Kis címertörténet

Most éppen a címerük okoz gondot. Klaus Iohannis államfő még 2016. július 11-én hirdette ki azt a Románia címerét módosító törvényt, amelynek határideje 2018. december 31-én lejárt. Addig le kellett cserélni az összes állami címert, s ezzel párhuzamosan a jegybanknak is új pénzt kellett nyomtatni (a régiek azért még egy ideig használatban maradhatnak). Hogy miért? A régi-új címert 1992. szeptember 10-i ülésén fogadta el a parlament két háza, arról azonban eltávolították az aranykoronát, mondván, hogy az a Hohenzollern-ház jelképe volt. A legújabb azonban – apróbb változtatásokkal – visszatér az eredetihez, vagyis újra „megkoronázzák”.

Most ugorjuk át a Havasalföld és Moldva egyesítése utáni címertörténet fontosabb állomásait, s foglalkozzunk a Trianonban megnagyobbított Románia ilyetén gondjaival! Már előzőleg is komoly fejtörést okozott a nemzeti heraldikai bizottságnak egy olyan címer elkészíttetése, mely egységbe foglalja a tartományok szimbólumait, de az igazi kihívást a hatalmasra duzzadt új államalakulat jelentette, mert egy egyesített címerben valahogyan össze kellett fogni Nagy-Románia új tartományainak (Erdély, Körös-vidék, Bánság és Tengermellék) jelképeit a moldvaival meg a havasalföldivel. Mivel az állam címerbizottsága e kérdésben nem tudott dűlőre jutni, I. Ferdinánd király, megfogadva Alexandru Tzigara-Samurcas művészettörténész tanácsát, egy nemzetközileg is elismert szaktekintélyt kért fel a munka elvégzésére.

A történet pikantériája, hogy a címer megalkotója egy magyar heraldikus volt: Sebestyén József (Szék, 1878–Kolozsvár, 1964). Őt kérte fel I. Ferdinánd 1921-ben, hogy tervezze meg az új államalakulat címerét. „E feladatot heraldikailag kifogástalanul teljesítette, minek eredményeként 1922. július 6-án a király villásreggelire hívta sinaiai palotájába. Ekkor kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a román királyi koronarendet” – írják életrajzában.

Művének heraldikai érdekessége a történelmi erdélyi címerrel kapcsolatos. Ebben, mint közismert, a „három nemzet” szimbólumai jelennek meg: a szászok hét bástyája, a magyar nemesség sasmadara és felette a székelyek címere. Utóbbi még Luxemburgi Zsigmond idejéből való! Mivel a székely nemzet vitézül őrizte a Magyar Királyság délkeleti határait, a régi, kardra húzott medvefejes mellé 1437-ben új címert adományozott nekik, amely kék alapon balra arany, mosolygó Napot, jobbra pedig feléje forduló telő, ezüst Holdat ábrázol. Az új román címerben azonban Sebestyén József fordítva, vagyis fogyó fázisban, háttal a Napnak rajzolta meg a Holdat. A heraldika nagyon komoly művészet és tudomány is egyben, ahol nincsenek véletlenek! Az erdélyi címerben a székelyek Holdja idegen uralom alatt látható ebben az állásban – legutóbb a Mária Terézia idejében használatos Erdélyi Nagyfejedelemség címerében szerepelt így…
Sebestyén képzett heraldikus, címerfestő és geneológus volt. Budapesten tanult festészetet az Országos Mintarajziskolában, majd Bécs, München és Párizs tanulmányútjának további állomásai. Heraldikát 1903-tól Nagyváradon tanult Sarkantyús Richárd Gyulától. Az I. világháború végén a Székely Hadosztály hadnagyaként harcolt az Erdélyt elözönlő románokkal, majd Brassóban volt hadifogoly (a későbbi püspök, Márton Áron főhadnaggyal együtt), ahol sikerült elkerülnie a kivégzést. Hogy e széki születésű, a Székely Hadosztály honvédelmi harcaiban mindvégig részt vevő, heraldikailag tökéletesen felkészült művész ne tudta volna, hogy a székely címerben milyen is a Hold állása? Nagyon is tudta! Címertani „csínytevését” fogjuk fel egyfajta fricskának az új állammal szemben…

Ennek, a Köröspataki Keöpeczy Sebestyén József által tervezett címernek modernizált s „újrakoronázott” változata ma az uniós Románia hivatalos állami címere – benne azzal a bizonyos fogyó Holddal!