Ki próbál itt lazítani?

Van abban valami megnyugtató, hogy a 2016-os, frissen bejelentett költségvetési, valamint adócsökkentési tervek alapján sem jelentek (még?) meg osztogatásról szóló „szakcikkek”. Talán a legkeményebb hozzászólás a 444.hu-tól érkezett, miszerint a „kormány ad pár tízmilliárd forintot a jól keresőknek”, miután „adócsökkentésben látja a jövőt a drámai népszerűségvesztéssel küszködő kormány”. Az összes többi, szemlézett tudósításból az cseng ki, hogy a kormány, miután lényegesen kedvezőbbnek ítéli meg a gazdaság és költségvetés kilátásait, az így keletkező mozgásteret most már adócsökkentésre használja fel.
Nézzük a tizenöt százalékos „történetet”! Tény, hogy a korábban kommunikált tervekhez és a kiszivárgott információkhoz képest meglepőnek mondható Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentése. Tudniillik korábban leginkább a társasági adó csökkentéséről, a különadók mérsékléséről volt szó, továbbá az áfacsökkentés lehetősége is felmerült. Nagy riadalmat viszont aligha okoz 2016-tól az alacsonyabb személyijövedelemadó-kulcs, hiszen másfél esztendeje azt kommunikálja a gazdasági tárca, hogy jöhet a tíz százalék alatti személyi jövedelemadó. Ami várhatóan nem azonnali intézkedésként érkezik, hanem a kis lépések taktikájával. Ebből a szempontból tehát nincs dráma, az egyszázalékos jövő évi csökkentés ugyanis beleillik az elképzelésekbe. Mindenesetre az szja-kulcs csökkentése miatt adóbevétel-kiesés is lesz közvetlenül, amelynek kisebb részét az intézkedés fogyasztásnövekedést generáló hatása hozza vissza – pluszbevételként.

Rögzítsük újfent, hogy az ezt megelőző években, valamint az idén is, az úgynevezett költségvetési mozgásteret – amely a magasabb gazdasági növekedésből és a javuló pénzügyi helyzetünkből teremtődött – az államháztartási hiány csökkentésére fordította a kormány. Nagyon helyesen, ugyanis Magyarország ellen kilenc évig volt eljárás az unióban a fegyelmezetlen költségvetési gazdálkodás miatt. Persze alacsonyabb deficit esetén az államadósság pozíciója is kedvezőbb, hiszen ha nagy a hiány, akkor több állampapírt kell kibocsátani, amely tulajdonképpen hitel, a piacokról felvett kölcsön pedig újabb adósságot hoz. Láss csodát: a következő esztendő – a gazdasági teljesítmény arányában mérve – még kisebb hiánnyal számol. Vagyis, amíg a kormány tervei nem írják felül a csökkenő hiánypályát – két százalék körüli alacsony deficitet –, addig az intézkedések nem tekinthetők osztogatásnak. Ráadásul az eddig bejelentett elképzelések nem is rajzolják át a magyarországi adórendszer karakterét. Az szja-kulcs egyszázalékos mérséklése a nettó bérek mintegy másfél százalékos emelkedését eredményezi. Tegyük hozzá: mivel az adó lineáris, ezért az alacsony és magas jövedelműek számára az adókedvezmény egyforma mértékű. Eközben erősödhet az szja „családbarát” karaktere is, ha a második gyermek után járó adókedvezményt a kormány valóban növelné.

Bejelentették azt is, hogy csökkennek, illetve megszűnik az állami közszolgáltatások díja és az illetékek is, valamint radikálisan mérséklődik a sertés tőkehús áfája, s csökken a bankadó.

Hogy a lakosságnak mennyire tetszenek majd az intézkedések, az leghamarabb jövőre derülhet ki, amikor is a háztartások a gyakorlatban észlelhetik a változásokat.

Miközben van még ideje a kormánynak a finomhangolásra, nem árt arról sem megfeledkezni, hogy a „szent célok”, a deficit- és adósságcsökkentés továbbra is a fókuszban marad. S a jelek szerint itt ragad a közepes ütemű gazdasági növekedés is, amely alacsonyabb lehet ugyan a tavalyinál és az ideinél is, azonban tudomásul kell venni, vannak gyengébb meg jobb évek, és a hullámzó teljesítményadatokból aligha vezethető le, hogy mennyire jó vagy rossz a gazdaságpolitika. Ráadásul komoly inflációs nyomás sem lesz a gazdaságon, azaz, ha nem üt be külpiaci krach, akkor tovább csökkenhet a hazai kamatszint is.

De ne csak a szépre emlékezzünk! A magyar gazdaságra, amely volumenében most érte el a válság előtti kibocsátást, bőven ráfér a növekedés, annak szereplőire, így például a háztartásokra, avagy a bankokra pedig némi könnyítés.

Szó sincs azonban lazításról vagy egy kis áramszünetről!