Közeleg Tél tábornok ideje

A világhódító Napóleon császár Moszkva elleni hadjáratát a franciák számára addig ismeretlen orosz tél szörnyű hidege hiúsította meg 1812-ben. Hitler egymilliós német hadserege veszett oda 1942–43 telén a jéggé fagyott sárban és a Don-parti – sztálingrádi – katlan – negyvenhárom fokos, csontig hatoló hidegében. Aki ujjat húzott Tél tábornokkal, mind megbánta.

Azért jutott eszembe ez a régóta, sokak által ismert történelmi/hadtörténeti motívum, mert közeleg az ősz vége és a tél kezdete, ami kegyetlen következményekkel járhat a Közel-Keletről (és Afrikából) Európába útnak induló, hazájukat elhagyó vándorlók számára. Nézve a tévé képernyőjén az első találkozásukat a hideg, esős októberi napok időjárásával, a sportcipőre ragadó sárral, nem sok esélyük lenne túlélni egy hirtelen beköszöntő, korai fagyos hetet. Olyan lökésszerű, sűrű tömegben érkeznek – egy öltözet ruhában és lábbeliben, gyermekestül – a Balkán keleti pereméről Közép-Európába, hogy pár hét múltával már nem is számíthatnak segítségre ott élő emberektől.

„Nem lettek meghívva…” – mondhatják a görögök, bolgárok, szerbek, románok, horvátok, szlovének, magyarok, osztrákok, csehek és szlovákok, bajorok, németek, dánok, spanyolok és a többiek… Igazuk is van a tisztes államfenntartó polgároknak, akik nem tekintik magukat Jézusnak, hogy meghívjanak mindenkit az asztalukhoz. A felsoroltak közül eddig azonban csak a bolgárok és a magyarok (valamint a spanyol-marokkói enklávék lakói) védték meg magukat az úgynevezett technikai határzárral. A bolgárok már régebben a Görögországgal közös szakaszon, utóbb a magyarok a déli – szerb és horvát határon –, annak utána, hogy ez év nyarától szeptemberig legkevesebb háromszázezer migráns özönlött be Magyarország területére. A schegeni uniós határt illegálisan átlépők eldobálták a személyi irataikat és/vagy nem a valós nevükön regisztráltak, az átvonulásukat több száz konténernyi szemét – rongy, hulladék és élelem – hagyta emlékül, a segítő hatóságok kiadásai és a MÁV általi utaztatás összege milliárdokra rúg forintban.
Horvátország, Szerbiát követően, néhány hét alatt megtapasztalhatta a hívatlan látogatók „élményét”: eddig kétszázhatvanezer migránst buszoztattak/vonatoztattak át a területükön – kezdetben a dunántúli magyar határon áttolva őket. Zágráb ezután – a dominódöntő játékra emlékeztető, nem éppen a szláv testvériséget ápoló módon – a szlovén szomszédba terelte a migránsokat, menjenek isten hírével Ausztriába, Németországba vagy ahová akarnak.

Az eddig csak negatív kritikát kapott, mindazonáltal világszerte ismertté vált magyar határvédmű mostanában mind több érintett ország vezetőit foglalkoztatja. A szerbek és román szomszédok sem tehetnének mást egy újabb – és végképp beduguló! – migránsáradattal szemben. A kérdés csak az: vajon hogyan fog festeni az épp hogy csak negyed évszázada felszabadult, önállóvá lett közép-európai térség, ha így össze-vissza lesz szögesdrótozva? Nem volt elég nekünk az 1945 és 1989 közötti „élmény”, amikor a kommunista világ határát, meg a recski kényszermunka-tábor kerítését képezte vasháló? A másik, szerintem egyedül életképes megoldás – amely a legutóbbi uniós munkaértekezleten is szóba került – a görög tengerpart közös védelme lehet. Ahogyan az olasz haditengerészet és a légi felderítés felismeri, majd partra teszi és elzárt területeken – mint Lampedusa szigetén és Szárdínia déli részén – tartja a migránsokat, ugyanúgy megteheti ezt Görögország is a partjain. Meg is kell tennie, ha másképp nem, az unió közös katonai és logisztikai segítségével is. A görögök éppen elég pénzzel, kölcsön vett és elherdált hitellel adósai a fél világnak.

Németországnak – a görögök legfőbb hitelezőinek – bőven van katonai-technikai tapasztalata arról, hogyan lehet megszervezni a rendet a délszaki országokra jellemző lazaság, nemtörődömség közepette. Hitler 1939-ben semlegességet garantált Görögországnak, Athén azonban tüstént átállt Anglia oldalára a háború kitörése után. A Német Birodalom motorizált hadserege 1941 tavaszán egy hét alatt megszállta Szalonikit és Athént, közben a Luftwaffe rövid csetepaté után elfoglalta Kréta szigetét. A repülőbázisról felszállva szemmel tartották a Földközi-tenger egész keleti medencéjét, a ciprusi és máltai kikötőkben rekedt brit hajók évekig a bázisaikon rozsdásodtak.

Ha nem is úgy, mint akkor, most is – egyelőre csak csendes – háború folyik a görög partoknál. És ahogy az olaszok is igyekeznek rendet tartani a határaik mentén, náluk is meg kell szervezni a 21. századi technikai színvonalú, jogos önvédelmet Európa országai, népei számára. Ha nem képesek rá, akkor a NATO közös erejével, hadd csináljanak végre valami hasznosat is. Sajnos az ENSZ jelenlegi vezetése nem képes segíteni, ha New Yorkon múlna, ahogyan Brüsszelen is, a migránsok megfagyhatnak. A tett halála a tökölés – jegyeztem meg a katonaságnál. Most Tél tábornok ideje következik!