Vélemény és vita
Liberális konspirációk
Álláspont. Felejtsük már végre el ezt az euroatlantinak nevezett értékrend-komikumot.
Jó dolog hányni?
No, nem úgy orvosilag, receptre, gyógyítólag. Úgy komolyan, okádva, fejet verve a vécékagylóba. És utána posztolni ezt a világhálón, büszkén mutogatva testnedvet, kérem, ne gondoljunk bele, hogy milyet.
Ez a mai magyarországi liberalizmus. Politikában, hobbiban, mindenben.
A liberalizmus kifejezés angolszász alapja, a liberty szó szabadságot jelent. Szebb szó a szabadságnál kevesebb van világunkban. A magyar történelem erről szól, életet adtunk néha reménytelen harcért is. Egy szó van talán szebb a szabadságnál, az a szerelem.
A liberális értelmezésben ez ma azt jelenti, hogy bárkivel, bárhogy, bármikor. A szabadság és a szerelem ostoba ötbetűs kultuszszóvá, LMBTQ-vá degradálódik. Nyáladzó kamiontáncosok világa ez.
A liberalizmus alapesetben azt jelenti, hogy ezt ennek ellenére elfogadom. Én azt teszem, amit akarok, te azt, amit akarsz.
Az Európai Unió bürokratái, pesti romkocsmai haszontársaik, csinosan öltözött követőik azt mondják viszont: ezt muszáj!
Ezt kell!
Szeresd ezt!
Nyeljél és örüljél!
Mert szeretned kell ezt! Ha nem teszed, akkor nem vagy résztvevője a mi játékunknak. Te soviniszta, fasiszta vagy, az emberi jogot semmibe veszed, és azt hiszed, hogy Hirosima vérbálja kellett ahhoz, hogy ma Los Angelesben egy japánnak öltözött ember népszerűsítse az atom Nagasaki-sushit.
S akkor most tényleg beszéljünk komolyan!
A liberalizmus alapesetben az elfogadásról, a megértésről, jóféle dolgokról szól. Utánanéztem, internetes magyarázóportál is írja: „a liberalizmus az egyén szabadságát jelöli meg mint legfontosabb politikai célt”.
Gond lenne ez? Sőt, gyönyörűen és csábosan hangzik.
S innentől valóság.
Van egy ország, amely az említett magasztos elvek nevében felégeti a fél világot. A demokrácia azonban nem egy rosszul panírozott rántott hús, sőt, még csak nem is egy állott pizza, amelyet megeszel, vagy csak ez van. Ez önrendelkezésről, a nép akaratáról, szabad akaratáról szól. Ennek nincsenek mércéi: ez vagy van, vagy nincs.
Tényleg választanunk kell?
Muszka vagy jenki?
Ez a liberális önigazolás kérdése.
Kedves Olvasó, kérem, értse a kérdés lényegét. Nem választani kell!
Muszka, jenki, ikeás vagy fehér-kék béenvés emblémájú. Nem vagyunk termékek, vagy fizetést hónap elején árura cserélő, bankkártyát morzsoló gépek.
Még egyszer: muszka vagy jenki?
Miért válasszak?
Magyarországnak függetlennek kell lennie!
A megalkuvás, a kisebbik rossz keresése nem válasz, hanem aljasság.
A liberalizmus szót talán Kossuth Lajos használta először értelmesen a magyar közéletben. Kossuth sok hibája mellett egyben végig kitartott: a magyarok döntsenek a magyarokról. A függetlenségről nincs alku.
A mai magyarországi ellenzék szolgálni és végrehajtani akar. Nem csak ezt akarja tenni, ezt szereti csinálni. Az ő liberalizmusa csupán kufárlogika.
Azt gondolom, hogy a szabadság azt jelenti, mi magunk döntünk saját értékeinkről, életünkről. Ha valamiről, akkor erről szól őseink történelemkönyve.
Nektek, kedves liberálisnak nevezett barátok és barátnőfélék, mikor adott a világ olyan felhatalmazást, hogy ti döntsetek mindenről és mindenkiről? Ki hatalmazott fel titeket, hogy mindenről és mindenkiről véleményt mondjatok, és csak az a verdikt legyen örök érvényű? S erre nem válasz a holokauszt. Amúgy ha érdeklődni tetszik a valóság iránt, azoknak a bizonyos lágereknek a zömét Iván szabadította fel, és nem Ryan közlegény. Ha fáj, neki tegyél koszorút, és ne az ő emlékműveit alázd! Ő tiszteli a tieidet…
Felejtsük már végre el ezt az euroatlantinak nevezett értékrend-komikumot. Soros György egy bájos öregúr, vérré kereste rajtunk magát, távozzon békében, vagy ahogy megfizetik – de nem szabhatja meg senki, dolláron ülve sem, milyen legyen a mi Magyarországunk.
Nem Barack Obama vagy Angela Merkel alkuja számít Európáról. Kossuth írta:
„Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság, nem lesz nyugalom, csak nagyravágyási, túlsúlyra törekvési vetélkedések lesznek egyfelől, másfelől örökös konspirációk.”
Tetszik érteni?
No, nem úgy orvosilag, receptre, gyógyítólag. Úgy komolyan, okádva, fejet verve a vécékagylóba. És utána posztolni ezt a világhálón, büszkén mutogatva testnedvet, kérem, ne gondoljunk bele, hogy milyet.
Ez a mai magyarországi liberalizmus. Politikában, hobbiban, mindenben.
A liberalizmus kifejezés angolszász alapja, a liberty szó szabadságot jelent. Szebb szó a szabadságnál kevesebb van világunkban. A magyar történelem erről szól, életet adtunk néha reménytelen harcért is. Egy szó van talán szebb a szabadságnál, az a szerelem.
A liberális értelmezésben ez ma azt jelenti, hogy bárkivel, bárhogy, bármikor. A szabadság és a szerelem ostoba ötbetűs kultuszszóvá, LMBTQ-vá degradálódik. Nyáladzó kamiontáncosok világa ez.
A liberalizmus alapesetben azt jelenti, hogy ezt ennek ellenére elfogadom. Én azt teszem, amit akarok, te azt, amit akarsz.
Az Európai Unió bürokratái, pesti romkocsmai haszontársaik, csinosan öltözött követőik azt mondják viszont: ezt muszáj!
Ezt kell!
Szeresd ezt!
Nyeljél és örüljél!
Mert szeretned kell ezt! Ha nem teszed, akkor nem vagy résztvevője a mi játékunknak. Te soviniszta, fasiszta vagy, az emberi jogot semmibe veszed, és azt hiszed, hogy Hirosima vérbálja kellett ahhoz, hogy ma Los Angelesben egy japánnak öltözött ember népszerűsítse az atom Nagasaki-sushit.
S akkor most tényleg beszéljünk komolyan!
A liberalizmus alapesetben az elfogadásról, a megértésről, jóféle dolgokról szól. Utánanéztem, internetes magyarázóportál is írja: „a liberalizmus az egyén szabadságát jelöli meg mint legfontosabb politikai célt”.
Gond lenne ez? Sőt, gyönyörűen és csábosan hangzik.
S innentől valóság.
Van egy ország, amely az említett magasztos elvek nevében felégeti a fél világot. A demokrácia azonban nem egy rosszul panírozott rántott hús, sőt, még csak nem is egy állott pizza, amelyet megeszel, vagy csak ez van. Ez önrendelkezésről, a nép akaratáról, szabad akaratáról szól. Ennek nincsenek mércéi: ez vagy van, vagy nincs.
Tényleg választanunk kell?
Muszka vagy jenki?
Ez a liberális önigazolás kérdése.
Kedves Olvasó, kérem, értse a kérdés lényegét. Nem választani kell!
Muszka, jenki, ikeás vagy fehér-kék béenvés emblémájú. Nem vagyunk termékek, vagy fizetést hónap elején árura cserélő, bankkártyát morzsoló gépek.
Még egyszer: muszka vagy jenki?
Miért válasszak?
Magyarországnak függetlennek kell lennie!
A megalkuvás, a kisebbik rossz keresése nem válasz, hanem aljasság.
A liberalizmus szót talán Kossuth Lajos használta először értelmesen a magyar közéletben. Kossuth sok hibája mellett egyben végig kitartott: a magyarok döntsenek a magyarokról. A függetlenségről nincs alku.
A mai magyarországi ellenzék szolgálni és végrehajtani akar. Nem csak ezt akarja tenni, ezt szereti csinálni. Az ő liberalizmusa csupán kufárlogika.
Azt gondolom, hogy a szabadság azt jelenti, mi magunk döntünk saját értékeinkről, életünkről. Ha valamiről, akkor erről szól őseink történelemkönyve.
Nektek, kedves liberálisnak nevezett barátok és barátnőfélék, mikor adott a világ olyan felhatalmazást, hogy ti döntsetek mindenről és mindenkiről? Ki hatalmazott fel titeket, hogy mindenről és mindenkiről véleményt mondjatok, és csak az a verdikt legyen örök érvényű? S erre nem válasz a holokauszt. Amúgy ha érdeklődni tetszik a valóság iránt, azoknak a bizonyos lágereknek a zömét Iván szabadította fel, és nem Ryan közlegény. Ha fáj, neki tegyél koszorút, és ne az ő emlékműveit alázd! Ő tiszteli a tieidet…
Felejtsük már végre el ezt az euroatlantinak nevezett értékrend-komikumot. Soros György egy bájos öregúr, vérré kereste rajtunk magát, távozzon békében, vagy ahogy megfizetik – de nem szabhatja meg senki, dolláron ülve sem, milyen legyen a mi Magyarországunk.
Nem Barack Obama vagy Angela Merkel alkuja számít Európáról. Kossuth írta:
„Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság, nem lesz nyugalom, csak nagyravágyási, túlsúlyra törekvési vetélkedések lesznek egyfelől, másfelől örökös konspirációk.”
Tetszik érteni?