Mancsaftok, egyedül

Hiába na, empátiám nem ismer határokat. Annyi van belőle, hogy még én adok kölcsön. Már valami rendszer bevezetésén töprengek – empátiafolyósítás terén, persze.

Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államok bukaresti nagykövete megsértette Románia érzékenységét. Mert van neki. Na jó, ne vitassuk, kinek nincs? Csak az a kérdés, ki és hol hordja azt. Ha hordja egyáltalán. Mennyire sértődékeny, s nem utolsósorban az sem mindegy, mi védi azt az érzékenységet. Rakétapajzs, teknőspáncél vagy mogyoróhéj?

Ahogy elnézem, Romániát mostanában nem nehéz megbántani, igyekszem hát e sorok megfogalmazásakor is jobban ragaszkodni a tényekhez, még többet könnyezni, sőt börönkölni nagyokat. Igen, székely testvérek gyakran használják ezt a kifejezést is, sírásra-rívásra, hangosabban történő szomorkodásra. Csakhogy ők nem börönkölnek – eleget. Így pedig, ha nem vigyáznak, Románia hisztije lesz megint hangosabb, s amilyen ügyes a diplomáciában, rövid idő alatt látványosan a hasznára fordíthatja sértődékenységét.

Tényeket ígértem, lássuk hát. Érzékenységére figyelmeztette a román külügyminisztérium Hans Klemm amerikai nagykövetet, miután a diplomatáról olyan fotó jelent meg a román médiában, amelyen egy ajándékba kapott székely zászlót tart Kovászna megyei elöljárókkal közösen. A külügy szerdán kiadott közleményében elismerte: az Egyesült Államok nagykövetének munkaköri leírásába tartozik, hogy helyhatóságokkal konzultálva személyesen tájékozódjék a fogadó ország realitásairól. „Az ilyen látogatások egyik előfeltétele a létező érzékenységek ismerete és figyelembevétele. Ezt az álláspontunkat amerikai partnereinkkel is tudattuk a bukaresti nagykövetséggel folytatott megbeszélés keretében” – olvasható a román külügyi közleményben.

A konzervatív Evenimentul Zilei Adrian Nastase volt román szociáldemokrata kormányfő kommentárját idézte. A közügyektől a bíróság által eltiltott volt miniszterelnök furcsa egybeesésnek találta, hogy Klemm egy székely zászlóval „ünnepelte” a Románia és az Egyesült Államok közötti stratégiai partnerségi nyilatkozat aláírásának ötödik évfordulóját, nem sokkal az után, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök egy interjúban arra figyelmeztetett, a második világháborút lezáró békeszerződés megkérdőjelezése a román és magyar határok újratárgyalását is szükségessé tenné.

A Hotnews.ro jobboldali hírportál megjegyezte, hogy a székely zászló használata a térség egyik kényes problémája. „A fénykép a parlamenti választások előkampányában került nyilvánosságra, a kampányban pedig várhatóan a nacionalizmus lesz az egyik legfontosabb vitatéma” írták.

Bukarest és a román sajtó viselkedése meglehetősen beszédes. Leülnek az óvoda közepébe, és hangosan duzzognak ország meg világ előtt, hogy annak az Egyesült Államoknak a nagykövete, amely Romániát a térség egyik stratégiai fontosságú térségévé emelte (persze, adott volt hozzá geopolitikai elhelyezkedése is), piszkálja az ő érzékenységét.

Amely érzékenység tekintetében Bukarest meglehetősen egyoldalú. Amikor ugyanis Székelyföld létezésének a tagadása feszíti a ma is fanarióta mellkasokat, az ott élők érzékenysége körülbelül olyan súllyal esik latba, mint egy pár bocskor két darab rámás csizma közé.

Hans Klemm magatartása ehhez képest üdvös, és a huszonnegyedik órában érkezett. Amikor a hét elején meglátogatta Románia két magyar többségű térségét, Hargita és Kovászna megyét, csíkszerdai sajtóértekezletén a diplomata kerülte, hogy véleményt nyilvánítson a kényes témákról.
A székely zászlóra vonatkozó kérdésre reagálva viszont a konkrét és igazságos törvényes keret megszabását sürgette. Sepsiszentgyörgyön úgy nyilatkozott: az Egyesült Államok támogatja a székelyföldiek jogát, hogy akár petíciókban, akár tömegmegmozdulásokon hangot adjanak elégedetlenségüknek.

Rövid idő alatt így került fel az erdélyi magyarság a világpolitika térképére,méghozzá két nagyhatalom, Oroszország első emberének és Washington képviselőjének a közvetítésével. Ritka és – a mindent tematizáló migrációs válság kellős közepén – alig­ha visszatérő, gyorsan elillanó alkalom ez arra, hogy az erdélyi magyarság jogküzdelme olyan hátszelet kapjon, amely történelmi távlatokba repíthet­né azt előre. Sajnos, egyelőre senki nem húzatta fel a vitorlákat. A mancsaftok – már megint – egyedül vannak.