A történelemnek nincs vége, sőt éppen most rúgta be az ajtót hatalmas erővel, mintegy utolsó figyelmeztetést küldve az európai embernek. Fukuyama tézisét tovább csavarva elmondható, hogy a liberális demokrácia soha nem volt ilyen messze a végső győzelemtől.
Ez így nem mehet tovább, ennek véget kell vetni – gondolja az egyszerű állampolgár, a magyarok legalább kétharmada a mostani helyzetről, és azonnali cselekvést vár. Az európai elit ezzel szemben teljesen tehetetlen, de nagyobb baj, hogy még a probléma felismerésére sem képes. Egyszerűen nem lát tovább az orránál. Valahogy úgy van vele, hogy a dolgok csak mennek a maguk útján, különösebb baj úgy sem történhet, miközben figyelmeztető jelek tömkelege mutatja, hogy Európa nem bírja már a rá nehezedő nyomást.
Az elit ezekről a jelekről viszont egyszerűen nem vesz tudomást. Hiába gyújtogatnak menekülttáborokat Németországban (több mint százat az elmúlt hónapokban). Hiába árulkodók a bűnügyi statisztikák Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban, és még sorolhatnám. Hiába figyelmeztetnek szakértők a terrorizmus veszélyének növekedésére a regisztrálatlan tömegek bevándorlása kapcsán. Ezekről a kérdésekről a szolidaritástól és önzetlenségtől túlcsorduló értelmiséggel egyszerűen képtelenség beszélni, mert a politikai korrektség jegyében azonnal megbélyegeznek, és kirekesztenek a közösségből, amelyen belül vitáikat lefolytatják.
Ebben pedig partnereik a baloldali pártok és a csatlós média. A kontrollt viszont, úgy tűnik, teljesen elvesztették. Idilli állapotokról irkálnak, kisgyerekekről és nőkről készített képek keringenek a világsajtóban, miközben a bevándorlók legnagyobbrészt életerős férfiak. A legjobb példa erre az Ausztriából érkező és a határ felé tartó, menekülteket szállító konvoj: hat-hét autó ment el üresen a II. János Pál pápa térről, mert nem találtak menekült családokat. Az Index szerint az ablakot kopogtató férfiakra inkább rá sem néztek a vezetők. A segíteni akarók – mondhatni – nem is tehetnek erről, a média hülyítette őket hónapokon keresztül, egyszerűen nem voltak tisztában a valósággal.
Az elmúlt két hétben azonban nagyot fordult a világ. Felelős politikusoktól olyan mondatok hangzanak el, amelyekről eddig nem lehetett beszélni, ha csak valaki nem akarta végleg kiírni magát az úgynevezett elitből. Az európai közvéleménynek jól láthatóan nem tetszik az, amit a vezetőik művelnek. A szabadság és az emberi jogok érvényesüléséről papolnak, megpróbálva örökös lelkiismeret-furdalást ébreszteni az emberekben, szemet hunyva afelett, hogy éppen ők azok, akik ezeket, az évszázadok alatt kialakult értékeket veszélyeztetik.
Egyértelmű és világos üzenetet kell küldeni az illegális bevándorlóknak, azt, hogy nem érdemes egy jobb élet reményében elindulniuk hazájukból, és kockáztatni az életüket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bevándorlók nagy százaléka nem kap menedékjogot, mivel a beáramló tömeg nagyobb része nem menekült. Németországban ez az arány körülbelül hatvanöt százalék, rájuk előbb-utóbb a kiutasítás vár. Épp ezért felelőtlenség, amikor az unió vezetői arról beszélnek, hogy Európa több százezer bevándorló befogadására készen áll.
Európának meg kellene védenie külső határait, ahogy teszi azt az Egyesült Államok, Ausztrália vagy a gazdag arab országok. Az európai országok nagy része ugyanis nincs felkészülve arra, hogy befogadja ezeket a szerencsétlen sorsú embereket, arra pedig pláne nincs felkészülve, hogy integrálni is tudja őket – sikertörténetekről legalábbis nem nagyon hallani. Óriási a kontraszt az egyes országok lakossága és a bevándorlók között munkaerő-piaci viszonylatban és iskolázottság tekintetében is. A tartósan munkanélküliek aránya két-háromszoros a többségi társadalom munkanélküli statisztikáihoz képest, így nagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztődés esélye is. Közben Európa-szerte változik a társadalom összetétele: míg az Európai Unióban átlagosan 1,60 a születési arányszám, a bevándorlóknál ez a szám háromszor-négyszer nagyobb.
Az elégedetlenség az európai lakosság körében is egyre nagyobb méreteket ölt, az unió elitjének csődje miatt a radikális pártok egyre erősödnek. A legfrissebb felmérések szerint Európa több államában, Franciaországban, Svájcban, Dániában, Finnországban vagy Ausztriában a radikális pártok törnek előre, a közvélemény-kutatások szerint valószínűsíthető, hogy a bevándorlási hullám növekedésével a baloldal a helyi lakosság körében fokozatosan szavazókat veszít majd. A bevándorlóbarát Svédországban például már vezet a szélsőjobb, a választók több mint huszonöt százaléka rájuk adná a voksát a következő parlamenti választáson. Érdemes lenne tehát megtalálni a józan ész felé vezető utat, mielőtt túl késő lesz.
Ez így nem mehet tovább, ennek véget kell vetni – gondolja az egyszerű állampolgár, a magyarok legalább kétharmada a mostani helyzetről, és azonnali cselekvést vár. Az európai elit ezzel szemben teljesen tehetetlen, de nagyobb baj, hogy még a probléma felismerésére sem képes. Egyszerűen nem lát tovább az orránál. Valahogy úgy van vele, hogy a dolgok csak mennek a maguk útján, különösebb baj úgy sem történhet, miközben figyelmeztető jelek tömkelege mutatja, hogy Európa nem bírja már a rá nehezedő nyomást.
Az elit ezekről a jelekről viszont egyszerűen nem vesz tudomást. Hiába gyújtogatnak menekülttáborokat Németországban (több mint százat az elmúlt hónapokban). Hiába árulkodók a bűnügyi statisztikák Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban, és még sorolhatnám. Hiába figyelmeztetnek szakértők a terrorizmus veszélyének növekedésére a regisztrálatlan tömegek bevándorlása kapcsán. Ezekről a kérdésekről a szolidaritástól és önzetlenségtől túlcsorduló értelmiséggel egyszerűen képtelenség beszélni, mert a politikai korrektség jegyében azonnal megbélyegeznek, és kirekesztenek a közösségből, amelyen belül vitáikat lefolytatják.
Ebben pedig partnereik a baloldali pártok és a csatlós média. A kontrollt viszont, úgy tűnik, teljesen elvesztették. Idilli állapotokról irkálnak, kisgyerekekről és nőkről készített képek keringenek a világsajtóban, miközben a bevándorlók legnagyobbrészt életerős férfiak. A legjobb példa erre az Ausztriából érkező és a határ felé tartó, menekülteket szállító konvoj: hat-hét autó ment el üresen a II. János Pál pápa térről, mert nem találtak menekült családokat. Az Index szerint az ablakot kopogtató férfiakra inkább rá sem néztek a vezetők. A segíteni akarók – mondhatni – nem is tehetnek erről, a média hülyítette őket hónapokon keresztül, egyszerűen nem voltak tisztában a valósággal.
Az elmúlt két hétben azonban nagyot fordult a világ. Felelős politikusoktól olyan mondatok hangzanak el, amelyekről eddig nem lehetett beszélni, ha csak valaki nem akarta végleg kiírni magát az úgynevezett elitből. Az európai közvéleménynek jól láthatóan nem tetszik az, amit a vezetőik művelnek. A szabadság és az emberi jogok érvényesüléséről papolnak, megpróbálva örökös lelkiismeret-furdalást ébreszteni az emberekben, szemet hunyva afelett, hogy éppen ők azok, akik ezeket, az évszázadok alatt kialakult értékeket veszélyeztetik.
Egyértelmű és világos üzenetet kell küldeni az illegális bevándorlóknak, azt, hogy nem érdemes egy jobb élet reményében elindulniuk hazájukból, és kockáztatni az életüket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bevándorlók nagy százaléka nem kap menedékjogot, mivel a beáramló tömeg nagyobb része nem menekült. Németországban ez az arány körülbelül hatvanöt százalék, rájuk előbb-utóbb a kiutasítás vár. Épp ezért felelőtlenség, amikor az unió vezetői arról beszélnek, hogy Európa több százezer bevándorló befogadására készen áll.
Európának meg kellene védenie külső határait, ahogy teszi azt az Egyesült Államok, Ausztrália vagy a gazdag arab országok. Az európai országok nagy része ugyanis nincs felkészülve arra, hogy befogadja ezeket a szerencsétlen sorsú embereket, arra pedig pláne nincs felkészülve, hogy integrálni is tudja őket – sikertörténetekről legalábbis nem nagyon hallani. Óriási a kontraszt az egyes országok lakossága és a bevándorlók között munkaerő-piaci viszonylatban és iskolázottság tekintetében is. A tartósan munkanélküliek aránya két-háromszoros a többségi társadalom munkanélküli statisztikáihoz képest, így nagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztődés esélye is. Közben Európa-szerte változik a társadalom összetétele: míg az Európai Unióban átlagosan 1,60 a születési arányszám, a bevándorlóknál ez a szám háromszor-négyszer nagyobb.
Az elégedetlenség az európai lakosság körében is egyre nagyobb méreteket ölt, az unió elitjének csődje miatt a radikális pártok egyre erősödnek. A legfrissebb felmérések szerint Európa több államában, Franciaországban, Svájcban, Dániában, Finnországban vagy Ausztriában a radikális pártok törnek előre, a közvélemény-kutatások szerint valószínűsíthető, hogy a bevándorlási hullám növekedésével a baloldal a helyi lakosság körében fokozatosan szavazókat veszít majd. A bevándorlóbarát Svédországban például már vezet a szélsőjobb, a választók több mint huszonöt százaléka rájuk adná a voksát a következő parlamenti választáson. Érdemes lenne tehát megtalálni a józan ész felé vezető utat, mielőtt túl késő lesz.