Vélemény és vita
Metrófájdalom a baloldalon
Kis híján elsírtam magam, amikor megláttam a tegnapi Népszabadság első oldalán, a hajtás fölött induló cikket.
„Nagy metrótrükk: új lett, maradhat?” Kellően zavarosra sikerült a háromhasábos főcím, de fő, hogy felkeltse a napilap olvasóinak érdeklődését. Mindig jól jön a zavar, amikor elleplezni kell valamit.
Arról van szó, hogy a főváros 3-as metrójának felújításával összefüggően az orosz partnerrel megkötött szerződést a már negyven éve futó, lepusztult metrókocsik felújítására, a tendert megnyert oroszok vadonatúj kocsik szállításával teljesítik. A múlt héten Budapestre érkezett első, teljesen modernizált, dizájnos, hófehér metrószerelvény nemcsak a tévéhíradó nézőit lepte meg, de a közlekedési szakembereket is, akik némi szemügyre vételt követően megállapították, hogy vadonatúj kocsikat kaptunk a feljavítottak helyett. Az orosz cég magyarázata szerint nem lehetséges felújítani megszabott időre a régi „roncsokat”, a műszaki paraméterek már nem felelnek meg jelenkori igényeknek, amelyek érintik a fékrendszert, a villamos meghajtást stb.
„Vajon mi szükség volt a hazai metrótörténelem eddigi legnagyobb trükkjére? Miért beszélnek (ezek…) felújításról az egyébként jobban hangzó vásárlás helyett?” – teszi fel a kérdést a baloldali napilap. A kért és kapott válaszok azonban megnyugtató felvilágosítással szolgálnak a lap cikkírójának is: az üzletet az oroszok kezdeményezték, a 2009 óta sorozatban gyártott szerelvények tüstént leszállíthatók, jól passzolnak az alagutakba – írja. Végigjárta és szemügyre vette az első jövevényt a 3-as vonalfelújítás projektigazgató főmérnöke és a Városi Tömegközlekedési Szakszervezet elnöke, a vadonatúj kocsik semmit sem őriztek meg régi mivoltukból, az automata irányítórendszer sokmilliárdos fejlesztése helyett két ember vezeti a szerelvényt az eddigi egy helyett. Újabb dolgozók jutnak munkához – mondom én –, amúgy meg az 1973 óta eltelt negyvenhárom év alatt nem történt metrókarambol Budapesten.
Jogos a kérdés, miért kell pejoratív felütésű tudósítással negatív hangulatot generálni a lap olvasóiban egy ilyen kedvező fejleményről? Vajon az angyalföldi és újlipótvárosi lakosok bolondok, és már előre bánják, hogy a katasztrofálisan leharcolt, förtelmes, mocskos-rozsdás metró helyett szép, új fehér vonattal utazhatnak? Miért baj jól bevált, megbízható árut kapni olcsón a drága helyett? A válasz kiolvasható a baloldalra szavazók számából.
Az Alstom metrókocsik egyébiránt 1,33 millió euróba kerültek a fővárosnak darabonként a mostani kilencszáznyolcvanezer eurós orosszal szemben. És ha már a rendszer- és metróváltás történeténél tartunk, tekintsünk vissza 1994-re, amikor napirendre került a Szovjetunió/Oroszország Magyarországgal szembeni államadósságának rendezése.
Boross Péter miniszterelnök és Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő 1994. áprilisban szerződést írt alá a nagyjából egymilliárd dollár összegű, a szovjetektől örökölt adósság törlesztéséről.
Az adósságcsomagot haditechnikai eszközök, gépjárművek, gépipari termékek, kombájnok szállításával, orosz cégek általi építkezések, nem kereskedelmi célú szolgáltatások árával törlesztették. A javak „lebontása” azonban az első szállítástól fogva, mondjuk úgy: gellert kapott a volt kommunistákból szocialistává szelídült, jól informált vállalkozók keze által. Viszonylag fiatal, a szovjet világot jól ismerő volt KISZ-es és MSZMP-s káderek 1993-ban szindikátust alapítottak „Társaság a Keleti Piacokért Egyesület” néven, amely mögött különféle cégek és üzletemberek bújtak meg. Köztük egy Hujber Ottó nevű konjunktúralovag – az Intertraverz t Rt. elnök-vezérigazgatója –, aki már hónapokkal a Csernomirgyinnel kötött szerződést megelőzve parolázott Kumarin orosz föderális miniszterrel, és megtárgyalta, milyen export-importszolgáltatásokkal, termékekkel állnak rendelkezésére a „zöldhasú bankók” zsebre vágása fejében. Tartós élelmiszerek kiszállításától fogva ZIL teherautók, Lada Niva terepjárók, vasúti teherkocsik ezrei, helikopterkiszolgáló és -javító üzem stb. importja került Hujber Ottó, Máté László, Kapolyi László, Katona Béla, Fabriczki András, Lakos László, Virágh Csaba és sok más becsületbajnok üzleti köreibe. Végül is az „olajgate” néven ismertté vált bomba leleplezés révén már a Horn-kormány alatt került nyilvánosságra 1996-ban az addigi legnagyobb hazai korrupciós botrány.
Az államadósság törlesztése fejében Oroszország felajánlotta a Horn–Kuncze-kormánynak a tervbe vett 4-es metró alagútjának kifúrását. Az ajánlatot tapsikolva kellett volna fogadni, az oroszok rutinja és olcsó munkadíja, meg a jutányos áron, szervizzel együtt kapható új metrószerelvények miatt. Ehelyett azonban az SZDSZ fővárosi főbástyáját parancsnokoló Demszky főpolgármester az Alstommal kötötte meg a vállalkozói szerződést. Vajon mennyi jattot kapott?
És lett Alstom. Az orosz vonat meg most is büdös a baloldalnak. Ilyen messzire vetül a most kipattant Alstom-korrupció hosszú árnyéka húsz év múltával is.
