Mi a gyanús?

Gondoljunk csak a Hippolitból Kabos Gyula „Még a hagymát is hagymával eszem!” kijelentésére, vagy a Tizedes meg a többiek „Az oroszok már a spájzban vannak!” drámai közleményére. A tanú, Bacsó Péter korszakos alkotása pedig szinte kínálja a találóbbnál találóbb, a korszakra, és talán nemcsak arra a korszakra már-már ijesztően jellemző mondatokat. Felejthetetlenek „A nemzetközi helyzet fokozódik!” meg „Az élet nem habos torta” kitételek. Vagy amikor Virág elvtárs felhívja a főszereplő Pelikán gátőr figyelmét arra, hogy „Egyszer majd kérni fogunk magától valamit!” – elkerülhetetlenül eszünkbe kell, hogy jusson napjaink számtalan figyelmeztetése, amit hallunk-olvasunk a migránsok között beáramló alvó sejtekről, ügynökökről, akiktől egyszer majd kérhetnek valamit…

Mindezt egy, az élet teljesen más területéről érkező hír, pontosabban okfejtés juttatta eszembe. Él New Yorkban egy kanadai, jelenleg negyvenéves, egykor középszerű eredményeket elérő pillangóúszó, bizonyos Casey Barrett. Internetes adatbázisok szerint 1996-ban, az atlantai olimpián 200 pillangón sikerült magát felküzdeni a 11. helyre, azóta azonban inkább oktatja az úszást. Megalapította az Imagine Swimming Teamet, és – most jön a lényeg! – cikket jelentetett meg az egyébként tekintélyes Swimming World Magazin szaklapban. Ebben a cikkben nem tesz mást, mint vádaskodik Hosszú Katinka ellen – az ellen a magyar úszónő ellen, aki látványos eredményeivel legutóbb a napokban befejeződött kazanyi vizes vb-n kápráztatta el a világot. A szerző érvei széles skálán mozognak. Megállapítja: a „zuhanyhíradóban” az edzők azt morogják, hogy valamit biztosan szed a magyar lány, mert tisztán így nem lehet ilyen eredményeket elérni… Bizonyíték is van, jóllehet, csak vizuális: kidolgozott izomzat és világraszóló eredmények. A cikkíró kénytelen megállapítani, hogy Katinka 2012 óta eredményesebb, mint Michael Phelps, Katie Ledecky vagy Ryan Lochte, ám ez csak azért van – ó, borzalom! – mert szokatlanul gyorsan regenerálódik! Eddig ugyanis nem fordult elő, hogy egy úszó formája egész évben stabil, kiegyensúlyozott legyen, és képes legyen akár negyedóránként több úszásnemben is csúcsidőt úszni, még versenyidőszakon kívül is.

Barrett természetesen nem hagyja ki az egybevetést az NDK úszónőinek hetvenes, nyolcvanas években elért sikereivel, amelyek többségéről, lám-lám, utólag csak kiderült, hogy dopping segítségével érték el. Hátha majd valahogy itt is, most is kiderül? A szerző sajátosan színes érvelési technikáját és példázatként alkalmazott tájékozódási területeit pedig kellőképpen szemlélteti írásának az a kitétele, miszerint: „Aki meglepődik azon, hogy Hosszú Katinka doppingol, az olyan naiv, mint az a pasas, aki a sztriptízbárban megdöbben azon, hogy a lányok jelentős részének szilikon melle van…”

Na de komolyra fordítva a szót: tulajdonképpen érthető, ha az úszóvilágnak azon része, amely nemcsak, hogy nagy ország lévén óriási létszámból meríthet, hanem jól szervezett és megfelelően dotált egyetemi sportélettel, sportösztöndíjakkal és egyebekkel agyontámogatott világsztárokkal dicsekedhet, meghökken egy magyar lány csodálatos teljesítményén. Pedig megszokhatták volna: nálunk mindig akadt kiemelkedő úszóteljesítmény – nem akarok névsort idézni, de Csík Ferenctől Cseh Lászlóig, Darnyi Tamástól Wladár Sándorig, vagy éppen Székely Évától Szőke Katalinig és Gyarmati Andreától Egerszegi Krisztináig, számtalan példát találhattak volna erre. De hát – a gondolkodva körültekintésnél és tisztességes véleményalkotásnál ezúttal is látványosabb, „bulvárosabb” volt a hátulról jövő vádaskodás. Ez utóbbi állítással kapcsolatban érdemes idézni a Magyar Úszószövetség vezetőjének megállapítását, mely szerint „az amerikai magazin cikke honi erők sugallatára fogalmazódott meg”…

Megszólalt az ügyben Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője is, aki arra a kérdésre, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) gyakrabban és szigorúbban ellenőrzi-e azokat a sportolókat, akiket valaki nyilvánosan doppingolással vádolt meg, elmondta: ilyen gyakorlat nem létezik. „Az ellenőrzések mindig előre kidolgozott terv szerint zajlanak. Ha minden újságcikkre reagálnánk, amelyben valakit meggyanúsítanak, akkor állandóan, reggeltől estig csak ellenőriznénk. Egyébként számos olyan esetet tudnék említeni, amikor konkurens országok lapjai megvádolják a sportolókat, ez sajnos mindennapos. Hosszú Katinka pedig rendszeresen ad mintát, amikor itthon van, akkor mi is próbáljuk minél többször ellenőrizni – fűzte még hozzá Tiszeker Ágnes.

Visszatérve az alapcikkhez: a vádaskodó szerzőnek egyetlen érve maradt – már amennyiben ez érvnek tekinthető. „Bizonyíték nincs, a magyar lány sikeresen vett minden ellenőrzést, és éppen ez a gyanús.” Mint Bacsó Péter alapfilmjében, a bevezetőben említett Tanúban: „Az a gyanús, ami nem gyanús!”.
Ebből is látszik, hogy a – fogalmazzunk finoman – meghatározott, olykor alantas cél elérése érdekében kialakított érvelési, azaz rágalmazási módszer könnyedén túlél korszakokat, sőt, több más jelenséggel együtt rendszersemleges.