfogadása, hogy sokkal több és erősebb előítélet van ma jelen Európa társadalmaiban, mint hinnénk. Természetesen az előítéletesség önmagában nem lehet erény, azonban az előítéletek felszámolása az identitás sérülésével kéz a kézben jár. A második feltétel abból az önelégült pozícióból való kilépés, hogy Európa a jelenleg összetákolt eszmerendszerével elérte az emberi civilizáció legmagasabb fokát, és bármilyen vélekedés, amely szembeszegül az európai gondolkodás aktuális főáramával, csakis téves lehet.
Az Európai Unió ma nem politikai szervezet. Ha az lenne, képes lenne erőt felmutatni. Erre lett volna szükség az ukrán válságban is, jobb híján maradt itt is a moralizálás a cselekvés helyett. A morális szempontok hangsúlyozása önmagában nem ad legitimációt senkinek. Politikai problémákra politikai választ kell adni. Mivel ez nincs meg, nem csodálkozhatunk, ha az emberek kiábrándulnak a politikából, és nem jogi értelemben megszűnnek állampolgárok lenni. Korábbi érzelmeik helyére nem kerül más, mint a politika megvetése, bármilyen színű elit folyamatos kritizálása-kifigurázása, az állandó ironizálás, a szarkazmus, és végül minden korábbi, közösségileg konstruktív hajlamukat elhajítva apolitikussá válnak.
Az Európai Unió ma nem politikai szervezet. A látszatát azonban profi módon tartja fenn. Át- és végeláthatatlan szakpolitikák rengetege, kis mélyítés itt, kis bővítés ott. Ha probléma van, jobb esetben rendelkezésre áll egy újonnan létrehozott forrás, csak tegye a dolgát mindenki, és részesülhet minden jóból. Ha meg nem, akkor a legrosszabb esetben elcsattan egy pofon Junckertől, megjelenik egy jelentés Tavarestől. Na bumm.
Az Európai Unió ennek ellenére ma nem politikai szervezet. Ma csupán önjelölt lelkipásztorok köre a húsosfazék körül. Lassan világossá válik, hogy önjelölt lelkipásztorokkal az élen nem lehet versenyképes Európát építeni.