Közötök?

Orbán Viktor az évenkénti nyilvános országértékelésben és hetenként rendszeresen a közszolgálati rádióban kendőzetlenül tájékoztatja a polgárokat időszerű politikai eseményekről és teendőkről. Ahogy ezt tenni illik a közvetlen demokráciában. Legutóbb január 13-án az Európai Unió és Magyarország közötti nézetkülönbségek – a migráció és letelepedés vitája, Brüsszel ideológiai agyelmeszesedése, és a saját ügyeinkbe való beavatkozás – kerültek napirendre.

Érdemes visszalapozni a két éve történt illegális bevándorlás leckéjéhez. Hazánk földrajzi-etnikai adottsága – és sérülékenysége –, hogy az első világháborús vereségünket követően a korábbi természetes országhatárok helyébe mesterséges, lezárt, vagy éppenséggel sokféle irányból átjárható államhatárok keletkeztek. A győztesek a trianoni diktátummal kettévágták az Alföld, a Felső-Tiszavidék, a Felvidék és a Dunántúl valamennyi érintett megyéjét a román, szlovák, délszláv és osztrák területek javára, elszakítva az őshonos magyar lakosságot az anyaországtól. A régmúltbeli, végtelenül sokszor hallott és tapasztalt igazságtalanságot 2015 nyarán váratlanul egy legújabb kori történelembe illő humanitárius válság követte a déli országhatárunk mentén.

Meglepetésszerűen, tömegével, többnyire egyedül, de népes családostól is elözönlötték a Balkán-félsziget és a mediterrán térség felől érkező megélhetési menekültek – úgynevezett migránsok – a Szerbiával közös magyar (és horvát) országhatárt. A televízió és a sajtó közvetítése révén napról-napra láthattuk a Csongrád, Bács-Kiskun és Baranya megyébe „határtalanul” beözönlő, egyes napokon összesen három–ötezer főt is kitevő embercsoportokat. Ők az otthoni üldöztetésükre hivatkoztak, minden lehetséges eszközzel Nyugat-Európába igyekeztek; mocskot, letarolt gyümölcsfákat, megrongált javakat hagytak maguk után. Jellemzően fiatal férfiakat lehetett látni közöttük, akik euróval és dollárral fizettek a feketefuvarozóknak, útlevél híján nyilatkozattal „igazolták” magukat a vámhatóságnak, és többnyire mind ugyanazon a naptári napon „születtek”. Voltak közöttük, akik láthatóan strómanok által felheccelve, a rendőröket fenyegetve áttörtek a határkapun és kőzáport zúdítottak a magyar oldalra. A népvándorlást csakis a déli, szerb államhatáron rekordgyorsasággal végig megépített, méregdrága műszaki zár tudta, és képes most is feltartóztatni.

Több százezer, jellemzően az iszlám üdvösségében hívő útkereső haladt keresztül Magyarországon a boldog Nyugat felé néhány hónap leforgása alatt; a többiek tovább igyekeztek kerülő úton a horvát, osztrák, szlovén határoknál tovább jutni.

Időközben Párizsban megtörtént egy futballstadion és egy színházterem közönsége – meg az extrém-liberális bajkeverő heti újság szerkesztősége – elleni tömegmészárlás, majd a brüsszeli repülőtér egyik utasvárójának felrobbantása. Arab kamionos ámokfutó vérfürdőt rendezett a nyaralókkal zsúfolt francia Riviérán, azután egy másik a karácsonyozó Berlinben, mindennapos eset, hogy védtelen nőket molesztálnak köztereken. Egyre-másra kiderül: az elpuhult, agyonszabályozott európai „pc liberal democracy” nem ura a helyzetnek. A legutóbbi, régóta nyilvántartott arab tömeggyilkos a rémtette után átvonatozott több országon, amíg végre lelőtte egy derék olasz rendőr.

Fabatkát sem ér az biztonság, amelyet a megengedő Nyugat ígér a polgárainak. Brüsszel jobban elfoglalja magát mindenféle ostoba marhasággal, mint a több százmillió lakosú unió megvédésével. Az EU nyálat folyató bürokratáit cseppet sem zavarja, hogy a kontinenstől délre és délkeletre évről évre gyarapodó, sokmil­liós tömegben várakoznak bevándorlók, útra készen, hogy elfoglalják a fogyatkozó őslakosság helyét. Talán az egyre sűrűsödő terrorcselekmények felébresztik az öreg kontinens maradék értelmiségét. Ha pedig nem, akkor megnézhetik magukat.

Orbán Viktor kormányfő a legutóbbi pénteki rádióadásban felidézte az új esztendő legelső és legsürgetőbb vitatárgyait az unióval. Vegyük sorba: visszautalva 2013-ra – amikor Brüsszel kikényszerítette a magyar államtól az idegenrendészeti őrizet megszüntetését – a kormány most vissza akarja állítani az idegenrendészeti őrizet intézményét az országon belül. Megvan rá az ok, ha csak a most is aktív illegális bevándorlás, vagy a legutóbb magyar területen elfogott IS-futár nők eseteit nézzük. A terrorizmust megkönnyítő szabályokat meg kell változtatni – jelentette ki a kormányfő –, ami evidencia. Nem általános európai, hanem a nemzetállamokra szabott migrációs politikára van szükség. Az unió ezzel szemben tovább lovagol a migránsok kvóta alapján történő letelepítésén. Akkor is, amikor nap mint nap tapasztalható: a bevándorlók akarata szerint történnek a dolgok, és nem a gyöpös agyú tisztviselők elképzelése szerint. Újabban Brüsszel beavatkozik a magyar államgazdaságba is: az általa „energiauniónak” elnevezett intézkedés a magyar lakosság rezsicsökkentési folyamatát akarja visszacsinálni. A tervezetet „Mindent a multiknak!” mottóval illene címkézniük – ha lenne bennük vajmi becsület.

Meghallgatván a miniszterelnök nyílt tájékoztatását a rádió 180 perc című műsorában, én egy kurta kérdéssel intézném el a brüsszeli bajkeverést: közötök?