Vélemény és vita
Lábgomba
Megmételyez, az életemre tör ez a gaz diktatúra – sivalkodott kicsiny, a pesti bulinegyedben lévő legénylakásában Ágasshy Hümér
Megmételyez, az életemre tör ez a gaz diktatúra – sivalkodott kicsiny, a pesti bulinegyedben lévő legénylakásában Ágasshy Hümér, miközben eszeveszetten vakargatta nejlonzoknis lábait egy újabb, szűnni nem akaró viszketésroham miatt. A közepesen sikertelen telefonos direktértékesítő számos összeesküvés-elméletet lepörgetett nem túl fényes elméjében az utóbbi napokban, hogy kiderítse kínjai forrását, ezek közül azonban számos teória vakvágánynak bizonyult.
Bár Hümér hétpróbás puhány volt, e tulajdonságát négyzetesen múlta felül a másik, a hipochondria. A harmincas éveiben járó, reménytelenül szingli fiatalember mégsem a nyűgjeivel agyonszekált orvosától, illetve gyógyszerészétől, hanem a televízióból cunamiként ömlő, ikerpárokat szerepeltető debil hirdetésekből tudta meg a fájdalmas diagnózist, amelyet még magának is alig mert beismerni: lábgombája van.
Ágasshy Hümér sokáig halogatott látogatást tett nemrég a Piliscsakrán élő, magyarságát indokolatlanul túlhangsúlyozó unokatestvérénél, Korhelly Vajk Csataráznál és annak családjánál. A kozmopolitizmus összes hülyeségét erénynek gondoló Hümér betegségtudata kialakulásának első periódusában felidézte a szörnyű esetet, amikor Csataráz a rokoni vizit másnapján, az alapos másnaposság szörnyű terhe mellett kapálni invitálta. Hümér valóban segíteni akart a kuzinnak, de világbajnok balfékként az első mozdulattal bokán vágta magát, aminek az lett a vége, hogy unokabáty visszafuvarozta Pestre. Hümér felhívta hát, hogy a vidéki lét rejtelmeit ismerő Csataráztól kérjen felvilágosítást, a balul végződött kapálás okozhatta-e az ő lábgombáját, és hogy a kerti szerszám megfelelően fertőtlenítve lett-e a művelet előtt. Korhelly Vajk Csataráz a legbravúrosabb matyóminták cifraságát megszégyenítő káromkodásfüzérrel teremtette le telefonon unokaöccsét annak már-már aggasztó mélységű puhánysága miatt.
– Persze, te hülyegyerek, nem tudtad, hogy mi itt, Csakrán csak sebészeti minőségben sterilizált vellával hányjuk a disznóganyét? Na, a te kedvedért megígérem, hogy az idei cefrét sem vízzel, hanem tömény hipóval öntöm föl, meg abba rakom a szalonnát is. Konyhasó jó lesz hozzá, vagy himalájai jaknyalogatta tündérsóval dörzsöljem be a sunkát, hogy ne legyen tőle kiütésed?
Ágasshy Hümér Csataráz szavait úgy értelmezte, hogy a lábgomba biztosan nem Piliscsakrán támadta meg. A televízióból ömlő ikerpáros baromság hatására a fiatalember úgy döntött, kipróbálja a propagált gyógymódot. Vásárolt nyolszázhatvannégy fiola különféle, lábgombára ajánlott kencét, azokat magára kente, a dobozaikkal körberakta magát a kanapén, majd két napig ott üldögélt, de semmi javulást nem tapasztalt. Később rájött, hogy az ugyancsak a kanapén hentergő ikertestvér hiányában ez nem is sikerülhetett. A kétnapos mélázás alatt Hümérnek egyszer eszébe jutott, hogy lábadozása kezdetén korábbi dacának ellenére mégiscsak lement a Ligetvárosba tüntizni, és a forradalmárok által hátrahagyott kutyaszar okozhatta a lábgombáját, de ezt a teóriát gyorsan elhessegette: a Liget Forradalmárai számára szent emberek, Felkent Demokraták, így a kutyáik végterméke sem okozhatott neki egészségügyi ártalmakat. A fiatalember belátta, hogy a rendőrökkel vívott csetepatéhoz amúgy sem volt közel, hanem egy közeli nagyobb bokor mögül átszellemült jógázással segítette a Forradalmárokat az átkaroló hadművelet végrehajtásában.
Az említett újabb viszketésroham közben az intenzív vakarózás hatására Ágasshy Hümér nejlonzoknija hangos reccsenéssel elszakadt, amitől ő megvilágosodott, és rájött, hogy mikor támadta meg a lábgomba: nemrég a cimboráival járt Óbudán, a Köbüki kertben, ahol barátai valódi biorozéval itatták meg. A kissé kótyagos fiatalember hazafelé, az 1-es villamoson bámészkodva megpillantotta a vizes világbajnokságra újjáépített Dagonya uszodát, s ettől eszébe jutott, hogy visítozott, amikor kisfiú korában be kellett mennie a medencébe az úszótanfolyamon. Másnap viszketni kezdett a lába, így bizonyossá vált, hogy az ördögi hatalom a legbelső félelmeit felhasználva akarja manipulálni. Ágasshy Hümér nagyon szomorú lett, amikor meghallotta a hírt, hogy Magyarország rendezi a 2024-es rövid pályás úszó-világbajnokságot is.
Bár Hümér hétpróbás puhány volt, e tulajdonságát négyzetesen múlta felül a másik, a hipochondria. A harmincas éveiben járó, reménytelenül szingli fiatalember mégsem a nyűgjeivel agyonszekált orvosától, illetve gyógyszerészétől, hanem a televízióból cunamiként ömlő, ikerpárokat szerepeltető debil hirdetésekből tudta meg a fájdalmas diagnózist, amelyet még magának is alig mert beismerni: lábgombája van.
Ágasshy Hümér sokáig halogatott látogatást tett nemrég a Piliscsakrán élő, magyarságát indokolatlanul túlhangsúlyozó unokatestvérénél, Korhelly Vajk Csataráznál és annak családjánál. A kozmopolitizmus összes hülyeségét erénynek gondoló Hümér betegségtudata kialakulásának első periódusában felidézte a szörnyű esetet, amikor Csataráz a rokoni vizit másnapján, az alapos másnaposság szörnyű terhe mellett kapálni invitálta. Hümér valóban segíteni akart a kuzinnak, de világbajnok balfékként az első mozdulattal bokán vágta magát, aminek az lett a vége, hogy unokabáty visszafuvarozta Pestre. Hümér felhívta hát, hogy a vidéki lét rejtelmeit ismerő Csataráztól kérjen felvilágosítást, a balul végződött kapálás okozhatta-e az ő lábgombáját, és hogy a kerti szerszám megfelelően fertőtlenítve lett-e a művelet előtt. Korhelly Vajk Csataráz a legbravúrosabb matyóminták cifraságát megszégyenítő káromkodásfüzérrel teremtette le telefonon unokaöccsét annak már-már aggasztó mélységű puhánysága miatt.
– Persze, te hülyegyerek, nem tudtad, hogy mi itt, Csakrán csak sebészeti minőségben sterilizált vellával hányjuk a disznóganyét? Na, a te kedvedért megígérem, hogy az idei cefrét sem vízzel, hanem tömény hipóval öntöm föl, meg abba rakom a szalonnát is. Konyhasó jó lesz hozzá, vagy himalájai jaknyalogatta tündérsóval dörzsöljem be a sunkát, hogy ne legyen tőle kiütésed?
Ágasshy Hümér Csataráz szavait úgy értelmezte, hogy a lábgomba biztosan nem Piliscsakrán támadta meg. A televízióból ömlő ikerpáros baromság hatására a fiatalember úgy döntött, kipróbálja a propagált gyógymódot. Vásárolt nyolszázhatvannégy fiola különféle, lábgombára ajánlott kencét, azokat magára kente, a dobozaikkal körberakta magát a kanapén, majd két napig ott üldögélt, de semmi javulást nem tapasztalt. Később rájött, hogy az ugyancsak a kanapén hentergő ikertestvér hiányában ez nem is sikerülhetett. A kétnapos mélázás alatt Hümérnek egyszer eszébe jutott, hogy lábadozása kezdetén korábbi dacának ellenére mégiscsak lement a Ligetvárosba tüntizni, és a forradalmárok által hátrahagyott kutyaszar okozhatta a lábgombáját, de ezt a teóriát gyorsan elhessegette: a Liget Forradalmárai számára szent emberek, Felkent Demokraták, így a kutyáik végterméke sem okozhatott neki egészségügyi ártalmakat. A fiatalember belátta, hogy a rendőrökkel vívott csetepatéhoz amúgy sem volt közel, hanem egy közeli nagyobb bokor mögül átszellemült jógázással segítette a Forradalmárokat az átkaroló hadművelet végrehajtásában.
Az említett újabb viszketésroham közben az intenzív vakarózás hatására Ágasshy Hümér nejlonzoknija hangos reccsenéssel elszakadt, amitől ő megvilágosodott, és rájött, hogy mikor támadta meg a lábgomba: nemrég a cimboráival járt Óbudán, a Köbüki kertben, ahol barátai valódi biorozéval itatták meg. A kissé kótyagos fiatalember hazafelé, az 1-es villamoson bámészkodva megpillantotta a vizes világbajnokságra újjáépített Dagonya uszodát, s ettől eszébe jutott, hogy visítozott, amikor kisfiú korában be kellett mennie a medencébe az úszótanfolyamon. Másnap viszketni kezdett a lába, így bizonyossá vált, hogy az ördögi hatalom a legbelső félelmeit felhasználva akarja manipulálni. Ágasshy Hümér nagyon szomorú lett, amikor meghallotta a hírt, hogy Magyarország rendezi a 2024-es rövid pályás úszó-világbajnokságot is.