Ehhez nem is kell folyamatosan nyomon követnünk a Központi Statisztikai Hivatal jelentéseit, de ha valaki erre érez késztetést, az pontosan tudja, hogy az elmúlt két évben két számjegyű volt a keresetek emelkedése. Az év végére a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nemzetgazdasági szintű átlagos bruttó keresete meghaladta a 360 000 forintot, ami pestiesen szólva nem semmi, főleg úton-útfélen hallva azokat a sirámokat – bár ezek a szólamok már egyre halkabbak –, hogy itt nem lehet élni, ha valaki akar valamit, innen mihamarabb érdemes elhúzni.
Még inkább beszédes adat, és immáron kész tény, hogy tavaly az első tíz hónapban 10,6 százalékkal emelkedtek a bruttó és a nettó keresetek, az év egészében a 11 százalékot is meghaladhatták, miközben a reálkeresetek növekedése megközelítette tavaly a 8,5 százalékot. A nettó jövedelmek 65 százalékkal emelkedtek 2010 óta, és elemzői várakozások szerint 2013-tól 2019 végéig 51 százalékkal nőhetnek a reálbérek, ami globálisan is kiemelkedő ütemet jelent. A növekedésre a munkaerő-kereslet élénkülése, a minimálbér és a garantált bérminimum nyolc-, illetve tizenkét százalékos emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá bizonyos állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással. A minimálbér esetében még annyit érdemes megjegyezni, hogy míg 2010-ben 73 500 forint volt, idén 149 000 forintra, azaz kilenc év alatt több mint duplájára emelkedett.
Sajnos a közéletben, azaz a politikában nem ennyire egyértelműek a számok, még az sem, hogy a Fidesz–KDNP kormányzása alatt több mint duplájára nőtt a minimálbér és a szakmunkás bérminimum, mindig van mit kifordítani és más értelmet adni. Az ellenzéki pártok ugyanis az eredmények ellenére a kezdetektől fogva támadják azt a gazdaságpolitikát, amit a kormánypártok képviselnek. Hunyadi János óta köztudott, hogy a legjobb védekezés a támadás, de mégis szerényebben kellene hadonászni a kardokkal. A szocialista kormányok idején ugyanis éppen ennek ellenkezője történt, legyengült a gazdaság, egymillió ember került utcára, az adók az egekbe szöktek, és a bérek nem vagy csak alig emelkedtek. Egészen pontosan a minimálbér kisebb mértékben nőtt a balliberális kormányok nyolc éve alatt, mint a Fidesz–KDNP kormányzás első négy évében.
Csodák persze nincsenek, leginkább a piaci folyamatok szabályozzák a béreket is, a kedvező kormányzati intézkedések ezt elő tudják segíteni. A feszített munkaerőpiac, a rekordalacsony munkanélküliség, a fejlett uniós országok magas bérszínvonala és az ebből is adódó szakemberhiány egyszerűen kikényszeríti a magasabb béreket. Ezzel együtt szinte menetrendszerűen újabb központi segítség érkezik a munkaerőpiacra. Nem véletlenül jelentette be a héten a Pénzügyminisztérium, hogy a foglalkoztatottak számának bővítése érdekében program indul Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében, ami a munkaadók és a munkaügyi kirendeltségek közötti hatékonyabb információátadást teszi lehetővé, könnyebbé téve ezzel az elhelyezkedést a versenyszférában.
De térjünk vissza a számokhoz: a gazdasági jellegű kivándorlás akkor lanyhulhat, illetve szűnhet meg, ha a bérek elérik a célországban kapható jövedelem legalább nyolcvan százalékát. Figyelembe véve a folyamatos két számjegyű béremelést, eljöhet az az idő is, amikor az osztrák és a német cégek kénytelenek lesznek nélkülözni a magyar munkavállalókat.
Még inkább beszédes adat, és immáron kész tény, hogy tavaly az első tíz hónapban 10,6 százalékkal emelkedtek a bruttó és a nettó keresetek, az év egészében a 11 százalékot is meghaladhatták, miközben a reálkeresetek növekedése megközelítette tavaly a 8,5 százalékot. A nettó jövedelmek 65 százalékkal emelkedtek 2010 óta, és elemzői várakozások szerint 2013-tól 2019 végéig 51 százalékkal nőhetnek a reálbérek, ami globálisan is kiemelkedő ütemet jelent. A növekedésre a munkaerő-kereslet élénkülése, a minimálbér és a garantált bérminimum nyolc-, illetve tizenkét százalékos emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá bizonyos állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással. A minimálbér esetében még annyit érdemes megjegyezni, hogy míg 2010-ben 73 500 forint volt, idén 149 000 forintra, azaz kilenc év alatt több mint duplájára emelkedett.
Sajnos a közéletben, azaz a politikában nem ennyire egyértelműek a számok, még az sem, hogy a Fidesz–KDNP kormányzása alatt több mint duplájára nőtt a minimálbér és a szakmunkás bérminimum, mindig van mit kifordítani és más értelmet adni. Az ellenzéki pártok ugyanis az eredmények ellenére a kezdetektől fogva támadják azt a gazdaságpolitikát, amit a kormánypártok képviselnek. Hunyadi János óta köztudott, hogy a legjobb védekezés a támadás, de mégis szerényebben kellene hadonászni a kardokkal. A szocialista kormányok idején ugyanis éppen ennek ellenkezője történt, legyengült a gazdaság, egymillió ember került utcára, az adók az egekbe szöktek, és a bérek nem vagy csak alig emelkedtek. Egészen pontosan a minimálbér kisebb mértékben nőtt a balliberális kormányok nyolc éve alatt, mint a Fidesz–KDNP kormányzás első négy évében.
Csodák persze nincsenek, leginkább a piaci folyamatok szabályozzák a béreket is, a kedvező kormányzati intézkedések ezt elő tudják segíteni. A feszített munkaerőpiac, a rekordalacsony munkanélküliség, a fejlett uniós országok magas bérszínvonala és az ebből is adódó szakemberhiány egyszerűen kikényszeríti a magasabb béreket. Ezzel együtt szinte menetrendszerűen újabb központi segítség érkezik a munkaerőpiacra. Nem véletlenül jelentette be a héten a Pénzügyminisztérium, hogy a foglalkoztatottak számának bővítése érdekében program indul Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében, ami a munkaadók és a munkaügyi kirendeltségek közötti hatékonyabb információátadást teszi lehetővé, könnyebbé téve ezzel az elhelyezkedést a versenyszférában.
De térjünk vissza a számokhoz: a gazdasági jellegű kivándorlás akkor lanyhulhat, illetve szűnhet meg, ha a bérek elérik a célországban kapható jövedelem legalább nyolcvan százalékát. Figyelembe véve a folyamatos két számjegyű béremelést, eljöhet az az idő is, amikor az osztrák és a német cégek kénytelenek lesznek nélkülözni a magyar munkavállalókat.
