Miért forrósodott fel a Dél-kínai-tenger ügye?

Az elmúlt időszakban a Fülöp-szigetek által egyoldalúan kezdeményezett úgynevezett döntőbírósági ügy ráterelte a nemzetközi figyelmet a Dél-kínai-tenger területi vitájára annak ellenére, hogy a kínai kormány többször hangsúlyozta elvi álláspontját a „nem elfogadott, részt nem vevő” országról. Ez azt jelenti, hogy Kína sohasem fogja elfogadni a Fülöp-szigetek által egyoldalúan kezdeményezett nemzetközi döntőbíróság illetékességét a Dél-kínai-tengerre vonatkozó területi vitákban, és sohasem fog ilyen eljárásban részt venni.
Ezzel kapcsolatban szeretném bemutatni a Dél-kínai-tenger kérdésének a hátterét és a probléma eredetét, illetve a kínai kormány ezzel kapcsolatos álláspontjának alapjait.

Kína fedezte fel, nevezte el és nyitotta meg legkorábban a térség szigeteit, és egyben legrégebb óta, illetve folyamatosan gyakorolja a szuverenitását és közigazgatását a dél-kínai-tengeri szigetek felett.
Több kínai és külföldi történelmi dokumentum tanúsítja Kína területi szuverenitását a dél-kínai szigetekkel kapcsolatban. Kínai halászok már rég óta dolgoznak a Dél-kínai-tengeren, és élnek az ottani szigeteken. A 19. században számos nyugati hatalom hajózási útmutatójában feljegyezték, hogy kínaiak élnek és dolgoznak a Dél-kínai-tengeren.

A második világháború kirobbanása után Japán a délkelet-ázsiai és ausztráliai felügyelet megvalósítása miatt „délre irányuló stratégiát” indított útjára, s 1939-ben elfoglalta a Nansha szigetek egy részét. A második világháború után a kairói nyilatkozat, a potsdami deklaráció és egyéb nemzetközi dokumentumok alapján Kína 1946-ban hivatalosan visszakövetelte a Japán által elbitorolt Nansha szigetekkel együtt több dél-kínai-tengeri szigetet, és visszaszállt a szuverenitása és joghatósága.

A kínai kormány térkép készítésével jelölte meg közigazgatási területét, hovatartozását, halászati védelmét, hajózási útvonalait, helyőrség kihelyezését, és készítette el a dél-kínai-tengeri szigetek elhelyezkedési térképét stb. Illetve hatékonyan gyakorolta és kikiáltotta a szuverenitását és joghatóságát.

Fontos kiemelni, hogy a dél-kínai-tengeri szigetek visszakövetelése a jogos tulajdonos követelése a második világháború utáni nemzetközi rend alapján. Egészen a 20. század 70-es éveiig nem volt olyan ország, amely megkérdőjelezte volna Kína szuverenitását és joghatóságát a dél-kínai-tengeri szigetek és a hozzájuk kapcsolódó tengeri területek felett. Kína szuverenitása és joghatósága a dél-kínai-tengeri szigetek felett nemzetközileg elismert volt.

A Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos vita a 20. század 60-as éveinek végén,  70-es éveinek elején kezdődött, főleg két okból. Az egyik az, hogy az ENSZ-hez tartozó ázsiai és távol-keleti gazdasági és szociális bizottság kiadott egy beszámolót, miszerint a Dél-kínai-tenger gazdag kőolajban és ásványi kincsekben. A másik pedig az, hogy az ENSZ meg kívánta nyitni a harmadik tengeri jog egyezmény ülését a nemzetközi tengeri törvény módosítása miatt. Ennek hátterében az egyes Dél-kínai-tenger menti országok által felvetett követelések húzódnak a kínai Nansha szigetek bizonyos zátonyai iránt. Ezután fokozatosan, erőszakkal és illegálisan elfoglalták a kínai Nansha szigetek legtöbb zátonyát, és ezeken a kínai zátonyokon kialakították a helyőrségüket. Ezek közül a Fülöp-szigetek kilenc, Vietnam pedig 29 szigetet foglalt el illegálisan. Emiatt keletkezett a Nansha szigeteki térség szuverenitási vitája. Ez a dél-kínai-tengeri vitának a fókusza. A kínai fenségterületet illegálisan elfoglalókkal szemben a kínai kormány mindenkor kinyilvánította a határozott elutasítását és nem elismerését. Ezenkívül az ENSZ tengeri jog egyezménynek az elfogadásával és érvényesítésével a part menti országok saját törvényeket hoztak. Kormánynyilatkozatok révén felvetették a saját kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat követelését. Emiatt a Dél-kínai-tenger part menti országai közötti kizárólagos gazdasági övezetek területén és az ezzel kapcsolatos tengeri jogok követelésekben átfedések keletkeztek.

Hosszú időn keresztül a területi béke és stabilitás megőrzéséből kiindulva ezen országoknak a sorozatos jogsértésével kapcsolatban Kína erősen visszafogta magát, hogy békés alapon, konstruktív hozzáállással felelősen kezelje a dél-kínai-tengeri kérdést.

Elkötelezettek vagyunk abban, hogy a történelmi tények tiszteletben tartása mellett, a nemzetközi törvények betartásával, közvetlenül az érintett országokkal tárgyalási úton megoldást találjunk a problémára. Már a múlt század 90-es éveiben Kína a dél-kínai-tengeri kérdéssel kapcsolatban felvetette az úgynevezett „Tegyük félre a vitát, és fejlesszünk közösen” kezdeményezést, remélve ezzel, hogy a felek együttműködő szellemében Kínával közösen létre hozzák a „Béke és együttműködés tengerét” a Dél-kínai-tengeren.
Kína és az ASEAN-országok 2002-ben aláírták a dél-kínai-tengeri felek nyilatkozatát. E nyilatkozat lényegi tartama a következő: 1. Kína és az ASEAN-országok megerősítették, hogy közösen, elkötelezetten védelmezik a Dél-kínai-tenger területének békéjét és stabilitását. 2. A vitás felek ígéretet tettek, hogy a közösen elfogadott nemzetközi törvények elvei alapján, bele értve az 1982-es ENSZ-tengerjogot is, az érintett szuverenitási országok közvetlenül, baráti egyeztetések és tárgyalások útján, békésen keresnek megoldást a fenségterületi és joghatósági vitákban, nem erőfitogtatással vagy erejükkel való fenyegetőzéssel.

Ezt követően az egyes országok többször megsértették a nyilatkozatot. A dél-kínai-tengeri területen egymás után több mint ezer fúrótornyot állítottak fel, folyamatosan építkeztek és katonai csapatokat küldtek az illegálisan elfoglalt kínai szigetekre. Kína ennek ellenére és ezután is nagy türelemmel fegyelmezte magát és nem hajtott végre semmilyen ellenakciót. Kína és az ASEAN-országok közös igyekezetének köszönhetően a Dél-kínai-tenger helyzete összességében stabil maradt, az előforduló vitákat megfelelő keretek között kezelték.

Az elmúlt években a dél-kínai-tengeri kérdés azért forrósodott fel, mert egy bizonyos nagyhatalom a területén kívül elindította az „újra egyensúlyozási” stratégiáját. Ez a hatalom 2009-ben fennhangon jelentette, hogy újra visszatér Ázsiába, 2020-ig tervezi, hogy a tengeri és légi hadereje 60 százalékát Ázsiába helyezi át. Az úgynevezett „szabad repülés” néven folyamatosan végez különböző katonai programokat a Dél-kínai-tengeren, és nagy erőbemutatókat rendez, illetve a Kínával vitába álló országok irracionális műveleteinek támogatásával megszakítás nélkül generálja a további feszültségeket a Dél-kínai-tengeren.

A fenti tényezők miatt, 2009 óta a Fülöp-szigetek és egyéb országok folyamatosan bővítik a Dél-kínai-tengeren folyó provokatív cselekedeteiket, hogy a vázolt illegális érdek törvényessé és véglegessé váljon. Fülöp-szigeteki példa: 2009 év elején a Fülöp-szigeteki kongresszus és szenátus elfogadta a „part és határszakasz” törvényt, nyíltan sajátjának állítva be a Kínához tartozó Huangyan szigetet és a Nan Sha szigeteknek egy részét.

A Fülöp-szigeteki kormány 2011-ben a Dél-kínai-tengert átnevezte „Nyugat-Fülöp-szigeteki tengerré”, és 2012-ben elnöki rendeleten keresztül ezt hivatalosan bejelentette. Ez idő alatt a Fülöp-szigetek tengeri területek megszerzésért számos akciót indított, beleértve az egyoldalú tengeri kőolaj feltárását és fejlesztését; a zátonyokon Kína által felállított szuverén jelzésű táblák felrobbantását, miközben tüzet nyitottak és letartoztatták a tradicionális halászati munkát végző kínai halászokat. Idesorolhatók még egy Kínai zátonyon fennakadt régi hadihajó állandó létesítménnyé történő átalakítási kísérletei stb. 

A Fülöp-szigeteki kormány 2013 januárjában megszegte az ígéretét, és Kína tájékoztatása nélkül, egyoldalúan kezdeményezett Kínával szemben úgynevezett „döntőbírósági illetékességet” annak érdekében, hogy a döntőbíróságon keresztül teljes mértékben kizárja Kína Nan Sha szigeteken lévő területi szuverenitását és a hozzá kapcsolódó tengeri jogait és érdekeit. Ezzel kapcsolatban Kína már a kezdetek óta kinyilvánította a „nem elfogadott, részt nem vevő” elvi álláspontját.

Kína elutasítja a Fülöp-szigetek által egyoldalúan rákényszerített döntőbírósági ügyet, ami azt mutatja, hogy Kína határozottan nem fogadja el a Fülöp-szigetek zsarolási tevékenységét. Ennél fontosabb okunk az, hogy a Fülöp-szigetek által felvetett döntőbíráskodás önmagában megsértette az ezzel kapcsolatos nemzetközi jogot beleértve azt, hogy:
1. A Fülöp-szigetek ezzel megsértette „az egyezmények betartandók” alapvető nemzetközi jogi elvet. Korábban Kína és a Fülöp-szigetek már a kétoldalú dokumentumokkal és azok hivatalos aláírásával szignálta a dél-kínai-tengeri felek nyilatkozatát, és konszenzusra jutott, hogy a felek tárgyalási és egyeztetési úton oldják meg a vitákat.

2. A Fülöp-szigetek megsértette az ENSZ tengeri jogi egyezménnyel kapcsolatos szabályozását, mivel a felek már megegyeztek abban, hogy tárgyalásos úton keresnek megoldást a kérdésekben. A jogi egyezmény 280. cikkében egyértelműen szabályozza, hogy annak egyetlen cikke sem sérti a részt vevő államok jogát, hogy bármilyen békés eszközt válasszon az értelmezési vagy alkalmazási kérdésben a megegyezésre jutás érdekében.

3. A szigetek körüli vita területi kérdés, így az általános nemzetközi törvényt kellene alkalmazni, nem pedig a jogi egyezményt. Az egyezmény 298. cikke alapján a feleknek joga van nyilvános nyilatkozat kiadásával eljáráson kívül helyezni a tengerhatáros területeket, történelmi öblöket vagy a hovatartozási jogokkal kapcsolatos vitákat. Erre vonatkozóan Kína már 2006-ban megtette az ezzel kapcsolatos kizáró nyilatkozatát.

4. Nemzetközi joggyakorlat alapján a döntőbírósági folyamat indítását önkéntes alapon, a felekkel közösen egyetértésben kell elvégezni. A Fülöp-szigetek Kínával szemben felvetett döntőbíráskodást illetően nem egyeztettet előre Kínával, és így nem is kaphatta meg a kínai fél beleegyezését. Ezért a Fülöp-szigetek által felvetett ún. „ Dél-kínai-tenger döntőbírósági ügy” csak egy jogi kabátba bújtatott abszurd politikai provokáció.

Kína sosem értene egyet azzal, hogy bármelyik ország ilyen cselekedet alapján tárgyalna Kínával a dél-kínai-tengeri kérdésben, illetve nem fogad el bármilyen e típusú döntőbírói alapon felvetett fellebbezéseket és követeléseket.

Ezenkívül szeretném bemutatni a Nansha szigeteken Kína által elvégzett építési munkák és a „hajózási szabadság” kérdését. 

Kína a saját szigetén építkezik. Ez Kína szuverenitási hatályán belüli ügy, ami törvényes, jogos, észszerű és semmilyen szinten sem akadályozza bármely országnak a nemzetközi törvény alapján a Dél-kínai-tengeren végzett hajózási és repülési szabadságát.

Mivel a Nansha szigetek körül sűrűk a hajózási vonalak, könnyen keletkezik tengeri baleset, ezért 2014 óta Kína elindította a Nansha szigeteken lévő fejlesztéseit és felépített néhány polgári létesítményt, hogy a kínai és a környező országok, illetve a Dél-kínai-tengeren közlekedő hajóknak a szükséges segítséget nyújthassa. Eddig a nemzetközi társadalom számára közszolgáltatását nyújtó világítótorony, automata időjárás-állomás, óceánmegfigyelő központok és ehhez hasonló projektek építése sikeresen folytatódik. Öt darab, a hajózás biztonságát garantáló világítótorony már felépült, ebből négy már hivatalosan működik. Ezek a kezdeményezések láthatóan javították a Dél-kínai-tenger hajóközlekedési környezetét, megnövelve a területén folyó közlekedés biztonságát.

Természetesen a kínai Nansha szigeteken végzett építkezéseknél fontolóra kell venni a honvédelmi szükségleteket. Kína a saját szigetén helyezi ki a szükséges és korlátozott számú katonai létesítményt, védelmezi a szigetet, illetve a személyes és létesítményei biztonságát, hogy megfelelően reagáljon a külső fenyegetésre és a bonyolult dél-kínai-tengeri helyzetre, minden esetben a nemzetközi jog által biztosított alapokon.

Vannak országok, amelyek szándékosan felhajtást keltenek, hogy a kínai építkezések befolyásolják a „hajózási és repülési szabadságot”. Gyakran folytatnak Kínával szemben katonai műveleteket. Ezzel folyamatosan növelik e területeken a feszültséget, kifogásokat keresve a „békéltetéshez”.

Az igazság az, hogy az elmúlt években rengeteg, a Dél-kínai-tengeren közlekedő kereskedelmi hajó és tartályhajó közül Kína sosem zavarta egyik hajónak a közlekedési szabadságát sem. Egészen mostanáig, naponta tizenötmillió hordó kőolaj érkezik meg Kelet-Ázsiába a Malaka-szoroson és a Dél-kínai-tengeren keresztül, mint ahogy eddig is. Kínának mint a világ fontos kereskedelmi országának és a Dél-kínai-tenger legnagyobb part menti országának az import energiája több mint hetven százaléka és a tengeri kereskedelme negyven százaléka, a hajózási közlekedése Dél-kínai-tengeren keresztül történik.
A Dél-kínai-tenger hajózási és repülési szabadságának a védelmére egyrészt nemzetközi törvény kötelezi, másrészt az megfelel a kínai állam érdekeinek is. Amennyiben a Dél-kínai-tengeren lévő béke stabilitásában probléma keletkezik, a hajózási szabadságot befolyásolva, akkor a legnagyobb kár Kínát éri. Ezért Kínát bírálni azzal, hogy befolyásolja a Dél-kínai-tengeren a „hajózási és repülési szabadságot”, álszent hazugság.

Külső tényezők beavatkozása és interferencia miatt a Dél-kínai-tenger helyzete mostanra egyre bonyolultabbá vált. Kína az egyértelmű területi szuverenitása védelme mellett még mindig szívesen tárgyal az érintett országokkal, hogy megtalálja a békés megoldást a keletkezett vitákra, illetve őszintén szeretné az ASEAN-országokkal együtt minden területen hatékonyan végrehajtani a dél-kínai-tengeri felek nyilatkozata által lefedett békét és az ottani stabilitás védelmét.

Kína, mint mindig, tiszteli és támogatja a nemzetközi törvény alapján minden ország hajózási és repülési szabadságát, védelmezi a nemzetközi kapcsolatok alapvető szabályait. A területtel és a szuverenitással kapcsolatos kérdésben semmilyen engedményt nem tesz, bármilyen nyomásra vagy fenyegetés alatt.
Végezetül szeretném a kínai államfő, Hszi Csin-ping elnök úr egyik mondatával befejezni az írásomat: „Kína ragaszkodik a békés fejlődés útjához, tartja magát a független béke külpolitikájához, ami nem rögtönzött intézkedés, hanem stratégiai választásunk és szilárd elkötelezettségük.”

Duan Jielong
a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete