Köszönjük, Zágráb!

„Nem volt megállapodás a magyarokkal. Rákényszerítettük őket, hogy fogadják a menekülteket, úgy, hogy odaküldtük az embereket, és továbbra is ezt fogjuk tenni” – ezt Zoran Milanovic horvát miniszterelnök mondta leplezetlen büszkeséggel, amikor megkérdezték, hogy ugyebár az általa reklámozott és a magyarokon percenként számon kért, kiemelten européer módon oldja meg a menekültkérdést. Persze mondhatnánk, hogy feszült pillanatokban még a legkedvesebb kormányfő is mondhat ordenáré baromságot. Esetünkben azonban nem erről van szó. Milanovic úr, ez a nagyszerű, szociáldemokrata politikus, tervszerűen cselekedett.

Mert bizony Zágrábnak A, B és C terve is van a több tízezer, Szerbiából érkezett menekült kezelésére. Mondjuk az elsőt gyorsan dobták: ez a migránsok regisztrálása lett volna, az, amit az Európai Unió előír a tagjai-nak. A horvát rendőrök ezzel bíbelődtek pár órát, aztán úgy döntöttek, hogy a francnak sincs kedve ennyi arabfélével beszélgetni, a burek is kihűl az oldaltáskában, meg az asszony is megint beszól, ha későn megy haza az ember. Ekkor lépett életbe a B terv: ez alapján felpakolják buszokra a migránsokat, aztán lerakják a magyar határon, vigye őket, aki akarja. Ez lényegében államilag támogatott embercsempészet. Ezt szenvedjük most.

De a bölcs és előrelátó Milanovic úr felkészült arra is, hogy mi van, ha a szerbiaihoz hasonlóan itt is felépül a magyar határkerítés. Na, ekkor jön majd a C variáció. Ez a másik kettőnél sokkal megfontoltabb, a legapróbb részletig kidolgozott stratégia. Ehhez már busz sem kell. Átjön a migráns Szerbiából, a horvát hatóság kedvesen szalutál, majd egy laza hüvelykujjmozdulattal balra mutat: „Germany!” Aztán a migránsezrek nekiindulnak a magyar zöldhatárnak, ahol talán a háború óta még aknák is vannak, de hát ez is legfeljebb a magyarok barbárságát lesz majd hivatott bizonyítani: nem engedik be a szerencsétleneket, a halálba kergetik őket.

S akkor az európai liberális kórus mellett megszólal a mai kor elfuserált kisantantja is a várható választási vereségtől hideglelést kapó osztrák kancellár és a börtönbehívóját váró román miniszterelnök vezetésével. A szerb kormányfő mindehhez – a pillanatnyi politikai széljárásnak megfelelően – vagy éppen szekundál, vagy kaján hallgatásba burkolózik.

Mi meg védjük a határainkat, az Európa Unió határait, betartjuk a szabályait, és legfeljebb csak néha gondolunk keserűen arra, hogy a balkáni országokat mi protezsáltuk-protezsáljuk „Európába”, és jaj de imádjuk a sógorokat is. Értelemszerűen erről az egészről nem tehet az átlag horvát, szerb, román vagy osztrák sem – idióta politikust kormányfőnek meg már mi is választottunk nem egyet. (Apropó, exek. Gyurcsány Ferenc a múlt héten, újabb mimózatánca során a határ szerb oldalán „rekedt”, és spontán szögesdrót mögüli sajtótájékoztatót is tartott rögvest. Gondoltam, ha már kiment, tulajdonképpen megérne akár egy szigorúbb határzárat, hogy ott is maradjon. Aztán megsajnáltam a szerbeket – a balkáni háború, az amerikai bombázás után azért ez már sok lenne. Persze a senki földje megoldást jelenthetne, elvezethetne például egy duty free-t, profiljába vágna…)

Szerdán végre összeülnek az EU kormányfői migránsügyben. Itt az ideje tisztázni, ki mit akar, milyen megoldás lehetséges. A Brüsszel által kiagyalt kvótarendszer nyilvánvaló hülyeség. Nemcsak azért, mert szokás szerint a szegényebb uniós tagállamokra hárít pluszterheket, hanem egyszerűen nem működne. A menekült Németországba vagy Svédországba akar menni – ott remél munka nélkül számára hihetetlen ellátást. Át lehet „tolni” hozzánk, de öt perc múlva úgyis indulna oda. Vagy zárjuk lágerbe?

És az unió bürokratái nem tudnak megoldást. Egy friss példa: az Europol vezetője tegnap elpanaszolta, hogy már legalább harmincezren vesznek részt az embercsempészetben. Az uniós szuperrendőrség válasza minderre: létrehoztak egy új, harmincfős ügyosztályt. Harmincan a harmincezer ellen.

Félő, hogy az uniós csúcsot megpróbálják „lebutítani”: most vitatkozunk egy jót, aztán majd szakértünk. A vitában lesznek jók és rosszak. Utóbbiak értelemszerűen az új tagállamok, a renitens visegrádiak, akik alulmaradottak civilizációs szempontból. Jacques Rupnik, a Le Soir című brüsszeli liberális lap „szakértője” szerint „míg Nyugat-Európa a dekolonizációval párhuzamosan a liberalizmus és a multikulturális társadalom modelljét alakította ki, addig a kelet-európai országok 1989-ig zárt társadalomban éltek, és ezek a társadalmak nem készültek fel a diverzitásra”. A Kedves Olvasó így gondoljon magára innentől kezdve… utána meg siessen az unió „segítségére”, a Le Soir szerint ugyanis az EU annak idején a segítségünkre sietett, most ők „kérnek”. Na, hagyjuk ezt, kérem szépen, mert még elsírom magam egy multicég kasszájának oltárán.

Az uniós vezetőknek, ha valamit tényleg akarnak tenni migránsügyben, két feladatot kell megoldaniuk. Egy: létrehozni azt az uniós rendőri-katonai erőt, amely le tudja zárni a görög és az olasz határt. Miért nem volt eddig ilyen haderő? Egyrészt nyilván kellett a pénz Brüsszelben delfinmentésre és extra titkárnőre, de ami fontosabb, az amerikaiak nem akarnak egy alternatív haderőt, amely nem washingtoni ellenőrzés alatt áll.

Kettő: rendet kell teremteni Szíriában. Erre az oroszok, és immár többszöri felszólításra a németek is vállalkoznának, ha lesz egyetértés, az unióban és az ENSZ-ben. Logikus megoldás lenne, de erősen kétséges, hogy ez találkozna a Fehér Ház vagy éppen a Szíriában „keverő” franciák és britek érdekeivel. Ha ez nem valósul meg, marad minden ország egyéni megoldása. Ez azonban az unió jövőjét is előrevetíti.