Egészen különleges ellenzékünk van, valami olyan, mint a kilencvenes évek csodagyógyszere, a Celladam: mindenre jó, mindenre kínál megoldást. Amíg az amerikaiak például öröktől fogva birkóznak az egészségüggyel – Obama alig mert előjönni az általános biztosítás kérdésével –, nekünk itt van Tóbiás József MSZP-elnök-frakcióvezető, s egyenesen kijelenti: márpedig ő tudja a megoldást, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternek mennie kell, mert a Fidesz oktatási reformja megbukott, az egészségügy pedig összeomlott.
Bezzeg, bezzeg az ő idejükben, akkor volt csak igazán egészségügy. Sikeresen megoldották a kórház-privatizációt – az egri kórház például azóta is félhalott –, a legmodernebb terápia jegyében széfeket szereltek fel a kórtermekben, és persze a műszerezettség fejlesztése érdekében kiválóan működő vizitdíj-automatákat helyeztek üzembe. Hát kell ennél többet, szebbet, jobbat kívánni? Ha nem vagyunk türelmetlenek, és további bizalmat szavazunk a szocialista béketábor jelenlegi legkiválóbbjainak, ma már ott tartanánk: egy beteg – egy nyavalya. Nem ám, hogy itt fáj meg ott fáj. Nem. Tessék választani: reuma vagy vakbélgyulladás, lúdtalp vagy influenza? Mert együtt a kettő vagy az összes nem megy, kérem!
És a hálapénzkérdést is rapid módon megoldották: ha van boríték, tessék utána borítékadót, pardon, borravalóadót fizetni, mint a borbélyok, pincérek meg a taxisok. Dőlt is a pénz, talpra állt a gazdaság, majd kicsattant az egészségtől az egészségügy.
És hát az oktatás. Az oktatási rendszerben nem korrekcióra, hanem új alapok lefektetésére van szükség, magyarázta Tóbiás. A Fidesz csak menekül a társadalom elől, álmegoldásokat kínál, a saját maga embereivel egyeztetne a problémákról, és nem azokat kérdezi meg, akik tiltakoznak.
Teljes joggal mondta mindezt a pártelnök, hiszen ők valóban mindent az alapoknál, az óvodákban kezdtek. Azóta is világszabadalom a magyar kisdedóvók kakaóbiztos számítógépparkja – hozzá való kakaóelfogó szolgálati macskával –, csudájára jár Európa, sőt, talán a migránsok is ezért tülekedtek annyira hozzánk. Aztán persze feljebb, sokkal feljebb, az egyetemeken is miket produkáltunk. Tóbiásék idejében olyan zseniális munkák születtek, hogy lopták – nem egymástól – a szakdolgozatot. Ha nem is szakmányban, de egyet, a legjobbat biztosan. Úgyhogy rendben volt minden, élt az egészségügy, virult a tudomány, érettségi botrányok is csak azért fordultak elő, hogy legyen munkájuk az állástalan tanfelügyelőknek.
Jó nekünk, marhára jó. Tele vagyunk Tóbiással.
Kiss László: Kicsattanó egészségHát büdös jó nekünk, magyaroknak. Bennünket irigyel a világ - Egészen különleges...
Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. január 31.