Következmények nélkül

Világunknak abban a boldogabbik felében, ahová a régóta egészségesen működő, klasszikus, valamint az újabb időkben született, törékenyebb demokráciák tartoznak, mindenhol a hatályban lévő büntetőjog alapján kérik számon és ítélik meg a bűncselekményeket. A fejlett államok társadalmai – ahogyan az adófizető polgárai is – okkal-joggal várják el, hogy a bíróságok alaposan mérlegeljék, majd aszerint hozzák meg a különféle tárgyú, ám a törvénykönyvek betűje szerint egységes jogeljárás körébe tartozó ítéleteket.

A főbenjáró és súlyos bűntettek megítélése a 20. század utolsó negyedében kezdett enyhülni a második világháború embertelenségei miatti vezeklés szűntével és a szabadságjogok fellazulása, elértéktelenedése miatt. Nagyjából az 1970-es években törölték el a halálos ítéletet a kétségkívül demokratikus berendezkedésű Franciaországban és Angliában is. A nem demokratikus Magyarországon és az NDK-ban 1988-ban. Kivételes példa, hogy a szuperdemokrácia Egyesült Államok börtöneiben most is százával várnak gyilkosok halálos ítéletük végrehajtására. Aki azt hinné, hogy akasztáspárti lennék, az bizony téved, de a téma körüljárásával messzire kanyarodtunk az igazság- és jogszolgáltatás belterjes világában.

Hazánkban inkább az a fő probléma, hogy a rendszerváltozás óta egyre inkább gyengül a bíróságok ereje és tekintélye, az ítélkezés szigora és színvonala, a büntetések következetessége. Ez a bírósági eljárások szinte valamennyi érintett területére vonatkozik, a közönséges lopástól a nemi erőszakon és az adócsaláson túl a legnagyobb mértékű pénzsíbolásig, majd végül az emberölésig.

A legnagyobb mértékű rombolást a „politikai közvélemény” szerint a politikához szövődő korrupció és a gazdasági-pénzügyi bűnözés okozza. Emlékezetes esetei: az 1994–98 közötti Horn–Kuncze-kormány idején kirobbant „olajgate” ügy, amely az egymilliárd dollár összegű orosz államadósság felosztásához kötődik. Az ingyen kapott pénzt kivétel nélkül a volt kommunista apparatcsikokból egyszeriben demokratikus szocialistákká átvedlett, egykori KISZ-vezető „üzletemberek” lopták szét. Emlékezetes az 1997. februárban kirobbant Postabank-krach, amelyet Horn Gyula személyesen próbált csillapítani – a tévék képernyőjén. A 150 milliárd forintos veszteséget okozó bank menedzsmentjéből egyedül a bankelnök Princz Gábort ítélték el 2009-ben, 3,6 millió forint pénzbírságra. Eközben történtek a különféle fővárosi pártszékházügyek a baloldalon, az SZDSZ és az MSZP kifizetetlen adósságai 1998 óta a mai napig milliárdokra rúgnak.

A legnagyobb léptékű politikai, a magyar polgári társadalmat súlyosan érintő eseményeket a 2006. október 23-án a Gyurcsány Ferenc és kormánya által kiprovokált utcai zavargás, majd a rendőrség túlkapásai idézték elő. Az akkori rendőr főtisztek azóta is csak a bírósági épület büféjében találhatók, olykor-olykor.

Két, más-más természetű, egymástól merőben különböző bűnügy lefolytatásának, a tárgyalások és az ítélethozatal példájának felmutatása bizonyítja a fentebbi állítást, miszerint a bíróságok – enyhén szólva – elnézően ítélnek meg főbenjáró, a társadalom többségét felháborító bűneseteket. Mindkét ismert bűncselekményt a Veszprém Megyei Bíróság tárgyalta.

Az egyik országosan és külföldön egyaránt nagy vihart kavart ügy az egykori román kézilabdázó, Marian Cozma brutális meggyilkolása volt. Marian barátai veszprémi és más, köztük délszláv sportolók, valamint a hozzátartozóik voltak, akik 2009. február 7-én estétől másnapig szórakoztak a város Patrióta nevű lokáljában. Azon a napon egy huszonöt tagú, kigyúrt cigányokból álló banda gyülekezett Enyingen, hogy bosszút álljanak egyik társuk megtámadásáért. Nyolcadikán kora hajnalban a diszkó bárban a barátnőjével és barátaival mulatozó Cozmába belekötött a bűnözőbanda egyik vezetője, N. Gy. Megütötte a férfit, aztán a másik fő maffiózó, R. S. is bekapcsolódott a verekedésbe. Miután összeverték-rugdosták a kézilabdázót, R. S. a késével vesén szúrta. Cozmáéknak sikerült kimenekülniük az utcára, a támadó falka utánuk rohant, többen a falhoz szorították a román fiút, akit R. S. másodszorra is, ezúttal szíven szúrt. A gengszterek mindenkit összevertek, N. Gy. fejbe rúgta az egyik, vesén szúrta a másik külföldi labdajátékost, akit a mentők életveszélyes állapotban szállítottak kórházba.

A cigányok elmenekültek, a rendőröknek hetekbe telt, mire összegyűjtötték őket. A Veszprémi Törvényszék 2011 nyarán társtettesként életfogytiglani fegyházra ítélte R. S.-t és N. Gy.-t. Fellebbezés folytán a Győri Ítélőtáblához került a per. Egy év múltával született meg az ítélet, amely 18 évre enyhítette R. S. és N. Gy. büntetését, egy harmadik haramia húsz év fegyház helyett megúszta nyolc évvel. A vádlottak hozzátartozói örömujjongásban törtek ki, a közvélemény felháborodott az ítéleten.

Hasonló tárgyalásnak lehettek tanúi azok is, akik szintén a Veszprém Megyei Bíróság tárgyalótermében hallhatták a bírói tanács ítéletét az ajkai vörösiszapperben. A 2010. október 4-én Kolontár fölött átszakadt gát lúgos zagyáradata tíz ember halálát okozta, a környék példátlan természetkárosodást szenvedett. A magyar államnak sok milliárd forintjába került a kártalanítás és az érintett települések újjáépítése. Halált előidéző gondatlan közveszély-okozás vétsége és különösen nagy vagyoni hátrányt okozó bűntett miatt emeltek vádat 2012-ben az ajkai Mal Zrt. tulajdonosai ellen. A 2016. január 20-án lezárult elsőfokú perben Sz. Gy. tanácsvezető bírónő mind a tizenöt vádlottat felmentette valamennyi vádpont alól. Az MSZP-hez kötődő üzletemberekkel szembeni fellebbezés révén megint csak a Győri Ítélőtábla mondja majd ki a verdiktet. Senki ne fogadjon nagy összegbe, hogy az állam megnyeri a pert a cégéres magántőkésekkel szemben.