Vélemény és vita
Mátrix
Morpheus, kérlek, jelentkezz! Itt Neo. Itt állok a Reitter utcai megállóban már húsz perce, a Futár negyedórája azt írja ki, hogy már itt van az 1-es villamos Kelenföld felé, de én nem látom
– Morpheus, kérlek, jelentkezz! Itt Neo. Itt állok a Reitter utcai megállóban már húsz perce, a Futár negyedórája azt írja ki, hogy már itt van az 1-es villamos Kelenföld felé, de én nem látom. Ha nem ér ide idejében a csatlakozás, elkerüljük egymást Trinityvel a Közvágóhídnál, ez esetben pedig biztosak lehetünk benne, hogy Smith ügynök újra az utunkba kerül. Morpheus, rossz a vétel, hallottad amit mondtam?
– Nyugodj meg, Neo, hallottam minden szavad, a villamos itt van a Reitternél, csak te egy másik valóságot érzékelsz, ami megtéveszt. Azt látod, hogy nincs ott, pedig ott van, nem késik. Trinity is ezzel fáraszt már negyedórája a Közvágóhídtól, neki sem tudtam mást mondani, valamiért ő sem látja tisztán a valóságot, azt mondja, tizennégy perce szobrozik a hídon, miközben a Futár szerint már rég utazik. Neo, szedd össze magad, ne higgy a szemednek, a villamos a Reitternél van, személyesen én vezetem.
Morpheus a beszélgetés végén elégedetten dőlt hátra a CAF összkomfortos vezérlőegységében, miközben járműve Kelenföld felé menet éppen komótosan kapaszkodott fel a Flórián térnél az Árpád hídra.
Morpheus mester egy ideje sokat töprengett azon, hogy a Budapesten közlekedők miért érzik úgy, a menetrendben közzétett, napközben érvényes, hatperces követési távolság helyett a Futár néha negyedórát vagy annál is több időt jelez a következő szerelvényig, ami aztán huszonöt perc múlva fut be. Az utasok olyasmiket is láttak, hogy ha mégis megjön a villamos, akkor mindjárt három-négy is érkezik belőle, így aztán az elsőn olyan tumultus alakul ki, mintha Kalkuttában közlekedne az ember, az utána jövő járművek pedig üresek. A balga utasok persze nem beszélték azt a kozmikus, dimenziókon, ismeretlen világokon átívelő nyelvet, amelyet Morpheus már elsajátított. Ez a nyelv a Budapesti Közlekedési Központ, a BKK által kikísérletezett kommunikációs forma volt, és aki ismerte, annak nem volt oka az idegeskedésre, hiszen tudta: az 1-es villamos mindig ott van, ahol lennie kell, mindig akkor indul, amikor indulnia kell, soha nem késik, nem akad el. A BKK nyelvét ismerők nem tapasztalhattak olyat, hogy a Kika áruháznál délelőttönként összetorlódik az egymásra szervezett öt tanulójárat, majd szirénázó autókkal érkező állítólagos szakemberek vakargatják a fejüket, mire másfél óra múlva sikerül valamelyest helyreállítani a rendet. Bár Morpheus még sosem tapasztalt olyat, hogy két villamos érkezése között napközben tíz perc is eltelik, akkor is tudta jól, hogy a BKK ilyen esetekben azonnal pótlóbuszokat állít forgalomba, de persze azokat a titkos nyelvet nem beszélő, nem értő pórnépek nem látják.
Mentőötletként Morpheus azt tanácsolta a fedőtevékenység gyanánt újságíróként dolgozó Neónak, hogy tanítsa meg a felettesét BKK-ul, és onnantól a főszerkesztője nem fogja leszúrni, ha elkésik.
– Nyugodj meg, Neo, hallottam minden szavad, a villamos itt van a Reitternél, csak te egy másik valóságot érzékelsz, ami megtéveszt. Azt látod, hogy nincs ott, pedig ott van, nem késik. Trinity is ezzel fáraszt már negyedórája a Közvágóhídtól, neki sem tudtam mást mondani, valamiért ő sem látja tisztán a valóságot, azt mondja, tizennégy perce szobrozik a hídon, miközben a Futár szerint már rég utazik. Neo, szedd össze magad, ne higgy a szemednek, a villamos a Reitternél van, személyesen én vezetem.
Morpheus a beszélgetés végén elégedetten dőlt hátra a CAF összkomfortos vezérlőegységében, miközben járműve Kelenföld felé menet éppen komótosan kapaszkodott fel a Flórián térnél az Árpád hídra.
Morpheus mester egy ideje sokat töprengett azon, hogy a Budapesten közlekedők miért érzik úgy, a menetrendben közzétett, napközben érvényes, hatperces követési távolság helyett a Futár néha negyedórát vagy annál is több időt jelez a következő szerelvényig, ami aztán huszonöt perc múlva fut be. Az utasok olyasmiket is láttak, hogy ha mégis megjön a villamos, akkor mindjárt három-négy is érkezik belőle, így aztán az elsőn olyan tumultus alakul ki, mintha Kalkuttában közlekedne az ember, az utána jövő járművek pedig üresek. A balga utasok persze nem beszélték azt a kozmikus, dimenziókon, ismeretlen világokon átívelő nyelvet, amelyet Morpheus már elsajátított. Ez a nyelv a Budapesti Közlekedési Központ, a BKK által kikísérletezett kommunikációs forma volt, és aki ismerte, annak nem volt oka az idegeskedésre, hiszen tudta: az 1-es villamos mindig ott van, ahol lennie kell, mindig akkor indul, amikor indulnia kell, soha nem késik, nem akad el. A BKK nyelvét ismerők nem tapasztalhattak olyat, hogy a Kika áruháznál délelőttönként összetorlódik az egymásra szervezett öt tanulójárat, majd szirénázó autókkal érkező állítólagos szakemberek vakargatják a fejüket, mire másfél óra múlva sikerül valamelyest helyreállítani a rendet. Bár Morpheus még sosem tapasztalt olyat, hogy két villamos érkezése között napközben tíz perc is eltelik, akkor is tudta jól, hogy a BKK ilyen esetekben azonnal pótlóbuszokat állít forgalomba, de persze azokat a titkos nyelvet nem beszélő, nem értő pórnépek nem látják.
Mentőötletként Morpheus azt tanácsolta a fedőtevékenység gyanánt újságíróként dolgozó Neónak, hogy tanítsa meg a felettesét BKK-ul, és onnantól a főszerkesztője nem fogja leszúrni, ha elkésik.