Vélemény és vita
Lámpaoltás
Zomborban nem nyílik őszre magyar tagozat az általános iskola első osztályában – ennyire tényszerű, ennyire egyszerű a hír.
És még csak ököllel az asztalt csapkodva a szerb hatóságokat sem lehet hibáztatni; mert egyszerűen nincs magyar gyerek a városban, akit be lehet íratni.
Zombor, Bács-Bodrog vármegye egykori megyeszékhelye ma Szerbiához tartozik, és szerényen – szinte észrevétlenül – megbújik a szerb–horvát–magyar hármas határ csücskében. Útlevél vagy megfelelő, határátlépésre jogosító papír, okmány, irat nélkül innen csak visszaút van. S Zomborban, a Testvériség-Egység Általános Iskolában üresek maradnak ősztől az elsős magyar osztály padjai. A városban korábban már megtörtént, hogy nem nyílt magyar gimnáziumi tagozat, de arra még nem volt példa, hogy az általánosban se nyíljon első osztály. „Hosszú ideje húzódik a demográfiai krízis. Az 1990-es évek elején ránk szakadt a háború, az infláció, a teljes nincstelenség. Aki tehette, menekült a nincstelenség elől, falvaink elnéptelenedtek, volt olyan település, ahol egész évben senki sem kötött házasságot, gyerek nem született. Az iskoláskorúak meg már külföldön voltak. És akkor van egy szomorú látomásom. A középkorban tekintélyt élveztek azok, akik értettek a betűvetéshez, és könyveket tudtak olvasni. Hamarosan megtörténhet, hogy ilyen ritkaságszámba kerülnek azok, akik elmondhatják magukról, hogy ők még anyanyelvükön, magyarul tanulhattak az iskolában” – írja most a zombori Fekete J. József kritikus, irodalomtörténész, újságíró barátom. Zomborban 1910-ben még több mint tízezer magyar élt, ami akkoriban a település csaknem egyharmada volt. Aztán 2002-re megszaporodott ugyan a lakosság, de az ötvenegy és fél ezres lélekszámnak már a tíz százalékát sem tette ki az a maréknyi, háromezer-hétszáz magyar, aki még ott élt. Ma pedig már nincs egy iskolaérett gyermek sem, úgyhogy végül a lámpát is a nagyszülőknek kell majd leoltaniuk.
Zombor, Bács-Bodrog vármegye egykori megyeszékhelye ma Szerbiához tartozik, és szerényen – szinte észrevétlenül – megbújik a szerb–horvát–magyar hármas határ csücskében. Útlevél vagy megfelelő, határátlépésre jogosító papír, okmány, irat nélkül innen csak visszaút van. S Zomborban, a Testvériség-Egység Általános Iskolában üresek maradnak ősztől az elsős magyar osztály padjai. A városban korábban már megtörtént, hogy nem nyílt magyar gimnáziumi tagozat, de arra még nem volt példa, hogy az általánosban se nyíljon első osztály. „Hosszú ideje húzódik a demográfiai krízis. Az 1990-es évek elején ránk szakadt a háború, az infláció, a teljes nincstelenség. Aki tehette, menekült a nincstelenség elől, falvaink elnéptelenedtek, volt olyan település, ahol egész évben senki sem kötött házasságot, gyerek nem született. Az iskoláskorúak meg már külföldön voltak. És akkor van egy szomorú látomásom. A középkorban tekintélyt élveztek azok, akik értettek a betűvetéshez, és könyveket tudtak olvasni. Hamarosan megtörténhet, hogy ilyen ritkaságszámba kerülnek azok, akik elmondhatják magukról, hogy ők még anyanyelvükön, magyarul tanulhattak az iskolában” – írja most a zombori Fekete J. József kritikus, irodalomtörténész, újságíró barátom. Zomborban 1910-ben még több mint tízezer magyar élt, ami akkoriban a település csaknem egyharmada volt. Aztán 2002-re megszaporodott ugyan a lakosság, de az ötvenegy és fél ezres lélekszámnak már a tíz százalékát sem tette ki az a maréknyi, háromezer-hétszáz magyar, aki még ott élt. Ma pedig már nincs egy iskolaérett gyermek sem, úgyhogy végül a lámpát is a nagyszülőknek kell majd leoltaniuk.